Quot hogy paradox & quot (& quot paradoxon létezés & quot) - oldattal - p

"Paradoxonok az élet" ( "Paradox of Existence")

Fejezet: oda-vissza.

***
- Ő egy igazi ördög. El tudja képzelni -, hogy engem Piton - Sirius felvette a villa darab forró pokol.
- Nos, talán ha nem elkezdtünk beszélgetni az első öt perc a leckét, ez nem történt volna meg elk.
- Jobb, ha csendben, Remus.
- Amit nem értek, hogy miért ők minden megy körülötte lábujjhegyen - mondta James, nézi Peter és Remus.
- Te ... Te értem ... nem hallottad?
- Én még nem hallottam, Peter?
Éles női hang a másik oldalon az asztal mondta:
- Tegnap este, egy barátságos lakomát, kioldott Malfoy tette gólya haflpaftsu hogy jött a helyére válogatás után. Amikor még felállt, és azon volt, hogy menjen a távolság nő, Malfoy fel a vonatra újra. A következő dolog, amit meglátott, egy tőr ragadt, mint egy asztal, egy centiméter kezéből a Malfoy professzor Tyler állt mellette. Még soha nem láttam ott senkit-bo a professzorok olyan dühös, hogy sokat, mert még mindig viszonylag ég lshoy bűncselekmény. Malfoy megszerezte kizárja minden hétvégén a hónap során.
Lily szeme összeszűkült:
- Persze, ha nem próbálják ellopni egy kerékpárt, akkor te magad róla.
James és Sirius ránézett a tanári asztalnál. Professzor Tyler mellett ült a Dam-ldorom és nevetett valamin, amit mondott az öreg varázsló.
- Evans, pontosan tudja, hogy?
- Abszolút. Remus, nem?
Úgy nézett Remus, aki bólintott, még mindig a rágás, majd a Mardekár asztala, ahol Malfoy hetedik osztályos valamit beszélt Pitonnal, és végül a fejét az asztal, ahol Prof. Tyler küldött nekik egy éles pillantással.
James gyorsan elfordult, és leesett nekik, hogy a lemez.
- A francba.
- Itt vagyok közel azonos, - Sirius morgott.

***
Harry a Griffendél asztalánál. Apja és Sirius szerint a felek, de bármit is hall, hogy az incidens a barátságos lakomát. Nem tudott elnyomni egy kellemes érzést okozott ez a gondolat. Mindent tudott a trükköket, és nem megy le nekik semmit. A végén meg kell valahogy, hogy szórakozzon.
- Octavian, meg tudja mondani egy kicsit arról, hogy hol van?
Harry felnézett a szemlélődés a Griffendél asztala.
- Már mindent elmondtam, amit tudtam, Albus. Biztos vagyok benne, az intézmény vezetője, ahol I Ra-bot előtt, azt mondta, mindent meg kell. - Elmosolyodott.
- Úgyhogy ne viselkedj úgy, mint egy furcsa régi igazgató.
- És mi a helyzet a heg?
Harry ujjai azonnal hívni a sebhelyet a homlokán.
- Nem, nem arról van szó, a másik - Albus rámutatott, hogy a heg kezd a jobb arcát, és fade-félénk alatt inggallérját.
- küldte a harcban. Nem a legkellemesebb emlékeit. Kénytelen volt ütni a kést a kezéből a tálcát egy perc alatt. A seb nem túl mély, a pálya nem marad egyáltalán, de így szerencsés vagyok - a penge volt kellemetlen sötét átok, amely megakadályozza a sebek gyógyulását.
- Biztosítja az a fajta zapravskogo rabló - Albus lehalkította a hangját - kell segíteni vonzza a figyelmet a hölgyek Cach. - játszott egy csipetnyi a szemöldökét.
Harry kinyitotta a szemét, és megfulladt a sütőtök lé.
- Igazából nem. Nem mintha kereste azt.
Egy ideig Albus csak bámult rá, aztán az arca elmosolyodott, szeme villant NEO-szögek.
- Ó, igen, azt nem kell figyelmeztetni a női része az állam, csak a férfiak.
Albus szünetel.
- Próbálj meg ellenőrzésére magát a jelenlétemben, Octavian.
Harry elejtette a poharat, melynek tartalmát a kiömlött az asztalra. A legtöbb tanár kíváncsian nézett rá, miközben motyogott valamit a bosszantó rendezők és buta vicceket. Albus nevetett és felállt, hogy elhagyja a nagyterembe.

