Búcsú nélkül távoztak
Sms - ka, "Azt akarom" - megüt. Mindent elindított. Barátok voltunk. Nagyon tetszett neked, titokban álmodtam rólad. És hirtelen ez az SMS. Boldog voltam, de nem értettem. Miért döntötte el, hogy ezt írja nekem? Végül is, nem adtam okot. Talán ezért voltam veszteséges. Aztán azt hittem, hogy tévedtél a számmal, aztán maga mondta, hogy minden rossz és nincs hiba.
Érzésed van rám, már nem tudsz elrejteni őket. - A szavai.
Mindketten féltünk, hogy elveszítenénk a barátságot, de megtalálta a szerelmet ... Úgy gondoltuk.
Az idő telt, furcsa sms, szelíd szavak.
Találkozók ....
Álmok kezdtek megvalósulni. Korábban csak rád néztem, és álmodtam róla. Csak boldogan gondoltam magára. Végtére is, most nem hallgattam a sikeredre. Együtt voltunk. És nem voltam kényelmetlen a 12 éves különbséggel. Csodáltam.
Ez a születésnapod. Gratuláltam neked, hálásan válaszoltál. Hogy örültem, hogy együtt vagyunk. Nem tudom leírni mindezt ...
Csakúgy, mint egy dalt énekelnek "Nos, ki mondta, hogy részünk lesz ...".
Minden rendben volt, de valami megváltozott. Más lettél. Ne figyelj rám.
Azt hittem csak játszol. Úgy döntött, hogy megtörik veled. Az egész fehér fényre utaltál, azt mondta, hogy szükségem van rá. Szüksége volt rá, úgy döntött, várni. Az idő mindent helyre fog tenni ...
Nem mentél el, de nem. Miért van így? Nem válaszoltál, azt mondtad, hogy szeretsz, és szeretsz körülölelni. Eddig csak kiderült, és hamarosan minden megváltozik. És ostobán gondoltam ezt, nyugodtam és vártam. Százszor hülye! Tudom ....
Az idő telt el, de semmi nem változott. Szenvedtem. Ismét a beszélgetés: "Van más?" - Remegettem, féltem hallani "Igen", de válaszoltál "NO" -ra. Boldog voltam. Azt mondtad, igazán szükségem van rá. Várakoztál tőlem lerázó szavakat. De nem mondtam semmit.
Lenyugodtam. Minden jó. Nekem van nekem, és ez a legfontosabb dolog.
De úgy éreztem, hogy valami köztünk van. Nem vagy teljesen velem, az én.
És egyszer leálltam. Megszakítottam a kapcsolatot. Úgy döntöttem, hogy nélkülem jobb lesz.
Búcsú nélkül elmentünk.
Sajnálom, elvesztettem a legjobb barátomat. Ordítottam, hiányzott. Csendesen sírt, mind napok, mind éjszaka.
Van másik. Számomra egy másik.
Elvesztettük mind a barátságot, mind a szeretetet ...
Úgy tűnik, hogy az utak szétváltak. Nem, nem. A munka újra megpróbált minket.
Volt egy esküvő napja, és készen álltam. Annyira szerettem volna megszabadulni tőled, hogy mindent siettem.
Munkánk nem csak nyomást gyakorolt ránk, hanem két hónapra kötöttük őket.
Titokban figyeltem titeket, titokban követtél. De egymás kezében tartották egymást. Csak a munkáról beszéltek.
Hányszor akartam a karjaidba ugrani? Senki sem tudja ....
Egy sötét alagúton jártam. És hirtelen a fény ... Egy napon ingatlantulajdonba mentünk egy másik városba. Az út nem volt zsúfolt. Volt egy baleset (nem túl nagy), a felhőszakadásnak egy nővel kellett maradnia, akinek segítséget kellett nyújtanunk. Csak egy szobája volt ingyen. Úgy döntöttél, hogy aludni fogsz az autóban. Kiment az esőbe, nem mondtam semmit. Búcsú nélkül elmentünk.
Egyedül feküdtem az ágyban a melegben, és a kocsiban vagy a hidegben ... Mindketten nem aludtak.
- Alszol? - írtam sms-t
- Nem, nem az. - Válaszom
- Miért? "Hülyeség, de elhúzták a könnyeimet ..."
- Nem tudom, itt hideg van. És szörnyű.
- Csomagolj egy takarót, és aludj ... édesen. - Te válaszoltál.
- Rendben van. És miért nem aludsz? - kérdeztem félénken.
- Hideg van ...
- Sajnálom, hogy ezt meg kell tennem, ahelyett, hogy átölelnék szeretett, hideg autódat.
- De én nem.
- Miért?
Nem mondtál semmit.
- Miért nem működött nekünk? - kérdeztem félénken. Mindig nagyon sokáig gondoltam. Azt is sejtette, hogy miért nem jött ki semmi. "Életkor, életmódoddal, életmódoddal kapcsolatban, kik vagyatok és ki vagyok, mit szeretsz, amit én vagyok, és amit mindig is hallottam az én szerelmemről" - Mi volt ez a lista pontosan ott. Tudni akartam.
Nem mondtál semmit.
Szakadt a könnyem. Megkönnyebbültem.
Csendben kinyílt a szoba ajtaja. Beléptél belé.
- Szeretett, mert rájöttem, hogy az életben fontosabb vagyok, akit szeretek. És mivel én hülye voltam ... - közelebb jöttél, és megfagytam. Csak a könnyek folytak le az arcomon. - Ne sírj, könyöröglek. Te vagy az enyém! - Kihúztál és megcsókoltál. Ez egy szelíd csók, amely megszáradta a könnyeimet.
- Szeretlek. - Ezek a szavak először beszéltem az emberrel.
Amit ezen pillanatok alatt éreztem, szavakkal nem lehet leírni. Csak szeretni kell, erősen, szenvedélyesen szeretni fogsz egy embert, és mindent szavak nélkül tisztázni fog.
Rájöttem, hogy ez csak egy újabb megtévesztés. Holnap enni fogunk. El fogod felejteni ezt a mesés éjszakát. Egy nap múlva kimegyek a másik után, és holnap regisztrátor irodája van.
Reggel.
- Gyönyörű vagy. - Ez minden, amit mondtál.
Valahogy eljutottunk a városba. Késedt az esküvődért. Volt egy botrány. Nem megbocsátották. Az esküvők nem voltak - később megtanultam tőled.
Nem közöltük ezeket a napokat.
Csak esküvőem napján jöttél ... könnyben voltam. Nem tudtam, mit tegyek. Végtére is, csak azt tudtam meg, hogy a "fiancé" vagyok, ezúttal a másik volt.
Mentettél ...
Újra találkoztunk. Nem, nem mint korábban. Észrevettük, hogy egymásra jöttek.
És amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, azt mondtad: "Gyermekeink nem fognak nőni apának ...".
És most csak boldogok vagyunk!
Ha egyszer eszébe jutott.
- De mindig elmentünk, anélkül, hogy búcsúznánk.
Nekem és neki dedikált. Kár, hogy a történetünk, vagy inkább a nagy barátság véget ért (tsya) nem sok szeretettel.
Szeretet és szeretet.