A konfliktuskezelési konfliktusok kezdése
A konfliktus kezdetét, a mi szempontunk szerint, objektív (külső) magatartásformák határozzák meg, amelyek egy másik résztvevő (az ellentétes párt) ellen irányulnak, feltéve, hogy ez utóbbiak ezeket a cselekményeket ellene irányítják és ellensúlyozzák. Ez a kissé bonyolult képlet azt jelenti, hogy legalább három egymással párhuzamos feltétel szükséges a konfliktus felismeréséhez:
1) az első résztvevő tudatosan és aktívan cselekszik egy másik résztvevő (azaz az ellenfél) rovására; míg a cselekvések alatt mind a fizikai mozgások, mind az információátadás (beszéd, nyomtatás, televízió stb.) értjük;
2) a második résztvevő (az ellenség) rájön, hogy ezek a cselekmények az ő érdekei ellen irányulnak;
3) ebben az összefüggésben ő maga vállalja az első résztvevővel szembeni ellenintézkedéseket. Ettől a ponttól kezdve feltételezhetjük, hogy a konfliktus megkezdődött.
Ez azt jelenti, hogy nincs konfliktus, ha csak egy résztvevő cselekszik, vagy csak a mentális műveleteket végzi a résztvevők (tervezési magatartás, gondolkodás az ellenség cselekvési módja, előrejelzése a jövőbeni konfliktus stb.).
Valójában a cselekvések, még akkor is, ha agresszívak, de csak az egyik oldalon, amelyet a másik fél nem tüntet fel, nem nevezhető konfliktusnak. Talán az állítólagos ellenség helyesnek tartja ezeket a lépéseket; talán fél attól, hogy ellenzik az első résztvevőt, és engedelmeskedik neki, vagy más megfontolások vezetik. A lényeg az, hogy nem tesz semmilyen lépést az első téma ellen. De ebben az esetben nincs konfliktus, mint a felek közötti konfrontáció.
A mentális cselekvések, amelyeket nem fizikailag, kívülről mondanak ki, nem képezik a megkezdett konfliktus egyik elemét, amelyet a felek tényleges, nem képzeletbeli konfrontációként értelmeznek. Az előző példában Ivan Ivanovics, aki a szomszédjának a kertben bosszút állított, még nem kezdte meg a konfliktust, csak tervezte. A pozíciók ellentéte nem konfliktus. Ez akkor merül fel, amikor a felek aktívan ellenzik egymást, a céljukat követve [4].
Természetesen a konfliktus, mint a pártok nemzetközi kapcsolatokban való összecsapása, nem veszíti el a katonai akciókat. Létezik diplomáciai konfliktus, kereskedelem, határ, politikai, nem erőszakos eszközökkel. Mindazonáltal minden körülmény között a felek konfrontációjának kérdése, azaz a felek konfrontációja. a kölcsönös cselekvésekről (még akkor is, ha szóbeli). Így a konfliktus mindig kétoldalú (vagy többoldalú) viselkedésként kezdődik. Őt rendszerint az egyik fél fellépése előzi meg, amely a legtöbb esetben lehetővé teszi a konfliktus felbujtójának azonosítását.
Nehéz megmondani, ki kezdeményezte az 1990-es években Oroszországban és a Nemzetközösség többi országában elkövetett számos etnikai konfliktust. A kezdeti lépések kétértelműsége, a reakció bonyolultsága, kölcsönös vádak, az információ torzulása - mindez megakadályozza a konfliktus kialakulását. gyors és fájdalommentes megszüntetése megakadályozza az igazi bűnösök azonosítását.
A konfliktus vége kétértelmű. A konfliktus kimerülhet (például a felek megbékélése), de az egyik fél konfliktusából való kivonása vagy annak megsemmisítése miatt (a háború vagy a bűncselekmény elkövetése miatt) megállhat. Végül lehetőség van a fejlesztés megfékezésére és a konfliktus megszüntetésére a harmadik fél beavatkozása miatt. Így számos esetben az úgynevezett bűnözői konfliktusok véget értek. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlata egyre inkább a harmadik erőt használja fel az etnikumok közötti konfliktusok elfojtására (az ENSZ csapatok belépése, diplomáciai közvetítés stb.). Ezeket a módszereket, mint ismeretes, mind hazánk, mind a FÁK országaiban alkalmazták.
Így a konfliktus végét úgy kell tekinteni, mint az ellenzéki oldalak fellépését, függetlenül annak okaitól.
A konfliktus intrasystem határainak meghatározása szorosan kapcsolódik az egymásnak ellentmondó felek egyértelmű azonosításához a résztvevők teljes köréből. Mint látni fogjuk, de nem közvetlenül egymással szemben a konfliktusban érintett feleket az lehet, hogy olyan írókat, mint felbujtó, cinkosai, a szervezők a konfliktus (nem közvetlenül érintettek magukat benne), valamint a választott bírók, tanácsadók, támogatói és ellenzői a különböző felek közötti konfliktus magaddal. Mindezek a személyek (vagy szervezetek) a rendszer elemei. A rendszer konfliktusának határai tehát attól függenek, hogy a résztvevők széles köre részt vesz-e a játékban. Fontos tudnunk a konfliktus rendszeren belüli határait annak érdekében, hogy befolyásolhassuk a folyamatokat, különös tekintettel a rendszer egészének meggátolására (ha ez persze szükséges).
3. A konfliktus funkciói.
Már az elmondottakból látható, hogy a konfliktus az ellentmondások azonosításának és megoldásának eszköze. Ha ellentétes erők, érdekeik feszültséget okoznak, nyílt konfrontációvá válnak, akkor természetesen a konfrontációnak előbb vagy utóbb véget kell vetni. A konfliktus és annak későbbi feloldása az egyik módja annak, hogy kiaknázzák a jelenlegi zsákutcát.