A beszélgetés a kórházban 1
- Tina, menj aludni. Aludj, lány, és ne aggódj. Tudod: törések összeolvadnak és karcolások gyógyítani.
- A karcolások, mi? Nos? mappa ...
- Tina, azt már kifejtettem, a felvezető csak törések, zúzódások és karcolások.
- Nem számít, hogy van egy seb!
- Tina, én égő szégyen! Sebek lőtt és késsel. Szükségtelen rágalmazás szegény víziló!
- Szegény! Wow - rossz. Ott van az egész cirkusz ...
- Tina, gyere ide! Most! Ülj le, és nézz a szemébe. Ez az egész cirkusz? Fájt, nem igaz? Átok? Kötekedik? Nos, mit hallgat!
- Tehát akkor szintén nem megfulladni. Feküdj le, és akkor hívom az orvost. Nem, nem mozog, a rabló.
- mappa, nos, én egy vicc! Nem, tényleg nem jön senki a ketrecbe.
- Hogy - nem fér bele? És Vasil?
- mások senki sem jön. És Vasil és ketrecbe mosás, és változtassa meg a víz a medencében, és az étel kerül. Pa, mit, mint egy kis ...
- És a tetején káposztalevél enyhíti piszkos? És mossa céklát? Tinochka, kérdezem, nem ül, baba, a ház, jól vagyok, ott a cirkuszban, mintegy manuka. Ő egyáltalán nem hibás. Mondjuk, ez nem enni? Nos, az igazat, én magam.
- Igen, ő eszik, étkezési! Ez a büntetés ... Először is, nem eszem, és most eszik. És ne kiabálj.
- Ó, azért kiabált? Alá járkált a ketrecben, és üvöltött, és a víz nem mászik, mi? És nem mondja meg. Nos, ne aggódj, tudom, hogy ő szenved. Azt prikriknu rajta csak, és ő majd sikoltozik és nem megy bele a vízbe. Tudod, ahogy sürgette Harkovban: „Nos, Manuk, nos, barátom, ne haragudj, aki nem fog megtörténni.” Mindegy, én sikoltozik. Ideges! És itt van a történet ... Emlékszel, Tinochka: én vagyok az egyetlen oka. Nem hiszel nekem? Nos, lássuk csak ...