Keresi
Neked.
Nagyon várhatok rád
Hosszú hosszú és igaz igaz,
És éjszaka nem tudok aludni
Egy év, és kettő, és valószínűleg minden élet
Hagyja a naptár leveleit
Olyan lesz, mint a levelek a kertben
Csak tudni, hogy mindent nem hiába,
Amire igazán szüksége van.
Követhetlek
A bozóton és a perelazánon
A homok mentén, utak nélkül, szinte,
A gormával, bármilyen úton,
Hol a pokol nem történt egyszer.
Átengedem mindet, senki kéregét,
Eltávolítom a riasztásokat,
Csak azt tudni, hogy mindent nem lát,
Akkor mit nem árulsz el az úton.
Adhatok neked
Mindaz, aminek van és lesz.
Elfogadom magának
A keserűség a legrosszabb sors a világon.
Szerencsés lesz, hogy megfontolom,
Az egész világ, minden óránként.
Csak tudni, hogy mindent nem hiába,
Hogy nem hiába szeretlek.
* * * *
Egy tündér édes szerelem álma,
azt várja, hogy megjelenik.
Majd le fog süllyedni mellette, mint a csók,
hogy megszületik a szél lelke.
Azt várja, hogy nyom lesz a homokban,
De térdelt mellé,
el fogja törölni az összes nyomot és közeledik hozzá,
mint egy hatalmas tengeri dagály.
* * * *
Elképzeltem magam álmokban:
Én vagyok a szerelmed.
Adok neked egy kívánságot
és szomorú vagyok.
Éjszaka álmodtam egy álmot
rólad, barátom,
hogy felszállsz, mint egy fényes
egy csoda moly.
És a kezemben csillog
szivárványos hajó.
Hamarosan a szenvedély szabad lesz
a kristályvászonból.
Egy hideg ködből
felszabadítva
gyümölcslevek virágzik
Felszívtam.
Megmutatta az aranyat
a napfényben,
ezüstös motes
a szárnyak-szirmok.
Ki akar korlátozás nélkül
számomra megnyílt?
Kinek tenyerem repül?
Ki volt ez?
Minden elmúlt, az ajtó becsukódott,
a kérdést el fogják felejteni.
És csak egy visszhang a szívben
égő édes könnyeket.
* * * *
Szükségem van az erős karjaidra, mint a levegő,
Szükségem van az ajkaidra és a szemedre,
Csak ismét az elkülönülés megragadott lábaiban vagyok
El vagyok ragadva a kifejezések tehetetlenségében.
Ahogy most a hangodban akarsz lelépni,
És menj alá az édes szavaidnak,
És enyhén tenyér az archoz, hogy megérintse,
Elfelejtve a rögeszmés álmok rémálmáit.
Ahhoz, hogy szeretni lehessek, hogy a fájdalomtól kedveskedjenek,
Feloldódjon benned, mindent elfelejtve.
Csak a szív megrémít, mint a fogságban lévő madár,
Amit álmodik, a távoli melegség felmelegszik.
Körülbelül kellemes.
Éjjel, tele dope
A kék kertben
Egy hónap, vékony és üldözött,
Megnéztem a csillagot.
Édes mérgével gyulladt
A tavaszi álmok országából
Séta a sötét hálóban
A virágzó rózsák illata.
Az éjszakai ibolyak fénye
A ködben remegett.
Valahol a sellők sírtak,
Valahol a mosoly nevetett,
A csalás generációja
A kék csillagokból álmodtak -
Éjjel, tele dope,
Koldovskaya néha tavasszal.
Mi gyakran zavarja:
Suttogás, félénk lélegzet,
A csillogó trilliók,
Ezüst és kohljane
Egy álmos áram.
Könnyű éjszaka, éjszakai árnyékok,
Árnyékok vége nélkül,
Számos mágikus változás
Egy édes arc.
A füstös felhőkben lila rózsa,
Az amber,
És csókok, könnyek,
És hiába hiába.
* * * *
Kasanem ajkán inspirációt adunk,
Szelíden tesszük, szeretve.
A melegség és az örömteli izgalom felmelegedett,
Boldogok vagyunk a lény szélén.