Európai jog 1
Az Európai Parlament olyan különleges jogrendszer, amely - ahogyan azt az Európai Közösségek Bírósága számos határozatban rögzítette - nem azonosítható sem a nemzeti jogrendszerrel, sem a nemzetközi jogrendjével.
Ha az EP függőleges részét vesszük, akkor a következő részekre oszlik:
n elsődleges (alkotmányos aktusok) és
Az EP normáinak nagy része a másodlagos jog normái, forrásuk a közösségek intézményei által kibocsátott normatív jogi aktusok.
Az EP normái is eltérőek a jogi rendszerükben, vízszintesen az EP a következőre oszlik:
n az Európai Közösségek joga (közvetlen cselekvési normák);
n normák a szakszervezet II. és III. pillérei keretén belül (nem közvetlen cselekvési normák);
n az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (1950) normái.
Itt a különbségek a tantárgyak köréhez és a joghatósági ellenőrzéshez kapcsolódnak. A közösségi jog - a második és a harmadik pillér keretén belül a normák a közvetlen cselekvés normáira vonatkoznak.
Az Európai Konvenció (1950) és annak jegyzőkönyvei (összesen 11) megfogalmazzák az állampolgárok alapvető jogait, de az egyezmény nem terjed ki széles körűre, és nem felsorolja az összes jogot és szabadságot. Ez különösen az elfogadásának összetettségéhez vezetett. Például Franciaország csak 10 év elteltével ratifikálta.
A jog általános elvei alapján elfogadják, hogy megértsék:
n az európai egyezmény elvei;
n a jogállamiság elvei;
n az EU tagállamainak alkotmányaiban rögzített általános demokratikus elvek.
Az AD kifejezetten előírja az egyezmény normáinak való megfelelést (6. Jegyzőkönyve tiltja a halálbüntetés alkalmazását). Az egyezmény keretein belül a normák nem közvetlen cselekvési normák, de a nemzeti jogrendszereknek meg kell felelniük az egyezményben rögzített elveknek és normáknak. Ezek a normák joghatósággal rendelkeznek. Amit az Emberi Jogok Európai Bírósága adott meg.
Az EP nagyjából heterogén, heterogén szerkezete. Az Európai Közösségekkel és az EU-val együtt kialakított és létrehozott normák, amelyeket az Európai Közösségek és az Európai Unió keretében alkalmaznak, az általános jogelvek alapján az utóbbi joghatósága alá tartoznak. Mindezeket a normákat az európai integráció folyamatai hozták létre.
Az Európai Közösségek és az Európai Unió jogi minősége
Ez a végső előadás. Ma összefoglaljuk, amit tettünk a tanfolyamunk keretén belül. Ami az EP konkrét intézményeit illeti, nem fogok rájuk nézni.
A 50. év alapján a szerződések ben alakult 3 Az Európai Közösség (illetve az ESZAK, EGK, Euratom), amely képviseli az integrációs szervezetek megtestesítő funkciók mind államközi és nemzetek feletti jellegét. Ezekben a közösségekben végre egy új jogszabály, amely rögzíti, annak egyik ítéleteiben a Bíróság az Európai Közösségek, akkor nem lehet azonosítani a nemzeti vagy a nemzetközi joggal. Az EP egy külön független jogrendszer.
Az Európai Közösségek olyan hatáskörökkel rendelkeznek, amelyek nem rendelkeznek nemzetközi szervezetekkel.
1) Az európai közösségek, mint az EU, saját területük van, amely a tagállamok területeiből áll. Az uniós terület az uniós fellépés és joghatóság korlátai, például a vámunió területe, az egységes belső piac, az EMU stb.
2) Az Európai Közösségek olyan intézményrendszerrel rendelkeznek, amely gyakorolja azokat a jogokat és hatásköröket, amelyeket a tagállamok az Uniónak továbbítanak. A közösségek és az EU keretein belül létrejöttek olyan intézmények, amelyek túlmutatnak bármely nemzetközi szervezeten. Az EU-n belül működik a Parlament, amelyet az uniós polgárok egyetemes és közvetlen választása alapján választanak meg. Ez nem jellemző a nemzetközi szervezetekre (például az ENSZ csak a tagállamok küldöttségeiből áll).
3) az Európai Unión belül létezik az Európai Közösségek Bírósága - független bíróság. Ez csak az uniós intézményekre jellemző.
4) Az EU-ban létezik az állampolgárság intézménye. Nincs nemzetközi szervezet tulajdonában állampolgárság, amely jogokat és kötelezettségeket generál, nincs.
5) Az Európai Unión belül létrehozták a GMU-t, saját valutarendszerét és pénzegységét (11 tagállam tekintetében), amely a nemzeti monetáris rendszert helyettesíti. Ezek az állami jogi szervezetben rejlő tulajdonságok.
Ennek eredményeképpen kiderül, hogy ezek az integrációs egyesületek nem azonosíthatók sem a nemzetközi szervezetekkel, sem a nemzeti állammal.
