A régi freda ház-kísértet ház, vagy hogy a gyerekek hogyan töltik halloween
Kollégámnak a Maria Filkina tollán
Már a telihold megváltoztatta a napot, és a gyerekek, rettenetes jelmezeiben, kimentek az utcára. Évére csak egyszer, N városa olyan sok kis vámpírt és vérfarkasot, zombit és múmiát látott, amelyek lassan kószáltak a kosarakkal sütőtök, sikátorok és parkok mentén. Gyermekek, a halottak mosolyával ábrázolták a fülüket, vártak arra, hogy édességeket keressenek, miközben a szüleik rendeztek egy kis ünnepet. A tévékészülékeken összegyűltek, nagy cégek sült pattogatott kukoricával töltött medencékkel kedvenc horrorfilmjeiket nézegették. Valaki az összes szentek éjjel rendezett egy filmmaratont az "Elm Street" rémálma minden részéről, a franchise "Saw" -től. Egy csomó káros étel felszívása és az összes sör ivása miatt a felnőttek elfelejtették gyermekeiket, hogy az év egy éjszakáján minden tilalom elengedték őket, és mindent megtettek, amit tetszettek.
A városban kis rémálmok jártak, és minden házban kopogtattak, amely az úton jött át. Amikor kinyílt az ajtó, egy mini-szörny squeals kimondott egy mondatot, majd kiállította előre tök vödör, amely hirtelen repült cukorkák, zselék, sütemény, általában mindent, ami rontja a fogakat, de olyan szép, hogy töltse ki a hasukat. És senki sem tud ellenállni a varázsa a gyermekkor és az ősi hagyomány, hogy nyissa ki az ajtót a Halloween, minden gonosz szellemeket, hogy kopogtatnak a házat. Senki sem, jól vagy szinte senki.
N városának minden gyermeke tudta, hogy jobb, ha nem megközelítik a szellemházat, különösen minden szent nap előestéjén. De ennek ellenére aznap este kopogtattak az ajtón.
- Menjünk, bárki is legyen! - kiáltotta az öregember, hogy van vizelet. A kiáltása nem hagyta abba a kopogást, valahol öklözött az ajtón. Aztán Fred elfogyasztotta a rum maradványait, és egy üres palackot vezetett az ajtóhoz, mint aki megijedt a macskájától, aki felugrott, és elhagyta a mester térdeit.
De még egy tucatnyi töredékbe szórt palack sem hagyta abba az ajtó kopogását. A régi Fred számára ez a hang elviselhetetlen volt, különösen ezen az éjszakán, felkelt a kedvenc székéből, és kezébe vett egy cukornát, és az ajtó felé indult. Host ghost ház verte düh akart fordulni a nyakát gazember, hogy zavarja őt a szörnyű éjszaka, de amikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy a gazember nem egyedül, sok közülük, és ezek mind kicsi.
"Édesség vagy gyomor?" Négy gyermek azt mondta egy hangon. Halál, hosszú fekete köntösben és kaszával a kezében. A boszorkány háromszög alakú kalappal a fején. Zöld Frankenstein, és Drakula védjegye alatt fekete köpeny vörös béléssel. A fő vámpír mindenki előtt állt, s az ő sütőtökje volt az első az értékes cukorkák értékesítésében.
- Hogy gyűlöllek mindannyian - mondta az öregember dühösen a hangjában, majd felkapta a botot, és minden erejével a kis Drakula arcára ütközött. Az öltönyben lévő fiú a földre esett, és vér jelent meg az arcán. Amikor a gyerekek körülvesítették a sebesült barátjukat, öreg Fred sújtotta a szellemház ajtaját. Most az öreg biztos volt benne, hogy ezek a rohadt gyerekek nem fogják újra megzavarni.
- Rendben van, Arthur - sziszegte a kis boszorkány, Mary nevet.
- Igen, ez csak egy karcolás - felemelkedett a földről, és törölgette az arcomat a köpenyem ujjával - mondta Drakula. - A szüleim azt mondták, hogy egy őrült öreg ember él itt, de nem gondoltam.
- Rendben, menjünk más házakba, itt hiányzott az út, biztosak vagyunk, sok édességet várnak - már az arcán mosolyogva a boszorkány mondta.
