Walesi mentalitás
A tér déli oldalán a tizenötödik század festői épülete. Egyszer volt benne egy börtön és egy bíróság. A régi időkben az állami kivégzéseket az épület ablakai felett lógtak. Úgy tűnik, az utolsó alkalom, amikor a jezsuita elefántcsontkorban lógott.
Ezt az épületet fel kell építeni, miután Owen Glendover tüzet nyitott Ritin felé. Házszám 2 a Well Streeten - az egyetlen, amely elpusztult.
Egy csodálatos várost vándoroltam, csodáltam a régi faházakat és bevásárlópadokat. A gasztronómiai bolt kirakatok különféle sajtokkal tele voltak. Ebben a városban 1850-ben megalapították a latin nyelvtan iskoláját, a kórházban jótékonysági házak voltak, és templomuk közelében tizenkét házat találtak. A jótékonysági házakat Gabriel Goodman építette, Ritin honfitársa, Westminster dékánja, valamint az Újszövetség egyik fordítója.
Bár a Szent Péter templom több évszázadot is súlyosan megsérült, az épület megőrizte a pompás tetőt az északi oldal kápolnáján. Ez a tető az első angol walesi király ajándéka volt - Henry VII. Ez körülbelül ötszáz faragott panelből áll, amelyek között nincs két azonos.
Elmentem a szállodába. A masszív asztal mögötti üres étkezőben két lány ült. Elmentem, és beléptem a bárba. Hat férfi üldögélt, öt közülük sört és egy whiskyt. Nyilvánvalóan közülük voltak a völgyi gazdák, és egy-két, úgy gondolom, virágzó boltosok vagy üzletemberek. Rendeltem sört és sajtot. Észrevehető, hogy a férfiak kitalálják, ki vagyok - egy utazó ügynök vagy az idényszakasz első fecske. Amikor beléptem, gyorsan megjelentek walesiakat. Aztán először egyet, majd egy angolul beszélt, és azt gondoltam, hogy jól nevelt emberek. A beszélgetés a gyökérzöldségekről és a rendkívül rossz árakról szólt, amelyeket a birkák piacán adtak meg. A két férfi befejezte sörét, és elment. Aztán az egyik kereskedő (vagy üzletember) fordult hozzám:
- Pihentél?
Azt mondtam: "Igen." A tárgyalópartnerem, aki nyilvánvalóan szeretett volna külföldiek iránti kedvét mutatni, Walesi triviális látnivalókról beszélt. Látnom kell a vízesést Bettus-i-Coed-ben; Nem szabad elhagynom anélkül, hogy ilyen csodálatos völgyet látnék. Megyek Carnarvonba?
Azt válaszoltam, hogy bár látni akarom ezeket a helyeket, Wales és népe leginkább érdekli. Szeretném tudni, hogy különböznek az angoloktól, az íroktól és a skótoktól. A beszélgetőpartnereim modora azonnal megváltozott. Örült. Mit tud mondani?
- Ezek a városok. - mondtam. - Nem unatkozik a fiatalokkal? Egy ilyen méretű angol városban legalább egy mozinak kell lennie.
- Nem, nem te vagy! - kiáltott fel. "Van valami dolguk." Van esti iskola, és felkészülünk az Aystedwodra.
Ami a tanulás szenvedését illeti, ebben a tekintetben Wales nem alacsonyabb Skóciánál.
- Igen, az egész ország próbálja: iskolák, kórusok, énekesek, zenészek. Természetesen egy zenei ember vagyunk. A walesi követelés kimerül. A legjobb az egészben a dalban és a zenében. A legjobb a beszerzésünk - mert van képzelet, és az oktatás nem elég - ez egy rádióvevő. A vevőkészüléknek köszönhetően javítjuk zenei ízeinket.
A többiek, akik meghallgatták beszélgetésünket, bólintottak, és kimentek az utcára, egyedül hagyva velem ismerősemmel.
- Néhány évvel ezelőtt Angliában éltem - mondta hirtelen. - Tudja, hogy ott sok walesi?
- Nem egyet. Azonban a tejelőm, valószínűleg a walesi. Williams.
Udvariasan kifogásoltam.
- Nem, ez - mondta a forrás. - Tudod, ez egy nagyon érdekes téma. A kelta faj legelismertebb változatához tartoznak. Az átlagos angol szereti az írokat, és csak a skótokat imádja. Bármely Skótot kérhetsz. Skót akcentus Angliában - valami hasonló jelszó. Amikor először Angliába érkeztem, természetesen egy walesi akcentussal beszéltem, és az emberek nevetett. Paddy és Jock jó fiúk, de "Taf-fi walesi, Taffy tolvaj. "
Elbátortalan voltam, de a beszélgetőpartnerem olyan nyugodt volt, hogy felülkerekedtem a kínos helyzetben.
- Minden angol gyerek ismeri ezt a verset - mondtam.
- Igen, ez a vers nagy kárt okozott Walesnek. Nos, feledésbe merült volna. Azt hiszem, olyan napokban íródtak, amikor a walesi emberek elloptak angol szarvasmarhákat, és az angolok elloptak a walesi juhokat. A walesi, minden más dolog, hazugságnak számít.
- És az ír is.
- Igen, de az angolnak az ír orvosok tele vannak bájjal - felelte.
- Véleménye szerint a walesi emberek szeretnek hazudni?
- Ez nem hazugság. A walesi, mint az ír, élénk képzelőerővel rendelkezik. Nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy összeállítsanak egy történetet. Gyakran elkapom magam ezen. Hiányozva a képzelet, az angol agy nem érti ezt, és nem hagyja jóvá. Ha jobban ismeri a walesiakat, látni fogja, hogy nagyon érzékenyek vagyunk. Jóltető légkörben virágozunk, de ellenséges állapotba helyezzük, és bezárunk, mint az osztriga. A honfitársaimban nem tetszik az a tény, hogy nem bíznak egymásban. Nagyon gyanakvóak vagyunk. Talán ez egy relikvium az időben, amikor klánokban éltünk. Nem tudom. Nagyon érzelmesek vagyunk, minden hiányosságot követve. Például van némi mozgás, és hihetetlen lelkesedéssel csatlakozunk hozzá. Folyamatosan beszélni róla. Aztán váratlanul meghal a mozgás. Mi elveszítjük érdeklődését. Mi dobjuk, kezdet nélkül. Te, az angolok, sokkal vállalkozóbbak vagy céltudatosabbak.
Udvariasan elvigyorodtam, megcáfolva a szavait.
- Miért igaz. Bizonyára észre fogod venni, hogy mi, a walesi emberek, egy kisebbségi komplexust szenvednek.
Nem voltam hallani a választ. Az ajtó kinyílt. Egy seregnyi ember jött be, hangosan üdvözölték a beszélgetőpartnert, és hallgatott. Befejezte a sört, odahajolt hozzám, és csendesen mondta:
A legjobb internetajánlatok itt: London
- Büszke vagyok, hogy walesiak lehetek. Angliát elhagyva pénzt vesztettem el. Azt is látni fogod, hogy jóindulatú emberek vagyunk, megbízhatunk bennünket, nem vagyunk megtévesztőek.
Felállt és készen állt:
-. Angol, ír vagy skót.
Némi sajnálattal törődtem vele, mert úgy éreztem, hogy sokkal többet tud mondani.