Holdfény a sötét éjszakai versekben (drámák a versben) ~
A WHITE SHROUT LABYRINTHÁJÁBAN,
A napjaim AUTÓJA sokkal gyorsabb,
ÍRJEL AZ ÉRTÉKET,
VÁRHATÓ NIGHT érkezés.
NEM mindenki számára, hanem,
A MEGBÍZÁS BIZTONSÁGOS,
Mindenki számára, aki ma olvas
A POET ÉS A GATHER BANNER ...
Éjszaka kopog az ablakomon a nyírfa görbe nedves ágán. És egy mennydörgés, könnyek törtek át az üvegen. És a hold árnyéka vándorol a szobán. Hello, Night, kinyitottam neked az ajtót, végre együtt vagyunk veled. Te és én. Mindketten egyedül vagyunk, és nem szeretjük a zajt vagy a fényt. Mindig a sötétség királynője vagy, és csak egy ismeretlen költő vagyok.
És az éjszakai köd borzongott
Az esőben
Múzsák könnyen belépve
Magányos házamban.
Úgy döntöttem, mesélni fogok egy mesera
Önnek a kézműves,
Tea erős a bögre főzött
És ezekkel a szavakkal kezdte:
„Ő volt szép és fiatalos, de rozsdás lélek volt a vagyon és a presztízs, és a ház volt egy nagy A ház előtt egy buja kert, ahol éjjel, ő a lehetetlen álom, és az Isten megkérdezte: .. Mondjuk, a Teremtő, miért olyan kegyetlen nekem? nem érzik a vér áramlását és az öröm, a bor. beteg vagyok labdákat, és nevetés eladási hölgyeim és szenvedély a játék, és nincs szíve sebeit. fáztam hold fogása a sötétben a jelet, ahol nem voltak győzelmek és nem vereség. azt már elfelejtette, hogyan kell nevetni, és nem tudok sírni, én szívesen szenved, de nem tudok szenvedni. de akkor is, ha nem érzem a fájdalmat, de a fájdalom ho chu adni. Art a titkos kívánsága art beszélni. Magic nyelvével, hogy rabul ejti a gyönyörű lányokkal. És inni a vér, és a tudat, hogy inni, és szégyen és a harag.
De Isten nem válaszolt neki, a választ egy másik megtartotta:
„Nem mintha könyörgött! Várj csak egy, várj! Van szíve szavát, és tudok segíteni. Nem vagyok rajongója a pletyka, de minden kétséget el! Kohl szeretnék lenni, mint kért, de csak a meggyőzés, akar vér akkor biztosította ezt a szerződést. "
És kiáltotta az ember: akarom! És nem bántam a vért! Annyit kell fizetnem, csak adjon nekem a képességet! De ki vagy te, válaszd azt a nagylelkűséget, amit adsz? És van valami neve? Nos, miért csöndes?
"Ahogy fogsz hívni, mindannyian velem van, de ha tényleg tudni akarod, hívj IT-nak ..."
Beszélgetés egy üres házban
A világ ürességének közepette
A szív üressége vezetett
Már megszoktam. A beszélgetések egyszerűek:
Magány. Hideg és nedves.
Szomorúság és könnyek. Dohány. Csend.
A vereség. Utolsó kegyelem.
És a korrupt lány a hold.
Ne nyögj meg! Csókot akarok
Töltsön fel veled most.
Nem vagyok féltékeny senkinek.
Hajnal előtt van időnk.
"P O O T:
Az átkozott ördög feküdt
Siettem a lelkedhez ...
A NEM:
Mi most íj ütni,
egyszer letenni, így letenni ...
P O O T:
Adj neki most,
Szerelmes azt hiszem, akarok!
ON Névjegy:
És kezdeni akarok táncolni,
Meg fog kérdezni, tanítani fogom a keringőt!
P O O T:
Veled, vicceltem
vágy nem nem,
Ön mocskos ...
A NEM:
Talán egy piet?
Vagy csak te vagy a költő?
Vagy nem kérdezted?
a rímművészet a vonat,
hogy a dallam lenyűgözze,
szobalányok szívét, hogy elpusztítsák ...
P O O T:
Üres, fiatal volt ...
A NEM:
És hülye?
P O O T:
IGEN!
A NEM:
Mindenki így mondja,
És mindig visszatérnek,
És vissza akarnak feküdni,
A játék szabályainak megsértése.
Nem merészel nekem jeleneteket adni!
A licitálás nem megfelelő a pórusokig
Amíg a kamatot meg nem fizetik ... "
Hűltök, nedves a fürtjeid, a csillagos köpönyeg vízzel ragyog. Királynő vagy, de még mindig kislány, bár ő az ürességből. Sajnálom, nem akartam megbántani, hogy ürességet hívtam házadnak. Ki a halandóktól képes látni a világot a fekete ködön túl? Tehát én, ugyanaz a tudatlan, csak a közelmúltban kezdett látni, bocsáss meg a kabátomat fagyosnak, és nem érdekel az arcán. Tudom, hogy közömbös vagy, mint a világ egyezménye, mint az örökkévalóság az órára, csak kár a számomra, a kiábrándult, a szemedbe olvastam ...
