Két évtizeddel - stagnálás - (1966-1985), Hruscsov leváltása a hatalomból

Hruscsov leváltása a hatalomból. Indítsa el a „pangásos” 9 nap

Valószínűleg a hajtóereje a puccs, hogy véget ért Hruscsov reformok volt az összeesküvés ukrán csoportok az elnökség a Központi Bizottság az SZKP a KGB, akik érdekeit tükrözik a politikai elit Moszkva, Hruscsov valóban eltávolodott teljesítmény. Ez a telek tette lehetővé a háttérben a növekvő ellenállás az egész pártapparátus.

Senki sem az országban nem hitt a vezető bement politikai feledésbe önként és a romló egészségi állapotát. A kommunista párt és a szovjet kormány nem keresni egy energikus ember. De TASS emberek találkoztak megértéssel és azzal az elvárással, változás, annál jobb.

Hruscsov reformok csak bizonyos mértékben hozzájárult a modernizáció szovjet társadalomban. Ezek azonban nem érintette sem a politikai rendszer, amelynek lényege nem változott 1917-től, nincs alapja, amelyre ez a rendszer - egy parancs, amely el van szigetelve a globális gazdaság piacon. Új vezetők nem fognak elméletileg felfogni általános vonal és alkalmazkodjon a világ gyorsan változik. Nem voltak képesek megfelelő választ adni a kihívásokra, a történelem. Legkedveltebbek a mozgósítás potenciálja a tervgazdasági és a források a Szovjetunió céljára használt diktálta ideológia.

Az időszak őszén Hruscsov Gorbacsov publicisták úgynevezett évtizedes „pangás”. A szovjet rendszer ebben az időben fokozatosan paralizuvavsya rendszerszintű válság, amely kiterjed minden területen és padlók mindennapi életben.

Nemzetközi folyamatok „stagnálás” korszak

A külpolitika a kommunista párt és a szovjet vezetés célja az volt, hogy elérjék a három fő célja van: egyrészt, hogy normalizálja kapcsolatait a Nyugattal; Másodszor, megszünteti a fenyegető összeomlása a „szocialista tábor” Európában; Harmadszor, aktívan támogatja a mozgalom „szocialista orientáció” az egész világon.

Kapcsolatok normalizálását a NATO-országok azért volt szükség, ha csak azért, mert nincs alternatívája békés egymás mellett élés a két szuperhatalom nem léteznek. A fegyverkezési verseny vezetett a tény, hogy a felhalmozott potenciális pusztulását az ellenség sokszor nagyobb, mint a ténylegesen szükséges. Lehetőség mindkét fél tízszeresére megsemmisítését élet a bolygón, hogy legyen egy abszurd az ötlet egy háború az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a NATO és a Varsói Szerződés. Ezen túlmenően, a Szovjetunió gazdaság és már nem tudott tenni anélkül, hogy a világpiacon, amely ellenőrzi a nyugati országok - vagy inkább ez volt a módja a létezésükről. Fordulni, hogy kimeríthetetlen természeti kincseihez deviza jövedelem, amely nélkül lehetetlen fenntartani a megélhetését a lakosság és végrehajtása agresszív politikát a világon, ez lett az akut szükség esetén közvetít a globális piacon. Végül a kapcsolatok normalizálását a NATO-országok elengedhetetlenné vált beszűkülése miatt az európai keret által épített Sztálin „szocialista tábor” és az átalakulás „testvéri” Kína komoly ellenfél.

a politika „enyhülés” indult a látogatás során Nixon elnök Moszkvába május 1972. Mivel a Szovjetunió felzárkózott az USA-ban a hozzá tartozó számot harcállományból interkontinentális rakéták, az tette lehetővé, tárgyalások fegyverek csökkentésére szinkronizálva.

Kalandor politikát folytatott a szovjet vezetés Afrikában. Érdemes néhány afrikai uralkodók kötelezzék el magukat a szocialista eszmék, megkapta erkölcsi és anyagi támogatását a Kreml. De a szovjet politika Afrikában nem volt következetes. Például először nyújtott támogatás a fegyverek és katonai szakértők Szomália, majd - ellenséges ebben az országban rezsim szomszédos Etiópiában.

Kiemelkedő jelentőségű a Kreml ellenőrzése a Közép- és Kelet-Európában. De itt, ő találkozott a kihívások egy más jellegű. Először járnak a kommunista rezsimek megállapodott, hogy nem mindig tűri az diktálja a Kreml (Jugoszlávia, Albánia, Románia). Másodszor, a Kreml meg kellett védeni a pusztulástól ültette őket politikai rendszerek Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Teljes hűség a Kreml tartani csak az NDK és Bulgária uralkodók.

Miután a véres fagy Magyarországon 1956-ban az árak Ya.Kadara jelentős liberalizáció a rendszerváltás sikerült enyhíteni a feszültséget a társadalomban. A kommunista diktatúra maradt rendíthetetlen, de a gazdasági életben és a kultúrában is jelentős engedményeket. Ez adta a lényegesen jobb, mint a többi országban a KGST és életkörülmények megnyugodott értelmiség.

„Normalizáló” a helyzet Csehszlovákiában még nem fejeződött be, amikor az esemény kezdődött Lengyelországban. Az élelmiszerárak emelkedése 1970-ben. Ez okozta hatalmas természetes izgalom, főleg a munkacsoportok a balti kikötőkben. LEMP vezetése élén E.Gerekom küzd, hogy megbirkózzon a pénzügyi válság a hitel segítségével vettünk egy időben, és a Szovjetunió és a nyugati országokban. Tíz év alatt a külföldi adósságállomány elérte a kritikus szintet. Lengyel kommunisták 1980-ban. Kénytelenek voltunk emelni az árakat a fogyasztási cikkek, hogy képes legyen visszafizetni a korábbi hiteleket. Válaszul a hullám munkástüntetés újra nőtt. Gdansk alakult független szakszervezeti „Szolidaritás”. A soraiban a „Szolidaritás” kiderült, hogy a leginkább a munkásosztály.