Hogyan készítsünk egy személy autót, hogy kényszerítsük, hogy ne dobjuk az elkezdetteket
Irinka-picture [22.7K] 4 évvel ezelőtt
Mamka igaza van, de attól tart, hogy menjen. Ezenkívül a férje egy hónapra elment, és minden és mindentől fél (hirtelen megtörik vagy valami más történik). Ma azt javasoltam, hogy lovagoljon a faluban, ahol mindannyian ismerős és minden falat ismeri. Beleegyeztem. Eljöttem a házába, és elhagytuk a kocsimat (elgondolkodtató útvonalat tervezvén), amikor hirtelen a férjem felhívott és megkért, hogy azonnal menjek le az autómosóra, ahol mosogattam az autót. Az út egyszerű, de az egész anya fehér, rettenetesen félt, de még mindig egyetértett. Jól jöttünk, de az anyám és a férjem maga is félúton vezetett a garázsba. Aztán leült, és mi volt a legmeglepőbb (amit írtam), jól ment, váltott fogaskerekeket, szükség esetén lefékezett. Általában félelem és nyugalom nélkül mentem félelem és más gondok nélkül. Amint kiderült, ő ismeri ezt az utat, mert az autósiskola útja, amely szerint vezetett.
És most maga a kérdés is: munkája néhány mérföldre van az otthontól, könnyű hozzáérni, a forgalom nem intenzív, az út mindig a főétkezés és az eszik. De! Az autót a parkolóba tette, és egyáltalán nem tervezi elhagyni. Hogy kényszerítsük őt, hogy elmondjuk neki, hogy érdemes megy, és ezt meg kell tennie. Hogyan kell elmenni dolgozni? Milyen érv vezet, mit mondjak, hogyan kell segíteni?
Két lehetőség van. Az első szeretetre méltó. Menj vele, amennyire csak lehetséges. Vitorlázzon ismerős utakon vagy vidéki utakon. A bizalom megszerzett tapasztalattal. A második kegyetlen. Helyezzen olyan helyzetbe, ahol vezetnie kell. Bármi is lehet.
A kerék mögött 42 éves voltam. Ettől kezdve egyszerűen féltem. A közlekedési rendőrség napján megkaptam a jogot. Hat hónapig a maximális sebesség 60 km. és a sokk állapotát minden utazás előtt, alatt és után. De amikor a város bejáratánál a fékvezeték egy folyóba tört ki, és 6 közlekedési lámpán keresztül hazaindultam. Elkezdtem vezetni.