Megverettek, bántottak, kidobtak, de még mindig boldog vagyok! "

Minden nap küzdünk azért, hogy normálisan élhessünk hazánkban, és minden nap azt mondják, hogy senki sem vagy, és hogy nem emberek vagyunk, hanem csak rokkantak. A nevem Miftakhov Maxim, a fogyatékosság első csoportjának fogyatékos személye vagyok, ez a fiatal orvosok hibáiból ered, akiket az orvosok nem nevezhetnek el. Hála ezeknek a csodálatos orvosoknak, a saját otthonában bebörtönöztem magam, ahol 17 hosszú évet töltöttem. Csak a családomnak köszönhetően, amely sok erőfeszítést és munkát végzett, felálltam. Apám és anyám, hogy felemeljek, nappali és éjszakai irodalomban dolgozott.

Cselekvésem az életért kezdődött kora gyermekkoromban Romániában. amikor anyám és én mentünk oda. Az életem nem olyan, mint egy közönséges gyerek, aki eszik édességeket és fut apa, focizni. Nem, épp ellenkezőleg, a cukorkák helyén tablettákkal rendelkezem, és a labdarúgás helyett a pihenést. Ahogy az idő múlott, nőttem fel, a családom vágya, hogy láthasson engem a lábamon, megadta nekünk az összes erősséget, hogy kilépjen a helyzetből, megtudtuk a gyerekközpontot Odesszában. és öt hosszú évig az életem a két ország között zajlott. 5 év külföldi lakás volt, álmatlan éjszakák és fájdalmas eljárások. Emlékszem nagymamám és én valahogy jött a házba, ahol élt átmenetileg, és részeg voltam hostess lecsapott hamis vádak, hogy én állítólag eltörte bútorok. Ez a hölgy ideges kudarcra vezetett, és minden nap néztem az ittasokat, hallgattam a társamat stb.

Egy idő után a többi ország állampolgárainak hozzáférése lezárult ehhez a központhoz, de Isten segített nekünk, és megtudtuk a lézerkezelési módszert Tula-ban. Emlékszem, az első út télen volt. Amikor a babakocsiban ültem, az apám havas Tula volt, és mint tudják, az oroszországi fagyok nem gyengék, jéghideg kezekkel hajtottak. A műtét után súlyos fájdalom jelentkezett. A jegyek, mint szerencse, nem, nem, a saját veszélyünkre mentünk, és csak a karmester jóságára kockáztattuk.

Néhány idő múlva ismét az orvoshoz jutottam az asztalra, de már Chisinauban. Gyújtsanak gyújtótüzelést, ami számomra végzetes lehetett, szó szerint a következő világból kaptam. Ennek a gyújtáskimaradásnak az oka az volt, hogy az orvosok megérintették a véredényt.

Egy téli estén megszólalt a szimfonikus zenei koncert, és találkoztam egy fiatal fiúk csoportjával a zenei liceummal. Közülük egy szép embert láttam, találkoztunk, és rájöttem, hogy Ámor átszúrta a szívemet. Beleszerettem, van egy hatalmas mennyiségű időt töltenek együtt, de miután elkezdtem törődik vele, elkezdett kerülgess, jön a lényeg, hogy az anyja elkezdett hívj éjjel, és azzal fenyeget, és hamarosan, mikor jön rá gratulálni az ünnep, először felhívtam őket mindenféle szó ilyen jellegű - a mániákus perverz, egy nyomorék, majd azt írta a rendőrségnek az a tény, megkísérelt zaklatás. Látta volna az öltözködés arcát, aki hívásra került, annyira nevetett, hogy nem tudnak abbahagyni.

Eljött az idő, végeztem a középiskolából, beléptem az egyetemre, de itt találkoztam olyan félreértéssel, akik ok nélkül bojkottáltak. Voltak csodálatos, mint egy pár Hb ilyen problémák megérkezett, azt jósolta, hogy én nem prouchitsya és hét, és milyen nagy volt a meglepetés a kollégáim, amikor én jól telt az első, majd a második ülésen, azt bojkottálják, hogy az úgynevezett minden ok nélkül és megpróbálta minden lehetséges módon megsérteni. Egy alkalommal, mikor párban voltam, a tanár megkért, hogy hozzanak egy magazint, amelyhez hasonló szavakat hallottam a hátomból szarkasztikus hangon. - "Természetesen a VIP-emberek mindig nyitva vannak!" Kaptam a beceneveket "alom", "király", "besurranó pisilni" és még sok más, és ez azért van, mert csak szeretnék megtanulni a kedvenc üzletemet. Amikor eljött az ideje, hogy alkalmazzák, amely szerint a profil szeretne dolgozni, akkor van egy nagyon hosszú beszélgetés egy pár, ne habozzon, még egy tanár, megpróbálta rávenni, hogy válasszon a profilt, hogy szeretem, de ahol nem látom magam. Azt mondták, hogy ez az irány jobban alkalmas számomra négyszemű fiúként. Kérdésemre, hogy miért olyan nyilvánvalóan ilyen izgatottságot okoz ez az ember, kaptam választ, mert nem vagyok teljes ember, és nem szeretne látni engem.

De a legnehezebb teher számomra nyaralás volt, amikor megpróbálták vádolni, hogy nem írni, mint bárki másnak, de egy diktafon használatával. Idézet: "Úgy tűnik, nincs semmi értelme előadásokat tanítani, csak azt mondhatod, hogy a felvevőn vannak." Ezek a szavak voltak az utolsó szalma. Ezután kimentem a kórházba, és ott feküdtem 2 hétig. De nem adta fel, és a harcot a jogaikért, most lettem nehéz mester művészetének társastánc, és hála a kedves partner, tanár, én erősebb beleszeret társastánc és érzékelni a táncművészet. Szeretnék arra a következtetésre jutni, hogy hozzátettem, hogy mindennek ellenére elérni fogom a célomat. Boldog vagyok, mint senki, 100 éves vagyok boldog.

Ui A legnehezebb dolog nem az, hogy egy hülye vagy valami ilyesmi, de az a tény, hogy az a személy, akit a legjobb barátodnak tartott, kiderül, hogy csak elárulja magát. De örülök, hogy csodálatos családom van, a kedvenc tanulmányaim és az ÚR a szívemben. Vannak célok, eddig csak 3, de eddig. Ne feledd, mindaz, ami nem öl meg minket erősebbé tesz. Élünk és élvezzük az életet, mert ilyen rövid. Boldog vagyok, mint senki, boldog vagyok 100 évig Mindig a tiéd, MAXIM MIFTAKHOV.