"P O O T:
Ez az, ahol elrejted!
A NEM:
A kocsmában,
És hol vártad el a találkozást?
P O O T:
Nem érdekel, az átkozott világban
A párna blokkká válhat,
A sivatagban boldoggá válhat,
Szabad börtönben ...
A NEM:
Hogyan mondhatjuk,
Ne mondj le, a szó árát
A költők nem tudják,
És még az ár sem.
A papok az "üveget"
Altyn bíró, zeil gros ...
Az utóbbiakat félni kell.
P O O T:
Alig félni fogok
Zoilov ... A pokolba vele! Chur nekem!
A fenébe! Ne nevetj!
Bolond vagyok! Vak vagyok ...
A NEM:
Tűz?
Sokat ivott, az árnyékok csökkentek
te őrült ... Most kelj fel,
körülöttünk mindenki alszik, senki nem megy ...
P E O T (sírás):
De az életem eltűnik
és nem egy percnyi vigasz
Nem hoztam egy átkozott ajándékot
vissza a jelzálogot!
ABOUT NO (gúnyolódás):
kérjen bocsánatot ...
P O O T:
én neked?
A NEM:
Komolyan játszani
Elfogadom, hogy visszaadom a kicsit,
de ígéretet fizetni,
új üzletet biztosít
ha a szenvedésed válik.
P O O T:
Te tréfálsz ellenséges erőt,
Nem fogom megbánni az összes fájdalmat!
A NEM:
Ne rohanj, úgyhogy már volt
és egyébként itt a lelked.
(Észrevehetetlen mozgás bűvész egy úgynevezett Ez kiszáll a szürkületben valami rejtett öklét, majd kibontja a kezét, és megfordult, hogy a tintatartály istállót néhány csepp az abroszon. Lompos terjed fekete foltok, fehér vászon)
A szégyentelen lány lelke
Párolt dobozban tárolják, és
A megbízó az ezüstben van.
Az urak a bor palackjában.
Gluttons egy porcelán edényben,
Sailor egy dohányzacskóban.
Lazy Montpensierben fogok
Tárolja egy edényben vagy az éjszakában.
És te a tintasugárban ... Költők
Még kacagás közben!
És tudod, a tanácsom neked
Elrejtőzni mindentől, hogy költő vagy ...
Miért több ezer elhagyott
Hogy a sötétség ölelésében elpusztuljon,
Láttál, jó?
Egyedül vagyok egy millió WE-ban?
Miért nem félek a mudslides,
És hogyan fogják kezdeni mondani:
Menjen hozzá?
Könnyű vagyok beleszeretni?
Miért nevetsz a szépségen?
Nem kell sokáig régen,
És hirtelen megragadtad és tetszett?
Miért? Nos, mondd el, miért?
"P O O T:
Milyen szomjúság szárazza a lelket,
A szív készen áll
A hús húsa és kifelé
Szállj ki a torkomból ...
A NEM:
futás
Szeretne, kedves fogoly?
P O O T:
És te itt vagy, sötét uram?
Fogok egy mocskos seprűt ...
A NEM:
És újra egyedül leszel!
A börtön most a költő otthona?
Hangos, mint mondani,
Arról álmodtál?
Szerinted, szerelmedről álmodtál?
P O O T:
Jöjjön el veled
Nem akarok őszinte ...
A NEM:
És egy tükör előtt, magaddal?
P O O T:
Nem vagyunk egyedül ...
A NEM:
Igen, viccelek,
Eljött hozzátok egy ajándék!
P O O T:
Mi mást?
HE: (elgondolkodva)
Óvatos vagy?
Most éppen olyan bátor volt,
Szerinted szerelmes vagyok?
P O O T:
Szerelmes, nem, mi a baj?
A NEM:
A szavak nem kifejezik a szomorúságot,
A rím vadászata lehűlt ...
Nem bántam az üres szívet!
P O O T:
Én is ....
A NEM:
Nem egészen
Beszélek: unalmas srácok,
Mindkettő gazember és bolond vagyok,
A hős csak a harcban,
A remete az imádság idején,
Szerelmes elválasztva az egyiktől,
Mi rejtőzik az éjszaka fátyolában,
Örülök, hogy látom, szükségük van rám,
Tehát kihez férjed leszel?
P O O T:
Nem mondok más szót.
A NEM:
Miért szóltak? Én elhagyom ...
P O O T:
És ez szép.
A NEM:
Itt van az ajándékom:
Az elfelejtett kulccsal kiáll az ajtón!
P O O T:
Te egy kísértő vagy?
ON Névjegy:
Milyen szánalmas ... "
Látom, hogy nem áll készen megválaszolni a kérdéseimet, szóval hadd csókoljak meg forróan az ajkán anélkül, hogy megkérdeznéd. A kezedben remegek, és nem veszik észre a szívverést. Szerencsés ember vagyok, hajnalig simogathatom a gyengéd testet.
