Orosz költészet
Az orosz költők versei a nyári estéről
Az ég mélyén határtalan
A távolság fényes és gyönyörű volt,
És tele van gyengéd szeretettel
Béke szabadlelkű lélek.
Végtelen varázsa
Puha holdfény fúj,
A csillagok remegve villognak
Mennyből küldj üdvözletet.
Szeretetük, szent és tiszta,
A hatalom erős és mély,
És ő a ragyogás ködéből származik
Felhívjuk a felhőket.
Tehát umchimsya Nos, mind bátran
A mágikus szépség világában,
Ahol nincs korlát a boldogsághoz
A fény és az álmok világában.
Eljutunk a túlfolyásokhoz
A tüzes világok csillogása,
Átszaladunk az összes csavarral
Középső felhők.
Hagyja, hogy a garland bezáruljon
Kerülünk a távolban,
Eljutott az ég világába
A hátrányos földet.
Amikor az ezüst hold villog
Sűrű erdők állványozása
És kiterjeszti a szelíd sugarakat az ágakba,
Amikor a szaga kiöntötte
Egy hársfa bokor egy kékes erdő körül
És a föld, a hőségtől,
Friss friss tavaszi szellő, -
Aztán ugrott a sírhoz
A rokonai, barátok, a hold csillogása
Nem értem a szomorúságot
És a limes szaga nem szaga,
Nem hallom a kellemes tavasz szeleit.
Ó, jaj! Elváltam a kedves,
A szikla minden érzése a balsorsomban unalmas volt;
Ah! Én is lenyűgözött
A nyáron a nyár, és szeretett lélegezni,
Az édes szagú hús leereszkedése alatt,
Hűvös levegő - de barátok nélkül és te,
Nature! valami lusta,
És elvesztetted a ragyogást és a szépséget.
Éjszaka a hűtőtestek koronáján
Csendes csendet esett.
Vidámnak és fénylőnek tűnt
A hegyen,
És ő üvölt, kopog, és cseng,
A kerítés összetört gerincét.
A lámpák kerítés mögött
Megígérte, hogy megoldja a rejtvényeket.
És keleti irányban a lila árnyalattal
Kígyó zászlót emel.
Összes vers: 3