- Azt javasolja, hogy mindent itt hagyjanak, ahogy van? Arthur dühösen kérdezte a barátját. - Mutassa be a kifejezés kifejezését, amit mondunk: "Édesség vagy nyáj?"
- Igen! Örült a zöld Frankenstein, akinek a neve Jack volt. - Csináljunk egy kibaszott öregembert.
- Nem! Tiltakozott Mária. "Menjünk más házakba, figyelmeztettek minket, hogy helytelen volt megközelíteni a fantom házat, hogy tulajdonosa nagypapa pszichopata volt."
- Ez a nagyapám megütött - kezével a boszorkányt - mondta Arthur. - Először vért vért, most pedig a miénk. Szóval, Jack keresi a házat, talán megtalálja a nyitott ablakot, bent kell lennünk.
Egy új üveg rumot a konyhában, az öregember visszatért a karosszékbe, amit annyira szerett. Az írótábla közelében feküdt egy fénykép az elhunyt fiáról. Erre a fiú zombi öltönyben volt, mind vérrel festett rongyokban. A fényképet húsz évvel ezelőtt készítették el, az a rohadt Halloween, amikor Fred fia eltűnt. Az ördögi éjszaka emlékei, egy hullám rohant a szegény öregembernek, akinek szeme azonnal könnyekre süllyedt.
Minden szent előestéje volt, és a szellemházban már jó hagyomány volt a labda. Csak a felnőttek ültek drága borokat, és vidám versenyeken vettek részt. Miközben gyermekeik otthonaikba költöztek, és megkérdezték a cukorkát azoktól, akiknek nem volt elég szerencséjük, hogy Fredbe látogassanak. Az ilyen gyerekek között volt a legfélelmetesebb és ugyanakkor szép városban lévő N-kastély tulajdonosa.
Little Tom, barátaival együtt, élvezte a Halloween-ot, az ösvényeken és parkokon sétálva, minden házba nézve, az édességet keresve. Olyan sok gyerek volt, és mindenki annyira vidám volt, hogy senki nem vette észre, hogy egy kis zombi eltűnt, amelyet elragadtatott az édességek tanulmányozása és a társasága ellen. De ez nem nagyon megijesztette, Tom kosara már majdnem tele volt, és szívesen hazajött a lehető leghamarabb, és megmutatta a kedves apjának a fogását. Ahhoz, hogy lerövidítse az utat, a fiú átment a parkon, ahol a fiatalok szeretett pihenni, ahol idősebb volt. A kis zombi sétált, még mindig lenyűgözte az édességeket, tényleg szerette volna megszámolni a csokoládé bárját, így nem nézett körül. Amikor a fényszóró fénye megvilágította a szemét, és a motor hangja elvonta a cukorkát, már túl késő volt. A motorkerékpár olyan sebességgel versenyzett, hogy lehetetlen észrevenni a fiút, különösen akkor, amikor a sofőr rémült volt. Henry nem gondolta, hogy abbahagyja, amikor a bicikli megérintette a gyermek testét, az ittas motorkerékpár úgy gondolta, hogy leütötte az állatot, ezért folytatta a vezetést.
Fred fia nem halt meg egyszerre, a teste egyik oldalra repült, és eltalálta a fát, de a fiú erős volt és képes volt felállni. Egész teste súlyos vágásokban volt, a vér elszaladt a homlokán, de a gyermek az apja házához lépett. A szeme előtt minden lebegett, mosolygó embereket látott, hogy találkoznak vele. Valaki nevetve azt mondta:
- Finom öltöny fickó, vér, mint a valóság.
Egy kis zombi érhette el házát, ahonnan a hangos zene jött. A véren áthaladóan kopogott az ajtón, de a kopogása annyira gyenge volt, hogy senki sem hallotta, és a gyermek nem tudott elérni a harangot.
- Apa, apa, apa! - haldoklik, mondta a fiú.
Testét csak reggel a saját vérének egy medencéjében találták meg, háza küszöbén.
- kiáltotta az öregember, és a fekete macska a lábán keresztezte magát, mintha megpróbálta vigasztalni a tulajdonosat.
- Csak a macskát simogatja - mondta Fred, és máris meg akarja tölteni az üres poharat rummal, amikor hirtelen hallatszott a konyhában.
