A vízellátási hálózatok vízellátási követelményei
§ 16. A vízellátó hálózatokra vonatkozó követelmények. A hálózatok típusai
Vízellátó hálózat egyik fő eleme a vízellátó rendszer és elválaszthatatlanul svyaaana dolgozó vízvezetékek, szivattyútelepek, vizet juttatunk a hálózat, valamint a szabályozási konténerek (tartályok és tornyok).
A vízellátó hálózatnak meg kell felelnie a következő alapvető követelményeknek:
a) bizonyos vízmennyiségek biztosítása a
fogyasztás a szükséges fej alatt;
b) kellő megbízhatósággal és folytonossággal rendelkeznek
vízellátás a fogyasztók számára.
Ezenkívül a követelmények teljesítése során a hálózatot úgy kell megtervezni, hogy gazdaságilag leginkább úgy tervezzék meg, hogy az önmagában a hálózat és a rendszer más struktúráiban elválaszthatatlanul összekapcsolt hálózatok építéséhez és működtetéséhez szükséges minimális költségeket biztosítsa.
E követelmények teljesítését a hálózat és a csövek anyagának megfelelő kiválasztásával, valamint a csőátmérők technikai és gazdasági szempontból megfelelő meghatározásával érik el.
A hálózattervezés során megoldott első feladat a nyomon követés, vagyis a tervben egy bizonyos geometriai forma.
A vízvezeték helye a következőktől függ:
1) a vízellátott létesítmény elrendezésének jellege, az egyes vízfelhasználók elhelyezkedése, a közlekedőutak elhelyezkedése, a lakóházak formája és mérete, műhelyek, zöldterületek stb.
2) a természetes és mesterséges akadályoktól a
falazócsövek (folyók, csatornák, szakadékok, vasutak stb.);
3) a terepen.
A vízellátás gyakorlatában két fő típusú hálózatot használnak: elágazó vagy holtpontos (III) és gyűrű (III.2). Ez utóbbi egy szomszédos zárt körvonal vagy gyűrűrendszer.
Vízellátás a megadott mennyiségben vízben területen bárhol az objektum lehet végezni mind elágazó, mind a gyűrűs hálózatban. Azonban a megbízhatóság és biztosítja a folyamatos vízellátás a fogyasztók ilyen típusú hálózatok messze egyenlő. Baleset és kikapcsolása javítási bármely részének az elágazó hálózat vezető a vízbevezető végén valamennyi fogyasztó alatt található a helyén a baleset az irányt a víz áramlását a gyűrűs hálózat, amikor a baleset (vagy ki) annak bármely része víz „lehet betáplálni az elkerülő párhuzamosan elrendezett vonalak Amikor Ez megszakítja a vízellátást csak azoknak a fogyasztóknak, akik csatlakoznak az off-site szekcióhoz.
A hálózat gyűrű alakja bizonyos mértékig megbénítja a hidraulikus sokkok hatását, amelyek néha vizes hálózatokban fordulnak elő.
Ugyanakkor a gyűrűhálózat teljes hossza mindig nagyobb, mint az elágazó (ugyanarra az objektumra), ezért a gyűrűhálózat építési költsége magasabb.
A legtöbb vízellátó rendszer - mind a városok, mind az ipari vállalkozások számára - a gyűrűhálózatok a vízellátó rendszerek megbízhatóságának követelményei szerint vannak elrendezve.
Elágazó hálózatot lehet egyes esetekben lehetővé tette, az aprófalvas vízellátó rendszerek és vízellátó rendszerek a vidéki területeken (a tűz tavak a falu), és vízellátását az ipari fogyasztók, amelyek lehetővé teszik megszakítások a vízellátást.
Ezenkívül az elágazó hálózatokat gyakran használják nagyméretű körzeti vízvezetékekben, és számos tárgyat szállítanak egymástól nagy távolságok között. Ilyen rendszerekben a vízellátás megbízhatóságát a megfelelő kapacitású helyi tartályok rendelkezésre állása biztosítja.
Az ilyen rendszerek gazdaságossági szempontból nagyobb megbízhatóságát nem a gyűrűhálózat elrendezése, hanem az egyes fogyasztók számára elegendő tartalékkapacitás megteremtése biztosítja.
A városi vízellátás a vízellátás a házban kapcsolatokat vízvezetékek kell fektetni szinte minden folyosón, és minden utcán, így a hálózat egészének formáját ölti szomszédos hurkok (gyűrűk) határozzák meg elsősorban a város tervet. Ebben az esetben a kapcsolatban a vízi közlekedés hálózat, nem minden vonal egyenlő. Bármelyik gyűrűhálózatban meg lehet határozni a vízmozgalom fő irányait, amelyet a telep területének alakja határoz meg, valamint az élelmezési pontok (a vízvezetékek és víztornyok hálózatához való csatlakozási pontok) és a legnagyobb vízfelhasználók helyét.
A vízellátó hálózatot alkotó vonalak teljes tömegéből általában úgynevezett fővonalak rendszere van, amelynek fő feladata az átadott víz szállítása a szállított terület távoli területeire. A fővonalakat a fővízi tömegek mozgásának irányában mozgó vonalak számából választják (szilárd vonalak a III.2.
Az autópályák nyomon követése során arra törekszenek, hogy a város bizonyos részeire és egyes nagy fogyasztóknak a vízellátás a lehető legrövidebb idő alatt történjen.
A fő közlekedési főutak rendszerét több keresztirányú összekötő vonal (jumper) csatlakoztatja, amely a fő hosszirányú vonalak terhelésének kiegyenlítésére szolgál és biztosítja a rendszer működésének megbízhatóságát. A gyűrűhálózat egyik fő vonalán bekövetkező baleset esetén az összekötő ágakon áteső víz behatol egy másik párhuzamos vonalba.
A fennmaradó vonalak, amelyek a hálózathoz vannak csatlakoztatva és víznek véve (szaggatott vonalak Ш.2), az úgynevezett elosztóhálót alkotják. Ennek a hálózatnak a fő feladata a közvetlen vízellátás az egyes házágakhoz, valamint a tűzveszélyes tűzveszélyes víz biztosítása.
Általában csak a törzsvonalak hálózatát számítsuk ki. Ami az elosztóhálózatokat illeti, azok átmérõjét a tûzméret nagyságától függõen alkalmazzák. A vontatóvonalak a távoli területeken történő vízszállítás mellett a szomszédos területeket is biztosítják.
Ami a termelési vízi csövek külső hálózatát illeti, rendszerint nincs ok arra, hogy azokat fő és elosztóvezetékekre bontsák, és a teljes tervezett hálózatot teljes mértékben számításba kell venni.
Bizonyos befolyást gyakorol az autópályák kiválasztására a terepen. Ha lehetséges, a fővonalakat a terület legmagasabb pontjai mentén kell elhelyezni. Ilyen körülmények között elegendő nyomás a gerinchálózat biztosít elegendő és nyomást a csomópont (nerasschityvaemoy) hálózati, etetésével a gerinc és a rendelkezésre álló alacsonyabb magasságokban. Ez a tömítés viszonylag kisebb nyomást biztosít a nagy átmérőjű csövekben.
A szabályozó tartályok elhelyezkedése (a tereptől függően) szintén befolyásolja a fő hálózati útvonal kiválasztását.