Christine Cook - engedetlen feleség - 45. oldal
- Biztos ebben? Biztos vagyok benne, hogy tud állni, ha az újdonság hord le a benyomást a házasság idővel?
- Akkor nincs több mondani neked, Eleanor. Gondolom, még feleségül a szerelmet, bár úgy tűnik, mennek, hogy gondoskodjon a házasság egy ésszerű számítás. - Henry felállt, odament a húgához, és gyengéden megveregette a vállát. - Csak azt tudom kívánok sok sikert.
Frederick elmosolyodott, amikor Mary megölelte a derekát. Lehajolt és megcsókolta jóindulatú, örömmel látja, hogy elmeállapota teljesen helyreállt. Remélte, csak az, hogy mikor Eckford feltérképezni vele, és megpróbálja talpnyalás visszatérjen a helyét, azt a bátorságot, hogy megszabadulni ez.
- Köszönöm, Freddy - mondta Mary, séta tőle. Arcán hagyott nyomot a könnycsepp. - Köszönöm, hogy rátalált, és arra kényszerítette, hogy mindent igazságosság nekem és a lányok. Az, hogy életét mentette meg ez értéktelen louts - tette hozzá keserű mosollyal. - Nem tudom, mit csinálnék nélküled.
- Ígérd meg, hogy vigyázzon magára.
- Csak ha megígéred, hogy vigyázzon magára is. - Kinyújtotta a kezét, hogy a kalapját. - Tudod, én aggódom. Menj vissza Londonba? Ahhoz, hogy a szokásos módon az élet?
Frederick vállat vont.
- Talán elmegyek Írország. - Az az igazság, ő már vett egy jegyet Dublin a biztonság kedvéért. Ha ő kapcsolata Elinor javítja, és nem lesz remény, remélte, hogy egy ideig a Abbey - a legszebb hely a világon, amely között található a tó és a hegyek.
- Fogsz írsz nekem? - Maria kérték, árukapcsolás a kalap az álla alatt övet.
- Minden héten, mint mindig. - Frederick figyelte, ahogy az ő két kis unokahúga ugrott a járdára, és futott a kocsi; ragassza a kalapjukat lengetve a szélben mögöttük, amikor megfordult, és intett búcsút.
- Viszlát, Uncle Frederick - együtt lány selypítette.
- Viszlát, bébi - mondta mosolyogva, dőlve az ajtófélfának. - Jó utat.
Catherine is sietett az ajtóhoz, felhúzta kesztyűk; férje lassan maga mögött.
- Marcus, kedves, a kocsi vár, - mondta a válla fölött. - Oh, Freddie, drágám. - Megfordult, és megölelte testvérét, állva lábujjhegyre, és megcsókolta az arcát, váladékozó ismerős illata rózsavíz. - Te jó ember, Freddy, - suttogta a fülébe, és az ő világosbarna szeme csillogott a könny. - Nagyon jó. Mindig is tudta.
Szerette őt, a fenébe is; volt számára, mint egy anya. Nos, ő csak jött Essex, és láttam őket.
- írsz? - kérdezte.
- Persze - mondta bólogatva. - Most menjen. Gondoskodj róla, hogy Mária jól értékben. Ha szükséged van a segítségre, szólj.
- Nos, én megyek. - csókolta viszlát, és gyorsan lement a lépcsőn a várakozó kocsiba.
- érjen - rendelt Marcus, és a kocsi haladt előre az úton. Frederick nézte, amíg a vers hangja paták és a kocsi eltűnt a szeme elől. Azután visszatért a házba.
Mivel félt, a hallban várta apját.
- Igen. Bocsánat. - Frederick csapott egy rövid bólintással, és elindult a lépcső felé.
- I. Frigyes ... ha nem bánod, szeretnék beszélni veled - fordult hozzá az apa; A hangja furcsán feszült.
Frederick megállt, megfogta a kezét a faragott tartóoszlop lépcsőház. Felsóhajtott, lehajtja a fejét a mellkasára. Nem akarta, hogy minden jelenet most apjával. Azt tervezte, hogy nyugodtan menjen el, és egyedül az ő ház.
- Kérem, fiam - mondta az apja.
- Megyek tölteni az éjszakát a ház.
- Anyád nagyon szereti ezt a kis házat. Így nem csoda, hogy te is, húzott oda.
Frederick hátralépett, és arra gondolt, hogy talán a hideg időjárás a pokolban. Worthington Baron soha nem beszélt, hogy a fia az ő néhai felesége. Mivel rendkívül meglepett Frederick megrázta a fejét.
- Igen, - folytatta az apja. - Ez volt az első hazai, amikor összeházasodtunk. Csak miután apám halála költöztünk egy farmon Oxford. Ebben az esetben, Fiona ragaszkodott ahhoz, hogy elhagyja a ház zongora. - A szeme nedves, nézd rohant a távolba, és az ajkán jelölték halvány mosoly. - Igen, ő szerette a zenét és a festészet. A ház volt a kedvenc hely a magány. Egyik táj még mindig lóg ott, ha nem tévedek.
Nos, természetesen - a kandalló fölött. Ez egy fényes darab, amely mindig emlékezteti Frederick virágzó kert az Abbey. Úgy vélte, hogy ez a hasonlóság nem véletlen. Órákat töltött nézi ezt a képet, és ha át az Ír-tengeren, hogy az a hely, ahol a ház úgy érezte, nagyobb mértékben, mint az angol vidéki birtok apja.