- És mit fogunk csinálni? - Amikor a házban voltam, megkérdezett egy kis boszorkány.
- Még nem tudom, körbe kell néznünk, meg kell értenünk, hogy mi bajaink vannak - suttogta Arthur.
- Gyere ide - mondta Frankenstein. - Megtaláltam a konyhát.
- Semmi normális nincs ebben az öregemberben, néhány konzervben - mondta keserűen.
- De vannak kések - a konyha egyik éjjeliszekrénye lelkesedéssel suttogta Jacket, aki azonnal elkezdte kivenni őket, és előtte feküdt az asztalon.
- Miért van szükségünk késekre? - Mária érdeklődött a félelemtől, és minden, ami történt, egyre kevésbé tetszett.
- A kések fegyverek, és fegyverek szükségesek a háborúban - magyarázta Arthur, majd az asztalhoz ment, és elvette a legegészségesebb kést.
- A szüleim azt mondták, hogy ez az öregember megölt egy férfit, azt hiszem, nem kellene viccelődnie vele - remélve, hogy barátkozik - mondta Mary.
- És ki mondta, hogy viccelünk? - kérdezte Frankenstein szörnyen mosollyal az arcán, aki valahol egy ragasztószalagot talált, és most az ujjainál kisebb késeket vágott fel.
A székről felemelkedve, és a kezében egy cukornát vett, a régi Fred a konyhába költözött, ahol engedély nélkül volt a vezető. A fekete macska, amely egy pillanat múlva a mester lábán keringett, eltűnt valahol, és az öregember egyedül maradt. Az a hely, ahonnan néhány másodperccel ezelőtt a zaj jött, néhány percet vett, még akkor is, ha a konyhába kellett mennie, semmi sem történt. A meghívott vendégek meghajolva és megátkozva az öreg még mindig eljött a rendeltetési helyére, ahol hatalmas piros üzenetet látott.
"VÉRFÉL, OLD BABY SON"
Régi Fred azonnal rájött, hogy kinek van keze. Anger újabb, még erősebb hullámot söpört az öregembertől. Az éjjeliszekrény megnyitása, ahol a kések feküdtek, látta, hogy üres. Most el akarta semmisíteni mindazt, ami az útjában állna.
- Hol vannak véres gyerekek? - kiáltotta az öregember, de senki nem válaszolt. A házban uralkodott a csend, melyet Fred nagyon szerett, de a szellemház tulajdonosa tudta, hogy azok, akik betörtek a házába, még mindig itt voltak. Hogy nem fognak ilyen módon elmenni. Felismerve, hogy ez a háború, az öregember egy fém dobozt vett a felső polcról, amelyben a fegyvert tartotta. Ellenõrizve a klipet, amelyben tizenkét forduló volt, újra betöltötte a fegyvert. Hirtelen emlékeket, azokat a szörnyű napokat, amikor szeretett fiúja egy véres motorkerékpár hibája miatt meghalt, újra beleesett a fejébe.
A rendőrség hamar megtalálta a tetteset Tom halálakor, azon a napon a parkban egy motorkerékpáron csak Henryt kergette. A fiatalember nem tagadta a bűntudatát, mindent bevallott, azt mondta, hogy részeg, és még csak nem is nézte, hová megy. Fred a legmagasabb rangú bíróságtól kérte, azt akarta, hogy a fiatal srác halálra ítéljen egy elektromos székben. De a bíró megállapította, hogy Henry elegendő lesz, és tíz év egy magas biztonsági börtönben. Azon a napon a kísértet-ház ajtó zárva volt minden város lakói számára. N. Fred úgy gondolta, hogy elárulták, elárulták az egész várost, ami nem akadályozta meg a bírónak, hogy ilyen nem igaz ítéletet hozzon. Az a férfi, aki elveszítette a fiát, visszavonult és szinte megszűnt a vele együtt élő emberekről. Szellemházában számolta a napokat, várva, hogy Henry véget érjen, és vissza fog térni szülővárosába. És tíz év telt el.
