Gumer Könyvtár - Skyrbekk g

21. fejezet: MARX - TERMÉSZETI FORK ÉS KLASSZIKUS STRUKTÚRA

Termelõ erõk és termelési viszonyok

Marx megkülönbözteti a bázis három tényezőjét: termelő erők, termelési viszonyok és természeti feltételek.







Röviden, a termelő erők - a munkaerő (ismeretek és készségek), valamint a termelési eszközök (technika és eszközök), akik éppen a kölcsönös fejlődés az ember és a természet.

Az ipari kapcsolatok szervezeti formák, elsősorban a termelési eszközök tulajdonosi viszonyai [1].

1 A termelési viszonyok (vagyonviszonyok) nem teljesen anyagiak. A tulajdonviszonyok részben jogi kapcsolatok. A tulajdonjog jelensége aligha lehetséges, ha az embereknek implicit módon nincs tulajdonjoga. Tehát, ha az emberek nem rendelkeznek az udvariasság fogalmával, akkor a kalapjuk felemelése nem jelenti azt, hogy barátot üdvözölne. Hasonlóképpen, ha valakinek kerékpárja van, nem jelenti azt, hogy ellopja, ha az emberek között nincs más, mint a tulajdonjog. Nem érthetjük meg a megértést a felépítmény elemeként az alapon: bizonyos megértés és bizonyos motiváció nélkül nincs gazdaság. Következésképpen a dialektikus egész sokkal alaposabb, mint az anyagi alapokra való merev felosztás és a passzív felépítmény.

A természeti feltételek természetes források.

Már említettük, hogy Marx a történelem meghatározó hajtóerejeként tekintette az alapot, a gazdaságot. Pontosítsuk ezt az eszmét. Az igazi hajtóerő a termelő erők. Az ember és a természet kölcsönhatása, amelyet a termelő erők közvetítenek, egy bizonyos szervezeti formában (tulajdonjogra) kerül sor. Egy bizonyos pontig a termelési erők szabadon, vagy legalábbis ellenállás nélkül fejlődnek a meglévő termelési viszonyokon belül. De előbb-utóbb a termelési kapcsolatok megakadályozzák a termelő erők további növekedését. Ennek eredményeként feszültség keletkezik közöttük: az uralkodó ingatlanviszonyok akadályozzák a termelő erők további fejlődését. A termelő erőkben felmerülő változások sürgősen új és megfelelőbb termelési kapcsolatokat igényelnek. Forradalom van. Az új termelési kapcsolatok kialakulása után a termelési erők addig fejlődnek, amíg ezek a termelési viszonyok újra meg nem kezdik korlátozni őket. Új forradalom van.







Más szavakkal, a termelő erők fejlődnek. Konfliktusok keletkeznek közöttük és a domináns termelési viszonyok között. A feszültség megszűnik az új és jobb termelési viszonyok megjelenésével.

A marxista osztályfogalom kapcsolódik a termelési kapcsolatok koncepciójához. Az osztály meghatározása a termelési eszközökhöz (alapanyagok és termelési eszközök) való kapcsolódás révén történik. Azok a gyártók, akik a termelőeszközök tulajdonában vannak, osztályba ütköznek azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ezekkel az eszközökkel.

Ez fontos helyzet, hiszen sokan úgy vélik, hogy megcáfolják az osztály marxista koncepcióját, és rámutatnak azoknak a magas fogyasztási szintjére, akik nem rendelkeznek a termelési eszközökkel. De az osztály osztályának marxista fogalma nem vonzódik a fogyasztáshoz, a szubjektív élményhez vagy az egyén jogaihoz. Ez elsősorban a termelési eszközök tulajdonjogára utal. Marx szerint, míg néhányan vannak, és mások nem rendelkeznek a termelési eszközökkel, addig az osztályok ellenzéki és osztálybeli konfliktusai lesznek.

A fentiek azt jelentik, hogy a fogyasztási cikkek legjobb elosztása és a magasabb életszínvonal nem szünteti meg az osztálybeli különbségeket. (Ezen a ponton a marxizmus ellentétes a szociáldemokráciával.) Még akkor is, ha sok munkavállaló saját auto-

számlák, házak és televíziók, vagyis magas fogyasztási szintjük van, mégis Marx szerint állnak szemben a tőkésekkel - mivel a dolgozók nem rendelkeznek a termelési eszközökkel.
Természetesen számos olyan ellenzék létezik, amelyek nem kapcsolódnak a termelési eszközök feletti ellenőrzéshez. Ők, úgymond, "puha" típusú ellenzék. Az osztály ellenzék leküzdhetetlen, abban az értelemben, hogy csak a forradalom révén lehet leküzdeni, a tulajdonviszonyok változásaival.

Mivel azok, akik rendelkeznek a termelési eszközökkel, általában ellenezik az ilyen változásokat, akkor a forradalmak leggyakrabban erőszakosak. De az erőszak nem a forradalmak szükséges eleme.
A társadalom fejlődésének tőkés szakaszában két osztály létezik: a tőkés kapitalista termelési eszközökkel rendelkező kapitalisták, és a proletárok hiányoznak ezek az eszközök.

Marx szerint a kapitalizmus belső válságoktól szenved [1], és a proletariátus szegény lesz. Az alsó középosztály csatlakozik a proletariátus soraihoz, mivel a tőke koncentrálódik néhány ember kezébe. A nagyvállalatok többlettermékeket termelnek. A helyzet romlik és rosszabb lesz, amíg a proletariátus átveszi az ipari termelés irányítását. Ugyanakkor a nemzetközi gazdaság politikai ellenőrzése alatt áll majd, és kielégíti a valódi emberi szükségleteket. Tehát a munkásosztály történelmi küldetése a forradalom és az osztály nélküli társadalom építése.

1 kapitalizmus, Marx szerint, van egy veleszületett tendencia, hogy csökkentse a megtérülési ráta (lásd például, J.Elster Making Sense Marx -... Cambridge 1985 - Pp 155-161 ..)


Kapcsolódó cikkek