***
* * Future
- Ne feledje, hogy nincs joga megváltoztatni semmit. Nincs figyelmeztetés a szülőknek, Sirius és Perselus. Fogsz ott, hogy segítsen a rend, és tanítani. Úgy gondolom, hogy obsu-Dili, meg kell mondani, én már „I”. Érted, Harry?
Harry figyelte, ahogy a rendező jött a sügér főnix.
- Igen, Albus. Már megbeszéltük.
- Akkor menj oda, mert a rendelés szüksége van valakire, aki megérti a nyelvet kígyók, és Aux-őt, amit Mr. Tyler, aki pontosan úgy nézett ki, mint te, van ez a tehetség.
- Tudom, Albus - szemét az ablakhoz lépett mögött a rendező.
- Egyszer egy hónapban, akkor látogasson el sem Sirius vagy Perselus. Látják, hogy ez hogy volt, amire szüksége van.
- Rendben, Albus.
Albus visszament a sügér főnix.
- Ne feledje, hogy közvetlenül nem engedélyezi a Sötét Nagyúr. Minden költséget próbálja der fejetlenség tőle. És ne felejtsük el, hogy ábrázolja a semlegesség minden, de a Rend tagjai. Fogsz előtt titokban tartani. Mert akkor nincs párt az utolsó háború, legalábbis a külső világban.
- Igen, Albus.
Kilenc lépés - az ablakhoz.
- Ez azt jelenti, hogy nincs joga állást, Harry. Nem tud adni áfa előnyben bármelyik karon.
- Mintha így tettem, legalább egyszer.
Albus megfagyott félúton Fawkes, hogy nézd meg huszonöt fiatal chelove-ka, aki ott ült az egyik kárpitozott bársony székek a kandalló mellett, és figyelte a mozgását, s.
- Igen, miután a hatodik Persze lesz intoleráns tárcaközi előítéletek, még a keselyű-findortsev - Albus volt a hátralévő lépéseket sügér.
- Perselus azt mondja, hogy a fejemben volt egy paradigmaváltás Draco blokk-ment célja átok vissza. Én személy szerint inkább kevesebb követelőző kifejezést, és általában azt mondják, hogy megvalósítani a saját zavart. - sóhajtott Harry. - Albus, ne aggódj annyira. Tudom, hogy mindennek van oka. És bár ez most szörnyű dolgok történnek, megértem, hogy a dolgok sokkal rosszabb lett volna, ha változott valami. Továbbá, ellentétben a veszteség és a fájdalom, örülök, hogy én is. Nem akarom megváltoztatni semmit.
Albus bólintott.
- Ez minden?
Albus fog bólintani, aztán megállt, és megrázta a fejét. A Harry egy sóhajjal leült.
- Az utolsó.
Harry, utánozva Perselus felvonta a szemöldökét.
- Nem halad a diákok.
Harry felnevetett.
- És mi a helyzet a másik? Mi van, ha a diákok kezdenek lefoglal engem?
- Harry.
- Megvan, megvan. A diákok tilos.
Harry felállt, és az ajtóhoz ment. Ő már elérte a kilincset, amikor a rendező hívta újra:
- Harry, pihenni és kikapcsolódni. Nézd, mi volt az emberek, akik törődnek, amíg el nem változott a háború. Ez majdnem olyan, mint egy kis pihenés.
- Igen, Albus.
Harry kilépett az ajtón, le a lépcsőn, és elsétált a vízköpő. Csak aztán rájött - ismét lesz a védelem ellen a sötét varázslatok. Azt remélte, hogy eltűnjön ez a részvény-zhnosti két évvel ezelőtt. A Harry egy sóhajjal folytatta útját a hivatal mugliismeretet, ahol a diákok vártak túl későn, és a tanár.

