A világ országainak tipológiája
Ma több mint kétszáz ország van a világon. A területek, a helyszín, az éghajlati viszonyok, a kulturális hagyományok, a politikai rendszerek és sok más jellemzők, beleértve a gazdasági fejlődés szintjét, különböznek.
Az ország gazdaságának jellegét mutató mutatók a következők:
ü a végtermékek olyan áruk és szolgáltatások, amelyeket végfelhasználásra vásárolnak, és nem viszonteladásra;
ü a köztes termékek azok a termékek és szolgáltatások, amelyek további feldolgozás alá esnek, vagy amelyeket többször értékesítenek a végső fogyasztó elérése előtt;
ü az egy főre jutó fő terméktípusok termelése az egyes iparágak fejlődését jellemzi;
ü a népesség szintje és életminősége általában olyan egymással összefüggő mutatókat tükröz, mint a fogyasztási kosár és a létminimum, a kalóriákban az alapvető élelmiszerek egy főre jutó megélhetési minimuma;
ü a munkaképesség helyzete (átlagos várható élettartam, iskolázottság, 10 000 lakosra jutó diákok és diákok száma stb.);
ü a szolgáltatási szektor fejlesztése (100 000 lakosra jutó orvosok száma, 1000 lakosra jutó kórházi ágyak száma, lakhatási támogatás);
ü a gazdasági hatékonyság mutatói: a munka termelékenysége, a GDP egy egységének tőkeintenzitása vagy egy adott kibocsátás típusa, egy állóeszköz-eszköz vagyonának megtérülése, a GDP egysége vagy egy adott terméktípus anyagintenzitása); a gazdaság ágazatstruktúrája;
ü amelyek fő mutatói: exportkvóta (az áruk és szolgáltatások exportjának volumene GDP / bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya); az összes behozott áru és szolgáltatás aránya a teljes mennyiségben; exportstruktúra (az exportált áruk aránya vagy fajlagos súlya a feldolgozás típusa és mértéke szerint); a behozatal szerkezete (az importált nyersanyagok és késztermékek aránya, amely az ország gazdaságának külső piacra gyakorolt hatását és a nemzetgazdaság fejlettségi szintjét mutatja);
ü az ország részesedése a világ GDP / GNP-termelésében és a világkereskedelemben;
ü Tőkeexport számok: az adott ország külföldi befektetéseinek mennyisége és aránya az ország nemzeti vagyonához; az ország közvetlen külföldi befektetéseinek volumene és a terület közvetlen külföldi befektetéseinek volumene aránya; az ország külsõ adósságát és arányát az ország GDP / GNP-jével.
Az általánosan elfogadott megközelítéssel összhangban az országok osztályozását meghatározó fő kritériumok a következők:
ü Vásárlóerő paritás
ü A gazdaság természete
ü GDP / GNP szint
A vásárlóerő-paritás (PPP) a nemzeti valuták vásárlóerejének megfelelő aránya. A PPP nem egyezik meg az árfolyammal.
Az egyes országok helyzete a világgazdaságban két fő mutató: GDP (bruttó hazai termék) vagy GNP (bruttó nemzeti termék) és nemzeti jövedelem.
A GDP területi alapon kerül kiszámításra. Ez a vállalkozások termékeinek összértéke állampolgárságuktól függetlenül, az ország területén található. A GNP a nemzeti vállalkozások tevékenységeinek eredménye, függetlenül attól, hogy melyik országban vagy külföldön van. A GDP-t és a GNP-t a termékek és szolgáltatások végső termelésének költsége a gazdaságban egy évre (negyedévben, hónapban) mind jelenlegi, mind pedig állandó (néhány bázisév) áron.
Mivel az országok jelentősen különböznek a népességben, gazdasági fejlettségük legpontosabb leírását a GNP, a GDP vagy a nemzeti jövedelem összege adja. Ebben a besorolásban három országcsoportot különböztetünk meg:
- fejlett,
- fejlődő országokban
- átmeneti gazdaságú országokkal.
Mintegy 40 ország a fejlett országok közé tartozik. Mindezeket az országokat megkülönböztetik a gazdasági fejlődés intenzív ütemével, a termelő erők magas szintű fejlődésével. Itt koncentrálódik a világ gazdasági, tudományos és technikai potenciáljának túlnyomó többsége.
Ezek: Ausztria, Belgium, Németország, Nagy-Britannia, Görögország. Dánia, Írország, Izland. Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Franciaország. Svájc, Svédország, Törökország, USA, Kanada, Japán, Finnország, Új-Zéland, Ausztrália stb.
A fejlett országok két csoportra oszthatók:
1. A világ legfejlettebb országai (USA, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Kanada, ma Oroszország csatlakozott hozzájuk).
Ezeket az országokat a következő tulajdonságok különböztetik meg:
• orientáció a gazdaság legígéretesebb ágazatainak fejlesztéséhez (elektronika, repülőgépgyártás stb.);
• magas színvonalú termékek biztosítása;
• erőforrás-takarékos technológiák használata;
• a rendkívül hatékony piaci infrastruktúra rendelkezésre állása;
• a tudományos és technikai haladás fejlesztése, a K + F termelés rendkívül hatékony előállítása a termelés átadásával az adott országok határain túl;
• a modern technológia, technológiák, szabadalmak, engedélyek exportja;
• az állam döntően demokratikus struktúrája;
• aktív marketingpolitika.
