Zinaida gippius, ezüst korszak sziluettje

A mocsári szemmel nézek a tengerre,
A földre láncolt, a parton ...
A mélység fölé állva - az ég felett, -
És nem tudok repülni az azúrkékre.

Nem tudom, hogy felkeljek-e, vagy benyújtom,
Nincs bátorság meghalni, élni ...
Közel vagyok Istenhez - de nem tudok imádkozni,
Szeretni akarom - és nem tudok szeretni.

A naphoz, a kezem napjához nyúlok
És látom a halvány felhők függönyét ...
Úgy tűnik számomra, hogy ismerem az igazságot -
És csak neki nem ismerem a szavakat.
1893

Az ég unalmas és alacsony,
De tudom - a szellemem magas.
Olyan furcsán közel vagyunk hozzád,
És mindannyian magányosak vagyunk.

Merciless az én út,
Halálra vezet.
De szeretem Istent, -
A szerelem megmenti a lelkemet.

Ha fáradni fogok az úton,
Halkan morogni kezdek,
Ha lázadok magam ellen
És boldogan szeretnék kívánni a boldogságot, -

Ne hagyj vissza nélkül
Ködös, nehéz napokban.
Könyörgöm, gyenge testvér
Kényelem, kár, megtévesztés.

Mi vagyunk az egyetlen közel,
Mindketten keleti irányba haladunk.
Az ég kifullad és alacsony,
De azt hiszem - a szellemünk magas.
1894

Félig hervadt liliom illata
Álmom ködös.
A liliomokról mesélnek a halálról,
Az időről, amikor nem leszek.

A világ megnyugszik a lelkemnek.
Semmi sem kedveli őt, nem fáj neki.
Ne felejtsd el az utolsó napjaimat,
Értsd meg, ha elmegyek.

Tudom, barátom, az út nem hosszú,
És hamarosan a test elfárad.
De tudom: a szerelem, mint a halál, erős.
Szeretsz, ha elmegyek.

Egy titokzatos fogadalmat látok ...
És tudom, hogy nem fogja megtéveszteni a szívet, -
Oblivion neked az elválasztás ott!
Kövessen velem, ha elmegyek.
1895

KÖNYV a könyvről

Elég absztrakt vagyok:
Megteremtem az életüket ...
Egyedül vagyok,
Implicit szerelem.

Én vagyok rabszolga a titokzatos,
Rendkívüli álmok ...
De egyetlen beszédre
Nem tudom a szavakat itt ...
1896