John Waller - az igazság és a hazugság a nagy felfedezések történetében - 1. oldal

John Waller
Az igazság és a hazugság a nagy felfedezések történetében

Minden szerelmemmel, a szüleim szentelik

köszönöm

bevezetés
Kinek van szüksége egy történetre

Tükrözze az összes vonakodást, pattanásokat, szemölcsöket, mindazt, amit látsz bennem, különben nem fizetek meg egy fillért sem.

Oliver Cromwell rendeletei a Lely festőnek, aki festeni fogja a portrét

Louis Pasteur nagy biológus figyelmen kívül hagyta a "kellemetlen" adatokat, ha ellentmondanak az ötleteinek. A genetika alapítója, Gregor Mendel maga nem volt mendelista. József Lister kórházi osztályai, akik híresek tisztaságukról, valójában csúnya piszkosak voltak. Alexander Fleming bemutatta az egész világot valamilyen hibának, mivel ez volt a penicillin egyedüli felfedezője. Végül, Einstein általános relativitáselméletét csak 1919-ben erősítették meg, amikor egy angol tudós szégyentelenül megkeverte az eredményeket.

A könyv, amelyet a kezedben tartasz, ezekről és a történészek más újabb felfedezéseiről. Azt akartam, hogy a munkájuk gyümölcse nyilvános legyen. Bár a kutatások eredményeit, amelyek azt használja, egyértelműen káros a hírnevét a nagy számok a tudomány, azt nem hajtottak a könyvet a buja képrombolás. Ebben elsőként megpróbáltam bemutatni, hogyan zajlanak a tudományos megbeszélések, a tudományos halhatatlanság megszerzése és milyen komplex kapcsolatok alakulnak ki a tudósok és a társadalom között. Rajz a figyelmet, hogy a tanulmányok, amelyek készek jelölje ki a „minden utolsó szemölcs”, én mégis azon kapom magam, csak az egyik oldalon a történelmi vízválasztó, és mivel a vízválasztó végigfut az egész testet a történelem, lehet illusztrálni az ő példája a korszak klasszikus Róma . Itt vannak a nyitó soraiban "Horatio", az első egy sor hőskölteményekre Thomas Babington Macaulay című "The Tale of Ancient Rome", és írt 1842-ben.

Clusia Porsenna királya
Megesküdött az összes isteneknek,
Milyen dicsőséges ház Tarquin
Nem lesz szégyenletes.
Minden istenhez esküdött
Nagy hadsereg vezetésére,
És most minden cél
Küldöttek küldöttek
Részleteket gyűjteni.

Ez a viktoriánus iskolákban igen népszerű vers még mindig gyorsabban megverte az olvasó szívét, és felemeli a katonai szellemet. De a "mesék az ókori Rómában" még egy előnye van: kifogástalan történelmi szempontból. Ezeknek a verseknek az alapja nem a leggazdagabb Macaulay fantázia, hanem az ősi római történelem forrása. Azt mondják, hogy a VI. Században. e. Római ellenségei, akiket Porsenoy etrusz király vezetett, rohanták a Tiber bankjaiba, és mindent elraboltak az útjukon. Edzett, hosszú, győztes hadjárat hadsereg nézett át a folyón a város, amelynek lakói halállal fenyegették és gyalázat, és a város maga - a pusztítás. Az egyik római konzul azonban hamar kitalálta, hogyan kell megmenteni. A terv egyszerű volt. A Tiberis hídja annyira keskeny volt, hogy egy ember csak egyszer tudott áthaladni rajta. Ezért egy kis maroknyi ember képes lesz megfékezni az ellenség támadását, amíg mások el nem pusztítják a mögöttük lévő hídot. Mivel ezek a bátor katonák számára készült halál a víz, az egyetlen vigasz számukra az volt az elképzelés, hogy minden római matróna csak szeretnék fiának halála - a halál a megváltás a többiek. Azonban először csak Horatio önként jelentkezett, hogy menjen a hídhoz, utána pedig még két katona követte a példáját.

Ez volt a "bátor trinity", amely az etruszk hadsereggel áll szemben. Amint a konzul előrelátta, a formatervezés olyan szűk volt, hogy a csata harcokká változott. Ez lehetővé tette Horatio és társai számára, hogy legyőzzék a Sertéskirály által küldött legjobb harcosokat. Amikor a híd összeomlott, két önkéntes, akik harcolt Horatio mellett, a partra rohantak, és ő maradt, hogy fedezze a visszavonulást. Ő maga nem volt esélye a megváltásra. Csak, miután legyőzte a félelmét, felkészülni a halálra. Fáradt, sebes, nehéz páncélban Horatio ugrott le a hídról, és eltűnt a Tiberiai vizekbe. Ebből a látványból a rómaiak és ellenfeleik zsibbadtak:

Megdöbbentettek,
Megnyitotta a szemét és a száját,
Azok, akik a római háborúval jöttek,
Azok, akik büszkék voltak harcosukra,
De a sisak villant, és
Róma örül, és még az ellenség is
Az öröm nem tartalmazhat.

Horatio életben van! Felmászott a római partra, és hősies cselekedete azonnal összehangolta a harcosokat, csodálva a bátorságát. Nem tudjuk, hogy a római ellenségek rögtön képesek-e megbirkózni a szentimentalizmussal és megbánják a cselekedeteiket. Egyértelmű, hogy Horatio bátorsága megmentette Rómát. Ha úgy gondolja, Macaulay, vallomások honfitársai halhatatlanná ezt az eseményt: „Most itt a remek obeliszk áll a parton / Meg kell jelölni, hogy itt van, én nem hazudok.”.

A római romok ellenõrzésére azonban nem szabad Horatio emlékművet keresnie. Természetesen az idő nem bánta meg a várost, és az emlékmű hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egész történet fiktív. Csak itt a részletes és megbízható krónikák, a VI század BC. e. azt mondják, hogy az etruszk csapatok, anélkül, hogy különleges ellenállásba ütköztek volna, elfoglalták Rómát. Néhány órával később azok a rómaiak, akik nem haltak meg az ostrom alatt, a menekült oszlop hagyományosan szánalmas alakját képezték. Ezek a krónikák azt is jelzik, hogy a lovagok ebben a háborúban a római Porsenne összeegyeztethetetlen ellenségéhez mentek. Nincs szó Horatioról a krónikákban.

Azonban kérdezzük meg magunkat: hogyan alakult ez a mesék? Ez részben azzal magyarázható, hogy a az idő, amikor a mítosz Horatio székhelye: Róma, a Római Birodalom volt a legerősebb állam a világon, és kellett egy dicső múlt felemel jelen. Horatio mítosza közel állt ahhoz, hogy állítsa, hogy a rómaiak között a bátor harcosok sohasem lettek lefordítva. A telek népszerűségét egy másik körülmény magyarázza: az 1. században. e. Róma már annyira gazdag volt és büszke arra, hogy egyszerűen nem tudta elhinni a Sertéskirály történetében, aki egyszer megtámadta ezt a várost és legyőzte védőit. Egy ilyen légkörben a mítoszot vitathatatlan ténynek tekintették. Más szóval, Horatio mítosza tükrözi az őszinte vágyat, hogy megtalálja az igazságot. Legalábbis azt kapod, amit álmodsz.