Sms az a fickó, aki szereti

Sms az a fickó, aki szereti

A szeme ködös,
Mint látom - mosolyogj!
De attól tartok, a szavak csalárdak
Tőled cserébe várni fogok!

Nem merem hívni,
És ezért írom csak,
Egy olyan napon, amikor Ön egyetért,






Arra kérlek, hogy találkozol velem félénken ...

Milyen erős vagy, és olyan kedves vagy!
Csodálom a bátorságodat!
És sokáig találkozunk?
Milyen csodálatos lesz mindenütt ott lenni!

Olyan romantikus vagy, elveszett,
Remény nélkül ránézek rád!
Szeretlek! Talán már szerelmes vagyok,
De még nem erről beszélek!

Menjünk a moziba, meghívlak téged!
Az esti munka során csak mi, barátok nélkül!
Nagyon közeli hozzám álmodom,
És ha nem akarsz moziba menni, akkor menj a múzeumba!

Attól tartok, hogy bevallom neked,
Ahogy egy álomban álmodsz rólam,
Hogy álmodozom a csókot ...
Vagy ez minden rólam?

Álmom álmokról,
A ráncos buja ruhákról,
Az ajkáról,
A kezeiről magabiztos ...

Hívj, hogy sétálj, hívj,
Meghívás a moziba csodálatos!
Veled megyek az ég szélére!
Vigyél a tündér erdőbe!

Nem hívlak, félénk vagyok!
A szemébe nézek, mosolyogva!
Milyen boldog leszek, ha te vagy
Adok neked az első virágomat!

Te mindig szeretettel mosolsz,
És megpróbálsz elmondani a szemeddel,
Valami gyengéd, mintha egy mesével,
Várja, hogy mondjam, hogy tetszik neked?

Te álmodtál rólam, nem gondolhatom,






Hogy nem érdekel neked!
És hívja -, hogy megfeleljen a menekülésnek!
Szólj, mert holnap vasárnap van!

Álmodtam az ajkaidról és a kezemről,
Még emlékszem az ölelésedre,
Hívj, hívj,
De a szerelem, nem az unalom!

Madárként jöttem volna hozzád,
Az ablakon ülök a tiéd!
Hívj kedvesen tit,
Pokirikayem csendesen együtt!

Attól tartok,
Nos, mi van, ha elviszel?
Várhatóan reszketve ideges remegéssel -
Hívni vagy sem hívni?

Talán ez a szerelem,
Még nem tudom,
De a vér forrni kezd az ereiben,
És a szív megolvad!

Nem vesz észre,
Olyan ez, mint egy szürke egér!
Jobban mondod: "Tudod,
Szeretlek, baby!

A fák árnyékában látta,
Hogyan nyugodtál a melegből.
És ha hittem, ha tudom,
Azt is szeretnéd, hogy találkozzál!

Egy kicsit furcsa, egy kicsit félénk,
Olyan csendes és magányos,
Régóta várok rád, mint az örök,
Olyan hülye és kissé gondatlan!

Nem hívtalak, és nem tudtad,
Hogyan titkoltam el a szemedet!
Ha hirtelen felhívtál engem,
Rohanok neked, anélkül, hogy visszanéznél.

A szemedben a kérdés megdermedt,
Honnan jöttem?
Hoztál nekem szeretetet veled,
És elvettem!

Vegyél egy útra a tavaszi út mentén,
Azon a helyre, ahol a táncosok fészket csinálnak!
És fáradjon, ne állj a lábamon,
Az erőd hozzáad majd hozzám!

Veled a világ végére, készen állok arra,
És azt mondja, hogy a szélén!
Még nem mondtuk az első szót,
Akik félnek, hogy azt mondják: "Imádom!"

Ahogy a szakadékban,
Félelem a levegőben csengeni!
A füsthöz hasonlóan a szavam is fel volt függesztve:
"Mondd, szeretsz engem?"

Még nem volt este, nem fogok visszalépni;
Magamra állok, drágám, menj át!
Nem kényszerítem, de nem imádkozom,
De meg fogja érteni, mennyire szeretlek!

Véletlenül megérintetted az ujjaimat,
Az ilyen remegés remegett!
És most a kétségbeesett gondolatokra gondolok -
Nos, mi van, ha nem jössz meglátni?

Azt akarom, hogy álmodj,
Annak is,
A szempillákon keresztül
Az én szép kis ovális!

Várnám a háborúból,
Maga a nehéz csatából,
A csendből, a csendből,
Én vagyok, tudod, makacs!

Hajnalban álomban fog hallani,
Ahogy énekelek neked a hajnal dalát,
Ha szeretsz is velem,
Írj egy választ a válaszra!

Én és te, a szépség közepén,
Önről éjjel-nappal álmok!
Az ajkán csak méz és virág,
A fejedben csak te, csak te!




Kapcsolódó cikkek