Versek kitek Dzhon „Óda egy Nightingale„- (szívfájdalom fagyasztva kész, és
„Óda a Nightingale”
Fájdalom szív állni kész,
És az ok - a szélén a felejtés
Ez olyan, mint ivóvíz infúzió bürök,
Mintha feledésbe merülnek;
Nem, én nem irigylem meggyötört,
De zsúfolt dallam meg a boldogságot -
És halljátok, könnyű szárnyú Dryad,
A dallamok,
Húzódott között bükkfák,
Az árnyékok között éjfélkor kertben.
Ó, ha még egy korty bort
A mélység féltve őrzött pince
Amennyiben az édes, a déli országok megmarad -
Fun, tánc, ének, csengő cintányér;
Ó, ha a pohár tiszta Ippokreny,
Pezsgő, megtelt a szélén,
Ó, ha ezek tiszta száj
A hab-keretes Scarlet
Ital, sétára található a lélegzete boldogság
Vissza hozzád, ahol a csend és a sötétség.
Menj el a sötétben elhalványul nyom nélkül,
Nem tudni, hogy mit nem tudod,
Körülbelül egy olyan világban, ahol az izgalom, a láz,
Hisztis, panaszok, földi hiúságot;
Ami ahol a szürke haj,
Ahol a fiatalok kiszárad származó csapások,
Ahol minden gondolatot - a tavaszi szomorúság,
Ez tele van súlyos könnyek;
Ahol a szépség nem osztja napra él
És hol a szerelem örökre hitelét.
De el! Azt elszáguldott a menedék
Nem leopárdok vakhovoy Quadriga -
Me szárny Vers medve,
Breaking láncok a földi szem előtt tartva -
Itt vagyok, itt vagyok! Mintegy uralkodik hűvös,
A hold lenéz ünnepélyesen trónjáról
Kíséret csillag tündérek;
De a sötét homály a kert;
Csak a szél, csak breezing az égből,
Hoz reflexiók a sötétben az ágak.
Virág lábainál a sötétben burkolt egy éjszaka,
És éjfélkor Füstölő pályázat,
De határozottan minden élő illatok
Ez a kijelölt órában a Hold
Ad a fák, a fű és a virágok,
Briar, hogy tele van az édes álmok,
És elrejteni magukat a levelek között, és tövis,
Alszik itt-ott,
Virágzata musky, nehéz rózsa,
Bevonása szúnyogok néha este.
Szerelmes vagyok a halál fájdalmas,
Amikor a sötétben hallgatja ezt ének,
Adtam neki ezer nevet,
Versek róla, és forgatja vala az extázis;
Talán ez időkeret azt,
És van, hogy távol a föld alázatosan,
Míg magasztalják néktek a sötétben
Ő Requiem magas -
Fogsz énekelni, én réteg alatt sod
Én már nem hallgatni semmit.
De te, ó, Bird, a halál nem vesz -
Bármilyen emberek veletek irgalmas.
Éjjel minden ugyanazt a dalt sladkoglasnoy
Hallgatott és büszke király és nyomorúságos jobbágy;
A szomorú szívvel Ruth, egy nagy óra,
Amikor bolyongott idegen terepen.
Ugyanazt a dalt folyt penetráció -
Ez a dal, hogy újra és újra
Ő repül a titka az ablakszárny
A tenger felett komor az országban a feledésbe.
Oblivion! Ez a szó fáj hallás,
Mivel a hang a harangok tyazhelozvonny;
Viszlát! Mielőtt megszűnik szellemében -
Képzelet ihletett zseni.
Viszlát! Viszlát! Chant a olyan szomorú.
Ő elillan - csendben, a feledés,
És a folyón túl beleesik a fű
Között az erdei tisztásokon -
Mi volt ez - egy álom il megszállottság?
Felébredtem - il ébren álmodna?
fordítás E.Vitkovskogo
A vers kitek Dzhon - Óda egy Nightingale
Lásd még kitek Dzhon (John Keats) - Költészet .:
ősz
Itt az ideje, hogy köd, érett mezők késtél nap suttogás titokban.
A válasz Reynolds szonettet
A válasz Reynolds szonett végződik a szavakkal: én fekete vagyok az SFA.