Az ideológia gyökerei és genezise, mint az emberek világnézeteinek formája
A politika megértésének három szintje van: kognitív, érzelmi (affektív), értékelő. Kognitív szinten kialakul a politika ismerete, és megszületik a politikai tudomány.
Az érzelmi szint tükrözi az emberek érzelmeit, érzéseit, érzelmeit, a politikai aktivitással és politikai hatalommal kapcsolatos emberek hangulatát. Ez a politikai pszichológia szintje. Végül a politikai célokról szóló ítéletek felmerülnek az értékelés szintjén, kialakulnak a politikai tevékenység elvei. Az értékelési szint a politikai ideológia szférája.
A politikatudomány a politika, a kormány és az állam viszonylag megbízható ismeretét tükrözi. A tudományos politikai elméletek nem a fejlõdés "politikájának feltalálásával", hanem a mûködés objektív törvényeinek felfedezésére hívják fel a figyelmet. A politikatudomány a XIX. Század közepén jelent meg. A 20. század elején nagyrészt befejeződött a politikai tudomány önálló tudományos tudományágaként történő elválasztásának folyamata.
Ami a modern politikai ideológiát illeti, az Új Időben a burzsoá forradalmak előkészítésében és vezetésében keletkezik. A modern ideológiák kialakulásának előfeltételei a 16. század folyamán alakultak ki a reformáció során. A reformáció a vallási pluralizmus kialakulásához, a világi és szellemi hatalom szétválasztásához vezetett (az egyház tekintélye). A reformáció eredményeként a világnézet bizonyos szekularizálódása, vagyis a vallás felszabadulása történik. A tudat szekularizációját a természettudomány fejlődésében elért sikerek fokozzák. Mindez befolyásolta a világi világkép kialakulását és a polgári politikai koncepció kialakulását.
A politikai ideológiák kialakulásának legfontosabb előfeltétele volt egy modern állam megjelenése és fejlődése. Központi, szekuláris állam, amelynek középpontjában a lelki értékek, a hit szimbólumai szükségesek, amelyek felváltanák az állam vallási túlzásba helyezését, és elősegítik a társadalom integrációját egy új, egységes állampolitikai egészbe.
A politikai ideológiákat a politikai doktrínák, a pártok programdokumentumaiban határozzák meg, különböző politikai erők nyilatkozataiban. Az ideológiák politikai programjaiban és kijelentéseiben világossá válnak, világos hangsúlyt helyeznek egy adott helyzetre, meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyek hatékonyak bizonyos célok eléréséhez, közvetlen hozzáférést biztosítva a hatalomátalakítási mechanizmusokhoz.
Nem szabad abszolutizálni azt az álláspontot, hogy az ideológia egy modern állam "belső vallása". De fontos megérteni, hogy az ideológiákban a célokat általában egy ötlet győzelmével azonosítják. Az ötletek, miután behatoltak a tömegekbe, újra értelmezik és újraértelmezik a rendes tudatosság szintjére való hivatkozással. Ráadásul maguk az elképzelések önálló életként kezdenek élni, önértékeléssé válnak, a hit szimbólumává válnak, a valóságot alkotják. A politikai ideológiák közötti különbség csak az, hogy egyes ideológiák célja az empirikusan nyilvánvaló problémák megoldása, mások - a világ megváltoztatására szolgáló doktrínailag igazolt projektek végrehajtása, az új ésszerű racionális életformák felállítása.
A modern politikai ideológia többszintű. Az ideológiai rendszerek három szintje létezik: elméleti-elvi vagy elitista; program-politikai (propagandista-oktatási), aktualizált (mindennapi).
Elméleti és fogalmi szinten politikai elméletek alakulnak ki, a politikai mozgalmak ideológiai elvei megalapozottak, a tudományos felfedezések az ideológiai dogmák kontextusában értelmezhetők.
Program- és politikai szinten az elméletek és az ideológiai elvek politikai pártok és mozgalmak programjaivá válnak, politikai szlogenekké alakulnak. Az ideológia politikai propaganda lesz.
Az aktualizált szinten a propaganda hatékonysága a politikai részvétel és a politikai támogatás különböző formáiban nyilvánul meg. Ezen a szinten kialakul ideológiai tér. Az ideológiai tér elemei (diskurzus): ideológiai aggregáció (G. Almond, G. Powell), ideológiai igények, ideológiai cenzúra, ideológiai küzdelem. Ez magában foglalja az ideológiai harc ilyen jelenségét, mint az ideológiai szabotázst és az ideológiai támadást. Az ideológiai tér legfontosabb eleme az ideológiai politikai kultúra - az egyéni és csoportorientált politikák sajátos struktúrája, amely a politikai élet és a viselkedés alternatív modelljeinek rögzített képét hozza létre, "viselkedési kódokat". Az ideológiai politikai kultúrákhoz tartozik a gaulizmus Franciaországban, a szovjet kommunizmus, a nácizmus, a nemzeti patriotizmus.
Így az ideológia különböző szinteken való működése biztosítja a társadalomra gyakorolt hatását és a politikai magatartás orientációs-motivációs modelljének átalakítását. Az ideológiák kvázi vallássá válnak, mert olyan elvekre támaszkodnak, amelyek a hit szimbólumaként működnek. Ebből az időszakból az ideológiák a politika meghatározó tényezői.