Miután megvett egy fegyvert és megvárta a Halloweenot, Fred vadászni kezdett. Az utcán mindenki jól szórakozott, a gyerekek könyörögtek a cukorkákért, és a felnőttek csak részegek voltak, így senki sem látta igazán a szellemház tulajdonosát, és észrevétlenül tudott Henry ajtójába menni. A fegyver elkészítésével Fred kopogott az egykori motorkerékpár ajtajához, és megnyílt. Egy kicsit meglepett, hogy az ajtó nincs zárva, belépett a házba. A pisztolyt húzva Fred kezdte keresni fia gyilkosát, de ez sehol sem volt. Végül belenézve a hálószobába, látta, hogy ki keresett. Henry a saját vérében fürdött ágyon feküdt, vagy inkább a teste feküdt, fejét az asztalra helyezte. Valaki kihúzta a szemét és a nyelvét, és gyertyát tett a halott koponyájába. A szemek helyett fekete üregek égették Tom apját, hogy bosszút álljon. Néhány másodpercig Fred megrázkódott, és nem tudott mozogni, az égő fejre nézett, aztán a vérző ágyon, amely mellett egy éjjeliszekrény állt. Ott volt, hogy a kísértet ház tulajdonosa a Henry motorkerékpár nyelvét és szemeit megtalálta. Óvatosan esették az ecetet, és most már ott néztek rá. Amikor a sokk átment Fredre, gyorsan elhagyta a helyszínt. Fogalma sem volt róla, ki olyan kegyetlenül viselkedett a fickóval, aki ideje volt. De hálás volt a gyilkosnak, hogy ellopta a bosszúját. Végül is egy golyó halála, sokkal könyörületesebb, mint a rettegés, ami Henrynek történt. És hagyja, hogy az apa, aki elvesztette a fiát, nem öl meg senkit, az egész város biztos volt benne, hogy Fred volt, aki hibáztatta volna Henry halálát.
Négy gyermek rejtőzött az öreg pincéjében, ott a megkövetelt édességekkel megerősítették, és már készen álltak az új kalandokra. Arthur először jött elő, és mögötte, és mindenki más, egy kis boszorkány, aki nem tetszett neki, az utolsó volt.
- Így van - mondta kis Drakula, és előre mutatott a fekete macskához, ami előttük állt.
Zöld Frankenstein késsel a macskához sietett, és anélkül, hogy elszaladna, egy kis szörnyeteg elfogta.
- Kérem, fiúk, engedje el a szegény állatot - könyörgött Mary.
Arthur, aki már simogatta a macskát, elment az egyetlen lányhoz a társaságukban.
- És nem gondolkodunk róla - mondta szigorúan. - Elfelejtetted, hogy a bûzös öregember mit csinált. Dracula az arcára mutatott, amelyen piros karcolás volt. "Azt hiszem nagyon szereti ezt a macskát."
- Jó ötlet - mosolygott Arthur. - Menj, hozd el, befejezed a macskával.
- Nem, kérlek - tiltakozott Mary, de a halott ruhában levő fiú már visszatért az alagsorba.
Most a hangok jöttek a hálószobából, ami a második emeleten volt, és ahol a fájdalmas lábak miatt a régi Fred, aki szokott aludni a karosszékben, már az első ilyen ritkán emelkedett.
"Kibaszott gyerekek - egyik kezében egy cukornát tartottak, és egy félelmetes ház tulajdonosa újabb pisztollyal nyögött.
Lassan felmászott a gyűlöletes lépcsőn, mert minden lépése fájdalmat okozott hátán. Több mint öt percig tartott, amikor az öregember a hálószobában volt, az ajtón, amelyre az üzenetet ismét elhagyta, ezúttal feltűrt tollal írva.
VÉR VÉRT
- Mindannyiukat megölöm - vicsorogott Fred, miközben kinyitotta a hálószoba ajtaját.
És amit látott előtte, térdre esett. A hátán lévő fájdalom eltűnt, most az öregember megtört szívvel szenvedett.
- NEM! - Fred könnyesen kiabált, mert előtte a kötélen, a nyakához kötözve, egy macska. A holtteste még mindig megdöbbentő volt, és a kedvtelésből tartott szeme néha az öregemberre bámult.
- Nem, Thomas - megérintette a lágy szőrzetet, már elhullott kedvtelésből, felnyögött a ház tulajdonosa.
- Hé, öregember - hallotta az első emeleten. - Ha meg akarja rendezni nekem, akkor menj le a lépcsőn - ez volt Arthur, aki a lépcsőkön állva várta, hogy Fred megjelenjen.