EP - egy normarendszer, amely úgy van kialakítva és létre együtt az Európai Közösségek és az Európai Unió, és mely az Európai Közösség és az Európai Unió keretein belül eljárva joghatósága az utóbbi alapján az általános jogelvek.
Ha az EP függőleges részét vesszük, akkor a következő részekre oszlik:
Az EP normáinak nagy része a másodlagos jog normái, forrásuk a közösségek intézményei által kibocsátott normatív jogi aktusok.
Vízszintesen az EP a következőre oszlik:
n az Európai Közösségek jogai;
n normák a szakszervezet II. és III. pillérei keretében;
n az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (1950) normái.
A harmadik rész beillesztése az MD-ben és az AD-ben található értékelésen alapul. Ugyanazon EP alapja - az Európai Közösségek jogrendje, amely meghatározza az EP arcát.
Az Európai Közösségek jogainak jelei
1) Az Európai Közösségek jogi normáit az uniós intézmények alkotmányszerződései alapján hozták létre. A források szabályozások, irányelvek és döntések.
2) Az Európai Közösségek jogi normái közvetlen cselekvési normák, azaz a megfelelő végrehajtási aktusok nélkül beépülnek a nemzeti jogrendbe.
3) Az Európai Közösségek jogrendje a nemzeti jog normáival szemben elsőbbséget élvez. A nemzeti jog normája és az EP normája között fennálló konfliktus esetén az EP normáját kell alkalmazni, és semmilyen későbbi cselekmény sem törölheti, sem megváltoztathatja az EP normáját.
4) Az Európai Közösségek jogainak alanyai fizikai és jogi személyek, és utóbbiak közé tartoznak mind az állami, mind pedig a magánszféra jogi személyiségei.
5) Az Európai Közösségek jogának joghatósága biztosított, azaz Bármilyen beavatkozás jogát az Európai Közösségek bármely megsértése lehet fellebbezni szinten a nemzeti intézmények, és a szintje a Bíróság az Európai Közösségek hatáskörébe tartoznak, amely rögzíti az alapító szerződések és más jogi aktusok.
Az Európai Közösségek jogának területi normái az EU területén tevékenykednek. A tagállamok tengerentúli területei különleges jogállással rendelkezhetnek a vám- és monetáris uniók tekintetében.
Az Európai Közösségek és az EU tárgya. A tagállamok szigorúan korlátozott jogokat és hatásköröket ruháznak át az Unióra, ezért az uniós jog nem lehet a nemzeti jog egyetemes jellege. Az EU hatáskörébe tartozó elemek felsorolását az MD és az AD 36. cikk tartalmazza. Magában foglalja az EU kizárólagos joghatóságát és egyszerűen az EU joghatóságát.
Kívül kizárólagos hatáskörébe tartoznak az EU, a szubszidiaritás elve (meghatározott jegyzőkönyv „az arányosság és a szubszidiaritás,” a BP) - a törvényi szabályozás szintjén az európai integráció szervezetek végzik az esetben, ha annak érdekében, hogy a célok és szükséges a közös erőfeszítéseket az EU tagállamaiban. Amikor a döntést nemzeti szinten lehet végrehajtani, azt a tagállamoknak kell elhelyezniük. A jegyzőkönyv tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely szerint a közösség és az EU nem lépheti túl a megállapított joghatóság, valamint azok intézményei kell gyakorolnia csak a kompetenciák, amelyek az övék szerződéses alapon.
Az implicit hatalmak fogalma - ez a hatalom nincs kifejezetten feltüntetve, de megvalósítása szükséges a kitűzött feladatok eléréséhez. Itt a közösségi intézmények és az EU kissé kibővíthetik hatáskörüket (a 235. cikknek megfelelően).
Az európai jog forrásai
Az elsődleges jog fő forrása az alkotmányos aktusok, a közösségi intézmények által kibocsátott szabályozási aktusok - másodlagosak. Az EP forrásai is.
n az Európai Közösségek Bírósága által hozott határozatok (BP-hez);
n nemzetközi szerződések és megállapodások kötöttek az EU részvételével.
Ha ezek vagy ezek a kérdések az Európai Közösségek kizárólagos hatáskörébe tartoznak, akkor maguk a közösségek nemzetközi szerződéseket köthetnek e hatóságon belül. Ha ez egy közös joghatósági terület, az úgynevezett vegyes megállapodások, amelyeknek a felek nem csak közösségek, hanem a tagállamok is.
A tagállamok által harmadik országokkal kötött megállapodások általános szabályként nem vonatkoznak az EP forrásaira.
Végül az EP egyik fontos forrása az 1950-es emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény. Ez az egyezmény meghatározza az EP általános elveit.
A közelmúltig úgy vélték, hogy az Európai Közösségek és az EU nem lehet nemzetközi szervezet tagjai. De tavaly is megszegték a jogsértést ebben a falban, amikor az Európai Közösségek a PAVO (élelmiszer-szervezet) tagjává vált.