Nem szívesen dolgozik mentális betegségben
Segíts nekem tanácsot. Felnőtt fiam 25 éves. Nagyon aggódom a viselkedése miatt. Nem házas. Nem tervezi, hogy egyedül él. Nem hagyja, hogy bárki a szeméttel roskadozott szobájába.
Amikor elmondom neki, hogy két munkahelyen szakítok, egyáltalán nem reagál rá. Megkérdezem tőle: "Mi lesz veled? Mit fogsz csinálni, hogyan táplálod magad, ha valami történne velem?" Válaszul, vagy néma vagy dühös, vagy azt mondja, hogy nem érdekel semmi.
Elolvastam, hogy ilyen esetekben minden történhet, akár öngyilkosság. Ő azonban nem öngyilkosságról beszél, de még mindig nagyon aggódom.
Kedves Dr. Roitman! Válaszolj arra, mint pszichiáter, mi okozta az ilyen apátiát, ez a viselkedés normális? Lehet, hogy a fiam mentálisan beteg? Talán orvos segítségre van szüksége?
Helló, Mila! Minden, amit a fiáról mond, komoly aggodalmakat kelt. Az apátia és a betegség nélküli munkára való hajlandóság önmagában nem, de más jelekkel együtt súlyos mentális betegség tünetei lehetnek.
Átfogó pszichiátriai vizsgálat szükséges ennek a viselkedésnek az okainak meghatározásához, és esetleg diagnózis megállapításához.
Az élethez való mély közömbösség az agykárosodás vagy az agydaganat tüneteinek következménye lehet. Az ilyen körülmények gyors diagnózisa az élet és a halál kérdése lehet.
Egyes esetekben azok, akik azt állítják, hogy közömbösek nekik, valójában egyáltalán nem közömbösek. Épp ellenkezőleg, van egy csomó erős érzelmek: ők sújtja a különböző félelmek, különösen a kudarctól való félelem, a félelem a kommunikáció az emberek, vagy szélsőséges félénkség. A pszichoterápia, amely néha kombinálva a kábítószer-kezeléssel, alapvetően megváltoztathatja egy fiatal személy életét.
Válaszomban nem próbálom meg diagnosztizálni a fiát, hanem csak felsorolják azokat a feltételeket, amelyek mellett az Ön által leírt fia viselkedése része lehet a klinikai képnek.
Klinikai diagnózis és tervezési segítség a fiához csak pszichiáter alapos vizsgálata után lehetséges.
Minden jog fenntartva az "A-Sharon" Intézet számára.