***
Aznap este, Harry elment a bájitaltan terembe, ahol Perselus adott magánórákat két iskola nevekre. Harry követte a mozgását hosszú kecses ujjaival lebegett át az összetevőket, míg magyarázta Perselus céljuk a lány ül vele szemben. Amikor Harry még mindig a Roxfortban, Perselus még nem gondol a más osztályokba saját témát. De a dolgok megváltoztak. Harry tudta, hogy a tanítványok most kezdik felismerni Piton professzor volt, sokkal jobb tanár egy az egy.
Harry várt egy kis szünetet a munkamenet, és megköszörülte a torkát. Hetedik éve, Hollóhát, ami Se-Verus, hogy úgy mondjam, vette a szárnyai alá, és akik extra órákat fejlett italokat, felnézett.
- Jó napot, Potter professzor.
- Jó estét, Mr. Eyting Remélem nem zavarom a kísérletet.
- Nem, uram. Én csak arra vár a főzet lehűl, mielőtt öntsük kémcsövek.
- Igen, ez egy fontos lépés. Már nem emlékszem, hogy hány kémcsövek és főzőpoharakkal én hangú, mert ez adta a főzet kihűlni megfelelően.
- Száz és harminckilenc csövek, és 257 beakers. Ez a szám a teljes hét évig a képzés, - a kijelentés mély bariton a másik padra. Második kursnitsa hogy volt osztály, kuncogott kifejezése igaznak harag, promelknuv nyakú Harry arcán.
- A mai naptól minden, Miss Akers. Tisztítsuk meg a bankot, és menni. Remélem, hogy a műhely a következő hét kalauz lesz képes főzni a bájitalt hiba nélkül.
- Igen, Piton professzor, köszönöm - belevetette magát a munkát.
- Alig tudtam törni annyira. Te kitalálni.
A válasz ő szolgált felhúzott szemöldökkel.
- Nem, Piton professzor, ez lehetetlen. Én vagyok a legrosszabb esetben tört ötven év körüli.
- Akarod, hogy menjen keresett nyilvántartásukban, Potter?
- Ugyan már, talán igazad van. Vicces, azt hittem, kitört sokkal kevesebb.
- Persze, hogy igazam van, Potter.
- Nos, igen, mindig elfelejtem, hogy van mindig igaza van.
- Itt az ideje, hogy ezt a tényt.
Hetedik éve, az ajkába harapott, nehogy nevetés, még mindig nem tudott ellenállni.
- Mi a baj, Mr. Eyting?
- Jól van, professzor.
A fiatalember kezdett öntve kémcsövek még enyhén gőzölgő italt. Ott volt a Tre-tey, amikor az első megrepedt.
- Ahogy mondtam, egy nagyon fontos állomás.
Harry előrehajolt a padon. Eyting elpirult Ackers kuncogott, és Piton vetett egy dühös pillantással.
- Mr Eyting, befejezem a főzet. Biztos vagyok benne, Potter professzor nem tagadhatja, hogy segítsen. A végén, ő veszi alig valamit romlik. És Miss Akers, emlékszem, hogy már elengedte.
A diákok egészen értem a annak érdekében, hogy ki hallott olyat.
Harry odasétált Perselus, aki törölte a maradék italt, lemorzsolódott hajó. Vett egy rongyot Perselus és leöblítette az egyik kagyló.
- Úgy vélem, hogy ez a te hibád.
- Törött üveg? Egyébként, én nem számítottam. Hány: két vagy három?
