Európa "különböző sebességgel" - stadopedia
Az elmúlt években az Európai Unió fejlődése olyan kérdéseket vetett fel, amelyek felhalmozódnak az egyre népszerűbb elképzelésbe: a "különböző sebességű Európa". Ez az elképzelés csak az elmúlt években jelent meg, amikor világossá vált, hogy az Európai Unió tagállamai gyakran objektív okoktól függetlenül (gazdasági potenciál, életszínvonal, történelmi hagyományok stb.) Eltérő ötletekkel rendelkeznek a célokról, az időzítésről és az integráció irányairól. . A közösségfejlesztés kezdeti szakaszában rejlő integ- ráció filozófiája az elismerésen túlmutatott. Emlékeztetni kell arra, hogy az 50-es és 60-as években az integráció útján az összes tagállamnak egyidejű előmozdításának szükségessége uralkodott. Többször is azt mondták, hogy a közösségekbe lépő országoknak ugyanolyan sebességgel kell haladniuk, egyenlő alapon részt kell venniük az integrációs programokban. Kivételektől eltekintve, átmeneti intézkedésekkel és közbenső határidők, kiegészítő programok, más országok segítségnyújtása révén szorgalmasan leküzdötték őket. Miután a kedvezményes elbánás elfogyott, az összes általános szabályzatát a felhasználója terjesztette. Az integrációs programok végrehajtásának korábbi megközelítéseit elfelejtették, vagy a legjobb esetben félig elfelejtették.
Csak a féktelen optimisták gondolhatják, hogy a "különböző sebességek" olyanok, mint egy növekedési betegség, amelyek önmagukban eltűnnek. A gyakorlat ellentétesnek bizonyult. A sebességkülönbségek nemcsak csökkentek, hanem éppen ellenkezőleg, megnövekedtek. Ez nagymértékben az Európai Unió növekedésének következménye volt, amelybe beletartoztak az olyan országok is, amelyek a gazdasági fejlődés különböző szintjein voltak. Kezdettől fogva nehéz volt elvárni, hogy például olyan országok, mint Portugália és Görögország, például Németországgal és Belgiumgal léphetnek fel. Feltéve, hogy a közeljövőben az Európai Unió Kelet-Európa országainak kárára feltöltődik, akkor a "különböző sebességek" nem annyira kivételnek tekinthetők, mint a közösségek és az egész Európai Unió működésének szabályai.
"Harmadik támogatás" - jogi együttműködés és belső ügyek
A Maastrichti Szerződés aláírása óta eltelt években az Európai Unió tagállamai belsõ ügyeinek jogi együttmûködésének és együttmûködésének fejlõdését nem sikerült nagy sikerrel jellemezni. Az Unió "harmadik támogatását" nem igazán erősítették meg. Bár számos radikális javaslatot terjesztettek elő a kormányközi konferencia előestéjén és magatartása során, gyakorlatilag nem tükröződtek az Amszterdami Szerződésben. Ebben a tekintetben a konferencia eredményei minimálisnak mondhatók.
Ugyanakkor nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni bizonyos haladást. A harmadik pillér területén az együttműködés fontosságát az Amszterdami Szerződésben kitűzött célhoz kötik, hogy az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként olyan térséggé váljon, amelyben az emberek szabadon mozoghatnak. Ez az Amszterdami Szerződés B. cikkében foglalt rendelkezés feltételezi az Európai Unió tagállamai közötti együttműködés fokozását.
Érdemes megjegyezni, hogy az Amszterdami Szerződésben a menedékjog, a bevándorlás, a külső határok ellenőrzése, a polgári ügyekben folytatott jogi együttműködés stb. a "Személyek szabad mozgása, a menedékjog és a bevándorlás joga" elnevezéssel. A Tanács, amely a schengeni rendszer eltörölt végrehajtó bizottságának feladatait átruházza, egy nagyon fontos kérdéssel bízza meg - a szükséges jogi aktusok kidolgozásához.
Intézkedések ilyen vagy olyan módon kapcsolódik a büntetőjog, még a „harmadik pillér”. Ezen a kereten belül található és a rendőrségi együttműködés, valamint az összes igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (Art. „A” 2 és a „K” 3 az Amszterdami Szerződés).
Az Európai Unió tagállamainak a "harmadik pillér" keretében történő együttműködésének jogi eszközei nagyrészt megmaradtak. Meg kell jegyezni, hogy néhányan hatékonyabbá váltak. Mint korábban, a Tanács közös álláspontokat és egyezményeket fogad el az együttműködés során. De ha az Amszterdami Szerződés aláírása előtt az egyezmények minden tagállam által történő elfogadásuk után hatályba léptek, az új Szerződés megteremti a feltételeket a tagállamoknak csak a felének jóváhagyásához ("K" cikk .2).
A Tanácsnak jogában áll az Európai Unió tagállamaira nézve kötelező érvényű belsı ügyek terén a jogi együttmőködés és együttmőködés területén elfogadni, kivéve a tagállamok jogszabályainak összehangolását ("K" cikk .6).
Az Európai Unió tagállamai közötti együttműködés az Európai Unióban továbbra is a bűncselekmények elleni küzdelem kérdéseire összpontosít. Ezt világosan megfogalmazza az Amszterdami Szerződés "K" .1 cikke. A Szerződés kiemeli a harc ilyen célját, mint a bűnözés megelőzését és leküzdését, különösen a terrorizmust, az emberek illegális szállítását, a gyermekek elleni bűncselekményeket, a kábítószerek illegális szállítását, valamint a fegyvereket és csalásokat.
Az Amszterdami Szerződés előírja az Europol hatékonyságának növelésére irányuló intézkedéseket. Erre a célra meghatározott feltételek, amelyek mellett végezheti további intézkedéseket az együttműködés terén az Europol működése. Arról van szó, a közös operatív intézkedéseket, a tevékenységek összehangolását a vizsgálat során egyedi esetekben megállapodások közvetítők közötti nyomozati és vádemelési csapat a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.
A "harmadik pillér" keretében folytatott együttműködés másik lépése a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a tiltott kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben alkalmazott minimális büntetések összehangolása. Az Amszterdami Szerződés megállapítja, hogy az Európai Unió tagállamainak jogrendszereinek ilyen minimális szankciókkal kell rendelkezniük ("K" .3. Cikk). Ez nagyon fontos a bűnözői világ elleni küzdelemhez, nemcsak közös megközelítéssel, hanem egységes jogi eszközökkel is.