"Mocskos gyerekek - felkeltek a térdtől, minden dühvel átitódva - mondta az öregember.
Már sétálgatott egy cukornád nélkül a lépcsőn, ahol alul egy kis Drakula-t látott, amely a kezét intett és elmosolyodott.
- Ez az arcbika szukája! A fiú határozottan mondta.
Az öreg Fred felébredt kedvenc székében az első emeleten. A lába, a karja, a hátán rettenetesen fáj, több csontot tört ki, de csodálatosan túlélte. A közelükben két gyereket kerestek, egyikükben, amelyik halálos öltözetben volt, volt pisztolya.
- Mit akarsz? Az öreg azt mondta, képtelen felállni.
- Öreg idióta vagy, megölted a barátunkat - kiáltotta Jack az öreg fülébe. - És meg akarjuk gúnyolódni téged.
- kérlek, állj meg - zokogta Mary, és zokogva üldögélt a meggyilkolt barát mellett a sarokban, és a hajja ingerült. - Hívjuk hamarosan, talán Arthur még mindig megmenthető.
- Nézz rá, hülye lány, nézd meg újra Arthur - mondta Jack szigorúan.
A kis boszorkány engedelmeskedett, és ismét Dracula elmosódott arcára nézett. Megnéztem a bal szemét, és arra a helyre, ahol jobb lett volna, nem egy szörnyű fekete lyuk, amelyben a repedezett koponyája látható volt, és a padlót vére fedezte, amelyen ült.
"Nem vagyunk orvosok, nem vagyunk felnőttek, nem tudhatjuk biztosan" - nyögte a lány a boszorkány ölében.
- Nem kellett volna megölnie Thomasot - kezdte újra az öregember. - Nem csak macska volt.
Az öregember megköszörülte a torkát, és egy csepp vér vándorolt ki a szájából, és elkezdett meghalni.
"Amikor valaki megölte a fiam gyilkosát, ez a fekete macska jött hozzám." Tíz év telt el azóta, és egyáltalán nem öregedett. Kitaláltam egy csomó becenevet neki, de ez a bolyhos szúrás nem akart reagálni egyikükre sem. Amíg Thomas-nak hívtam. A fiam neve Tom volt, és tudom, hogy ő büntette az istállót, amelyet szeretett a szentek napján, motorját motorkerékpárjával motorja. A fiam visszatért Halloweenbe, büntette őt, majd letelepedett a macska testében, és az apjához ért. Tehát nem csak macskát, kis szörnyeteket öltél meg!
- Öreg vagy, az elmédből túlélte, ahogy látom - mondta a zöld Frankenstein, aztán elment az öregemberhez. - Megölted a barátunkat, és ezt fizeted. Még mindig megbánni fogod, hogy nem halt meg, amikor a kabaré lecsúszott a lépcsőn - ezek után a szavakba Jack behelyezte az egyik kést ujjait a régi Fred szemébe.
Az öregember szörnyű sikoltása hallatszott az egész szellemházban, és a két fiú őrült nevetése, hogy a vér láttán elvesztette utolsó okát.
Amikor Fred abbahagyta a kiabálást, Jack kihúzta a kését.
- Mi folyik itt? - kérdezte rémülten Jack.
- Anyu, félek - kiáltotta, miközben Marian sarkában ült.
- Sok édességem van, mindent elveszek - pisztolyt dobtak le a kezemből, megfulladta a fickót a halál jelmezében.
- Kérem, menjen el, hagyd, hogy egyedül maradjak apámmal - mondta a halott fiú.
Mary csak bólintott a halott ember előtt, aki ott állt. Gyorsan felállt, és az ajtó felé indult, hogy örökre elhagyja a szellemházat. De mielőtt becsapta volna az ajtót, a boszorkányi öltözékben egy halott fiú látta az apját, és az öregember kinyitotta a szemét, és nem látott semmit. A lány elindult, távol ezektől a helytől távol a szentek napjától.
Ami magát a várost illeti, egy új legendával borították. Azt mondják, hogy a halott fiú öreg apjával, szem nélkül, jön a gyermekek, akik rosszul Halloween. Igaz vagy nem, senki nem tudja, csak egy dolog van ismert, a gyerekek néha nagyon kegyetlenek.
Értékelje ezt a könyvet