- Kettő.
- Tiszta. Hogyan alakult ki az órákat?
- Kezdek túl öreg nekik.
Harry felvonta a szemöldökét, aztán megfordult, és az asztalhoz önteni a buborékok már lehűlt egy italt.
- Túl öreg? Perselus te nem a régi. Csillagok Albus.
- Albus túlél minket.
- Ez nem kétlem. De most már a régi. Ön - egy fiú hozzá képest.
- És te - a baba.
- Perselus - egyszóval illeszkedik a csalódás, hogy Harry akarta kifejezni. Nem akarta, hogy ki kell dolgozni egy másik megbeszélése különbségek vozra-ste.
- Rendben.
- Jó.
- Hogy van a nap?
- Ebéd után találkoztam Albus. Ismét tartotta bennem túl hosszú. Amikor visszatértem, az iroda volt, mint egy katasztrófa sújtotta területre. Megígértem bajkeverők gyakorló a társadalomban. Azonnal elhallgatott. A végén, még mindig nem lesz képes nyomon követni a fogva tartás. Elmegyek holnap - suttogta Harry az utolsó három szó, és nem volt biztos benne, hogy Perselus bundle-Shal őket, amíg az utolsó az ujjak nem esik cső, ami esett az asztalon és a szétszóródott darabok.
Harry azonnal elkezdte felvenni a darabokat, és törölje fel a kiömlött italt.
- Tehát Mr. Eyting nélkül maradnak bájitalokat - észrevette, hogy Perselus bokszer ujjait bámulva az asztallap fehér volt, a szeme eltemetve bizonyos ponton a szemközti falra.
- Meg kell hozzá még egy a listán? - Harry megállt.
- Perselus?
Csend.
- Észak-?
Harry állt mögötte, átölelte a derekát, és lehajtotta a fejét Perselus vállára. Feeling feszült izmokat, ő elhúzódott.
- Holnap?
- Perselus, tudod az egész hónapban. Majdnem egy hónap. Akkor szinte minden az előzetes találkozókon. Lesz velem a három vagy négy hétig. Nem túl hosszú. Te nem is fog hozzám, úgyhogy majd meglátjuk. Mi minden festett. A saját szempontjából, nem leszek csak egy hónap. Ez késztetett menjen vissza az időben, hogy az év folyamán. Ha valaki úgy érzi, meg kell és a félelem az elkülönülés, én vagyok.
- Az szókincs nőtt valamelyest. És én nem érzem semmilyen módon „félelem áttételes Coy”. Sőt, nagyon boldog vagyok, hogy egy kis szünetet a csecsemőkori önfenntartó.
- Ez az, amit látok, annyira vicces. Ne aggódj, nem lesz képes kommunikálni a Sirius és Remus-Som.
Perselus vetett rá egy elégedetlen pillantást.
- Azt hittem, hogy ma lehet menni vacsorázni a Három seprű. Csak te és én. Nem „blohasto kutya” a cég számára. Azt lehet mondani, mindent, amit meg kell csinálni a jövőben.
- Harry, te észre, hogy nem tudok, - Perselus hangja éles volt és dühös. Harry rájött, hogy mit kellett fáradt Perselus az állandó beszélni ugyanaz.
- Tudom.
Harry megragadta Perselus a karját és az ajtó felé.
- Gyerünk. Ez az utolsó alkalom, egy hónap, amikor egyedül lehetünk.
Perselus kihúzta, és elment mellette Harry.