2. Közép-fejlett országok (Görögország, Portugália, Ciprus stb.), Amelyek főként az Európai Unióhoz tartoznak.
Számos szakember kigondolja az úgynevezett harmadik akciócsoport országait, amelyek gazdasági, tudományos és technikai potenciáljuk tekintetében közelednek a fejlett országokhoz - Kína és India.
A nemzetközi osztályozásban a fejlődő országok csoportja olyan államokat foglal magában, amelyek felszabadították magukat a gyarmati és a gyarmati gyarmatosítástól.
A fejlődő országokat tekintjük, ahol a GDP és az egy főre eső nemzeti jövedelem szintje nem elegendő a befektetéshez szükséges megtakarítások megteremtéséhez. Jelentős elsődleges ágazatot, a lakosok többségének alacsony életszínvonalat jellemeznek, akik elsősorban az elsődleges igényeket képesek kielégíteni.
A fejlődő országok három csoportja van:
- a legfejlettebb (az újonnan iparosodott országok);
- mérsékelten fejlett;
- elmaradott (legkevésbé fejlett).
A világ fejlődő országai között a szocialista országok (Kuba, Vietnam, Észak-Korea) és a kormány irányítási és igazgatási rendszere.
Az új ipari országok közé tartozik Argentína, Brazília. Hongkong (korábban Hong Kong), a Koreai Köztársaság. Mexikó, Szingapúr. Tajvan, Törökország. Az 1980-as években. az új iparosodott országok második generációja (Malajzia, Thaiföld, Indonézia, India, Fülöp-szigetek).
Az új ipari országok esetében a következő jellemzők jellemzőek:
- az ígéretes iparágak (elektronika, számítógépes alkatrészek gyártása stb.) fejlesztésére irányuló orientáció, amelynek termékeit elsősorban exportra szánják;
- a szabadalmak, engedélyek, technológiák és azok felhasználásának tömeges megvásárlása az olcsó munkaerő és nyersanyagok támogatásával;
- a fejlett országokban rejlő gazdasági folyamatok fejlődése: a termelés koncentrációja;
- pénzügyi tőkeképzés;
- a TNC-k megjelenése;
- a külföldi hitelekre, beruházásokra való támaszkodás.
A fejlődő országok a területi elv szerint csoportosulnak is:
Afrikában; az ázsiai-csendes-óceáni térség országai; Latin-Amerika és a Karib-térség országai; nyugat-ázsiai országokban.
Az átmeneti gazdaságú országok olyan gazdaságokkal rendelkeznek, amelyek átalakultak a szocialista piacgazdaságokból. Ilyen országok közé tartozik a balti államok, Kelet-Európa, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán és még sokan mások.
A világgazdaság a nemzetközi munkamegosztás alapján fejlődött és fejlődik. ahol hosszú ideig, van egy koncentrációja hasonló termékek előállításához az országon belül (országcsoport), annak érdekében, hogy hozzon létre az optimális méret a vállalkozás magas szintű mérnöki és műszaki, csökkenti a költségeket és javítja a minőséget. Ennek eredményeként a nemzetgazdaságok egymásrautaltsága és komplementaritása növekszik.
A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel motivációja a világ minden országában a gazdasági előnyök elérésének vágya. A nemzetközi munkamegosztást különböző körülmények kondicionálják:
A nemzetközi munkamegosztás három típusa létezik:
1. Általános - a munkamegosztás a termelési területeken (kitermelő iparágak, mezőgazdaság). Az országok megoszlásában kifejezésre jut:
2. Privát - a gazdaság nagy szférái ágai között fordul elő. A késztermékek nemzetközi cseréjének növekedéséhez vezet.
3. Single - kapcsolódik az al-fázisú, színpadi technológiai eloszláshoz. Ez a különböző országok cégei közötti kapcsolatok kialakulásához vezet.
A nemzetközi munkamegosztásnak két fő formája van: nemzetközi specializáció és együttműködés.
A nemzetközi szakosodás a nemzeti gazdaságok stabil orientációja a bizonyos típusú termékek előállítása tekintetében. A termelés nemzetközi specializációja két irányban fejlődik:
1. termelés, amely a következőkre oszlik:
· Az egyes vállalkozások szakosodása;
2. területi, amely tükrözi az egyes országok, csoportjaik vagy régiók szakosodását bizonyos termékek világpiaci termelésében.
A nemzetközi specializáció mértéke tükrözi a megfelelő együtthatót:
A nemzetközi együttműködés a nemzeti gazdaságok közös részvétele bizonyos típusú termékek előállításában és értékesítésében, amelyek fő formái:
- együttműködés a termelés területén;
- együttműködés a forgalommal összefüggésben.
A nemzetközi szakosodás és a produkciók együttműködése képezte az egységes világpiac kialakulását, amely egyben katalizátor a nemzeti gazdaságok fejlődéséhez.
A nemzetközi együttmûködés eredménye a termelésben, a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése a nemzetközivé válás folyamata, amely a termelés társadalmi jellegének nemzetközi színtéren történõ alakulása.