Csillagok köpeny, mint egy szőnyeg alá a lábad, az ablak tomboló vihar, mondasz valamit, de a kezem forgatta a könnyek. Ó, drágám, nincs erő, amely képes elválasztani minket! Esküszöm, hogy haláláig, én csak szeretlek!
"P O O T:
Nyilvánvalóvá vált számomra,
És most a célod egyértelmű,
Milyen keserű gyógyszer ...
A NEM:
Nem, alvásból felébredt,
Mit mersz reménykedni,
Szerettem volna boldoggá tenni,
Az ár ismert, plusz kamat -
A boldog pillanat a sötétség és a fájdalom számára
Minden örökkévalóság ...
P O O T:
Viccelsz
A NEM:
Nem szoktam tréfálkozni az alkudozásban,
Amikor imádkozol az üdvösségért
Az urai,
Kecses vagy, de velem akarsz
Egyenlő feltételek mellett?
P O O T:
Hallgasd meg a démont,
Hogyan lehet eltűnni?
Hogyan kezdjem először az életet
Akartam ...
A NEM:
Igen, ez minden,
Naiv, szegény, hülye ember,
Készen állok erre,
De minden hibát meg kell ismételni.
Nem, jobb, ha nem hagyjuk el!
P O O T:
Találkoztam egy kislánnyal ...
A NEM:
Gyönyörű dalszerző,
Pásztor a falutól a folyón túl,
Találkoztál a teljes holdon,
Szánalmas versed hívta ...
P O O T:
Várj,
mindent tudsz rólam, akkor ...
ON Névjegy:
Tudom, miért sír a pásztor! "
A szőnyeg, amelyet egy cigaretta égett,
Alvó tea egy bögre az asztalon,
A költő szokásos tartózkodási helye -
Szökőár a földön.
Összeszerelt áruterhelés,
Mosatlan ruhát com,
Az óra nem méri az időt
A hűtőszekrény üres.
De a krikett ritmikussá válik
Az örökkévaló szürkés ködben,
És a "nagyvárosi"
A dohány lehűti a nyomvonalat.
A cselekmény, amit bevallok, nagyon unalmas:
Kedvesem maradt.
Az éjszaka nem mentette meg a beteg lelket,
És a szívem sem mentette meg.
"P O O T:
A magány az örök Mekka,
Azok, akik keresik a föld végeit,
Kifogás egy személyről,
És égeti a hajóit.
O N O (egyidejűleg):
Ebben a világban tele van illúziókkal
Az ember soha nem fog élni,
Barátok nélkül, mágia varázsa nélkül.
Mit, a költő tanult szeretni?
P O O T:
Bejelentette, tudja, hogy szórakoztató volt?
A NEM:
Rendelni fogsz, hogy gyászoljon,
Vagy el akarod kezdeni?
P O O T:
Először belefáradtam a kezdőbe.
A NEM:
Azt hiszem, a szó, azt hiszem.
P O O T:
És nem kell a hited,
Szeretném gyászolni a veszteséget.
A NEM:
Nem, csak bort akarsz!
P O O T:
Az asztalon egy üveg jelent meg,
És papír, mögöttük egy toll ...
ON (félre):
Töltsem a szívét fűrészporral,
És te leszel a Pierrotom!
P O O T:
Az ablakon kívül,
Holdfény és éjszakai homály ...
O N O (dörzsölte a kezét):
Ebben az órában állok a kengyelnél,
És rohansz, kicsit harapsz!
P O O T:
Meggyalázta a magányt
Séta falról falra ....
O N O (gesztikuláló):
Az igazat megvallva nagyon szeretnék
Az álom, a nyomorult álmaid,
És legyen nagyon kegyetlen,
Ha két lépésben van a szobában
Nyugat és Kelet között! Csak kettő!
P O O T:
Csak kettő?
És az északi álmomban! Csak kettő?
És a déli ablakban!
A NEM:
Alvó matrac rozsdás szalmával,
Nincs senki kívül.
P O O T:
Sötét van?
A NEM:
Sötét ...
P O O T:
Sötét.
ON Névjegy:
Sötét van ...
Elmentél, és hirtelen gyertyák gyertyatartókon világították meg egy régi asztalon, egy erős fény villódzott a vállára, ami a falim árnyékát tükrözte. Ahhoz, amit vékony és nyomorúságos vagyok, álmodtam egy megvalósíthatatlan álomból, meg akartam birtoklani egy égetett cinder büszke bomlását. Nem csúnya játékkal érintkezett hozzá, nem volt ideje mondani a szerelemről. Másikért menyasszony leszel, és nem emlékszik rám.
A csendes világ szélére mentél, zajt és fényt hagytam. Egy üres költő sírt keserűen egy üres, hideg lakásban ...
Köszönöm, Sergey! Ez a legnagyobb költői munkám) Kísérlet.
Prelestnitsy, azt mondod - most ellenőrizem)