Fejezet: A sárkány.

***
- A szint a munkát csalódtam.
Harry figyelte, ahogy a szeme ugrált fiatal Sirius Black James Potter.
- Nott.
A fiú az utolsó sorban ugrott, amikor meghallotta a nevét. Harry odament hozzá, és tegye a pollen-zsaru az asztalra, arccal lefelé.
- Evans.
Harry egy esszét, rátámaszkodott az asztalra, és nézte a diákok arcát. A legtöbb elégedetlen volt, és csak néhány elégedettek voltak a jelek.
- Mondtam, hogy ezek a leckék nem lesz értelmetlen esszé. Annak bizonyítására, hogy a következő vezető alkalommal tartunk műhelyek, ahol alkalmazni, amit tanult.
Ránézett a közömbös arcot a legtöbb osztály érintett nézhet egy pár ember, köztük Remus.
- Szerdán találkozunk a hetedikben, akik törődnek mágikus lények, a páholy az erdész. Egyetértettünk abban, hogy az iskola területén hozott két sárkányok rakodók. Azt várják, hogy képes lesz, hogy osztályozzák a bemutatott tételek és elmagyarázza, hogy milyen alapon tetted. Miután a leckét fogom magyarázni, hogy a sárkány láng utal, hogy a tanulságokat a védelmet. Azok, akik nincsenek felkészülve, ahogy kellene, a Tanács megerősítette. Nem, nincs nyilvántartás - pergamen hajlamos fellángolnak azonnal. Lecke vége.
A legtöbb diák már tolta a tankönyvek a zsákban, és gyorsan kiugrott az osztály, szorongatva egy esszét a kezében. Ahogy Harry figyelte a megmaradt Black megpróbált lassan dugjon egy esszét a portfolió, de Piton észrevette, és kihúzta a pergament. Megérezte a közelgő összecsapás, Harry odaállt melléjük.
- Valami baj van?
Fekete megrázta a fejét, és tovább nyomja a saját dolgokat a listára.
Piton aggódik, de nyugodtan válaszolt: „Nem, uram.” Elpirult - alig észrevehető - felvette a könyvet, és kirohant az irodából. Kiváló ismerete Perselus Harry nem volt kétséges, hogy a fiatalember kétségbeesetten átkozva saját sápadtság. Nem mintha valahogy próbál foglalkozni vele.
Amint az ajtó becsukódott, Harry megfordult, hogy Sirius Black és James Potter, változó-SVM lábáról a várakozás a büntetés.
Megállás őket kemény bámulni, Harry felsóhajtott, és hajolt az asztalra könyökölt.
- Nem vagyok annyira mérges, mint csalódást.
Mindkét fiú tört ki a szavait. Harry tudta, hogy a személyes tapasztalat, hogy mindig kellemetlen érzés, csalódott tanár, mint bosszantani őt. Nem ok nélkül McGalagony.- ébresztett rá bűntudat. James lenézett zoknit és cipőt nem próbálja nézd meg, Sirius, épp ellenkezőleg, a mennyezetet bámulta.
- Én többet várt mind a ketten.
James az ajkába harapott, és egy mozdulattal, hogy furcsán ismerős Harry.
- Adj nekünk egy esélyt, professzor Tyler.
- A jel még mindig áll.
Ők nyilván ideges hallani ezt.
- Ha azonban a pénteki átírni az esszé, a közepes, nem tudtam ellenőrizni őket, majd meglátjuk, mit tehetünk.
A fiúk egymásra néztek, és azonnal felderült.
- Ez az utolsó figyelmeztetés. Ha valaha elkaplak az ilyesmit, akkor el kell távolítani gyorsabban lehet mondani, hogy „Griffendél.”
- Igen, uram.
- Nem megyek fel kell hívni a dékán. Ebben az időben. Ha őszintén megígérem, hogy nem fogja megismételni ezt a trükköt más tanárokkal.
- Ígérem, professzor - James szemébe nézett.
- Jó. Te, Mr. Black?
Sirius bólintott sietve.
- Hülyeség volt. Nem ilyesmire. Ígérem.
- Nagyon jó. Ebben az esetben, akkor szabadon. Biztos vagyok benne, hogy Madame Pince tájékoztatni fogja a szükséges könyveket.
Fiúk emelte a zsákokat, és elindult az ajtó felé.
- Egy másik.
Úgy nézett vissza.
- Maradj távol, hogy bármit is írta Hugo Nevtitom.
- Igen, professzor.
Amikor az ajtó becsukódott mögöttük, Harry leült. Volt egy homályos érzés, hogy ő volt-teszed magad túl puhány. Eldobta a fejét a kezébe, és felsóhajtott. Elindítja lüktető fejfájás válltól a templomok. És hogy miért nem tudott akkoriban tanítani magglovede-CIÓ?

Kapcsolódó cikkek