- Be kell vallanom - mondta mogorván Worthington - Nem voltam jobb apa - kapcsolatban, hogy legalább.
Frederick csak vállat vont, szeretnének véget vetni a kellemetlen beszélgetést.
- Próbáltam a legjobb tudtam, de nyilvánvaló, hogy nem érti, mit jelent elveszíteni szeretett felesége, majd fia.
- Nem kell mondani róla - mondta Frederick, összeszorított fogakkal. Nem volt hajlandó meghallgatni az ilyen beszédet.
- Azt kell mondanom. Te tényleg tetszik neki, tudod? - Szeme végigfutott portré hosszú elhunyt felesége, lóg az előcsarnokban, és Frederick is nézett rá.
Majdnem egy percig ember csendben álltak, megcsodálta portré egy csinos, sötét hajú nő, huncut barna szeme. A művész ragadja Fiona körülbelül napozóágyak vörös bársony kárpit, és az ajkán ragyogott egy vidám mosollyal.
Végül apám torkát, és ismét felé fordult a fiához:
- Azt akartam, hogy köszönöm. Köszönöm mindazt, amit tett Mary, bár kéne beavatkozni. Nehéz megmondani, hogy mi történik vele most, ha nem segít neki.
- Mindig kezeljük nővéreim, több javára - Frederick válaszolt csendesen. - Mert mindegyik. Bár, talán nem vette észre.
- Ez így van. - Baron elgondolkodva beletúrt a hosszú elhalványult bajuszát.
Most ők is csak szürke, mint a haj a fejen - vagy inkább ami maradt belőlük, és Frederick rájött, hogy az apja megöregedett.
- Alábecsültem te, Frederick - mondta. - És sajnálom. Remélem felül hozzáállását házasságot Lady Eleanor.
A nevének említésére Eleanor Frederick figyelmet azonnal romlott.
- Nem tudom, hogy milyen körülmények befolyásolták a döntést, hogy felmondja a szerződést, de nagyon remélem, hogy ő továbbra is érvényben marad. Tudom, azt hiszed, hogy szívtelen, kegyetlen ember, de esküszöm, megkötötték az említett megállapodást Lord Mendvillom a legjobb szándékkal.
Frederick nézett apja hitetlenkedve.
- Igen, - folytatta a báró kezét a zsebében. - Nagyon tisztességes fiatal hölgy, egy gyémánt az első víz.
- Kétségtelen, hogy - ő beleegyezett, hogy Frederick. Legalábbis abban, hogy egyetértettek.
- Reméltem, hogy lesz boldog együtt, milyen boldog voltam, anyáddal, Isten nyugosztalja.
- Már felülvizsgálta korábbi döntését. Nem vagyok olyan ostoba, mint ahogy gondolja. De van egy akadálya az eredményről boldog unió. Az a tény, hogy az említett hölgy nem akar feleségül venni.
- Igen, ez egy jelentős akadályt. Azonban biztos vagyok benne, hogy képes lesz a helyzet orvoslására. Végtére is, nem csoda, hogy vannak pletykák a tehetségét?
- Milyen tehetség? - Frederick kérték. - Őszintén szólva, nem érdekli a pletykák rólam.
- Rendben. Most már mehet a ház. Ugyanakkor örülök, hogy beszéltünk. Remélem, egy nap ... azonban ez nem szükséges beszélni róla. Menj, és próbálja megnyerni a kezét, és szíve a menyasszonyt. Sok szerencsét.
Jó szerencse - ez az, amit Frederick különösen szükség ma. És szintén kisebb csoda.
- Sajnálom, drágám, de nem hagyja, hogy kihasználják a mai edző - mondta az anyja, Eleanor, erősen vajas pirítóssal. - Van, hogy látogassa meg ma délután a hercegnő Warburton és abban a reményben, hogy kísérjen el.
- Attól tartok, nem tudok menni, anya. Látod, megígértem Celine ...
- Hülyeség. És így tölt sok időt a marbleton. Különben is, tudod, mint a méltóságos, mint a zongorázás.
- A lényeg az, ... hogy ... - Istenem, milyen undorító ez volt az anyja neki hazudni, de mit lehet tenni? - Selina rosszul érzi magát, és megígértem, hogy vele ma, és valamit olvasni.
- Nem, semmi ilyesmi. - Kézzel Elinor láthatóan megrázta nyúlt egy csésze kávét. - Csak egy kicsit magát, és ennyi.
Az anya szeme gyanakvóan:
- Van valami köze Frederick Stounemom?
Jó Isten, nem az arcát, így mindenki látja? Mit mondjak most?
- Ne légy balek, Eleanor. Látom mindent. Nem tudod, hogyan kell hazudni.
Eleanor kilélegzett élesen, és arcán elpirult.
- Rendben, anya. Reméltem, hogy találkozzanak Fred ... mármint Mr. Stounemom - javította ki magát - ma marbleton. - Ó, Istenem, még egy hazugság. - Meg kell beszélnünk a fontos kérdésekben. Nagyon meleg, - tette hozzá.
- Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy a hirtelen megjelenése a testvére tegnap és ugyanolyan hirtelen távozása hajnalban? Be kell tanácsát, nem?