Nikolay Zabolotsky 1
„Őseink jött a faluban a parasztok, Red Mountain Urzsum megye Vyatka tartományban ... dédapám volt egy bizonyos James, farmer, és a nagyapja - a fia Agathon, személyiség, azt hiszem, sok tekintetben rendkívüli. Magas, ferde hét láb a vállak, ez akár a halála volt szokatlanul erős, hajlított cső rézből Catherine coppers és ugyanakkor megkülönböztetni nagy egyszerűség és hiszékenység az emberek ... Az egyik két gyermeke, apám Alexei Agafonovich nagyapja sikerült tanítani Kazan mezőgazdasági College kormány ösztöndíjat. Apa lett agronómus, egy ember a szellemi munka, - az első hosszú sorában ősei-gazdák”- mondta Z önéletrajzi jegyzeteket. Édesanyja Lidiya Andreevna Dyakonova tanár. Az első években a költő került sor a falu Sernur. „Az első benyomások kitörölhetetlen kapcsolódó ezeken a helyeken. Elég, hallottam rengeteg fülemülék van, rengeteg naplementét láttam elég, és minden erkölcsös finomságokat növényvilág. Felnőtt életem, majdnem élt a nagyvárosokban, de a gyönyörű természet Sernur nem halt meg a lelkem, és tükröződik sok a versek. "
Gyermekek és serdülők vers, diák és utánzó, - szükséges lépés az úton, hogy a költészet. Őszinte és egyenes - ezek olyan módon, hogy állapítsa meg a szeretetet. Először - a hangulatos kortárs. És felnőttkorban - a természet, az emberiség, a város, a világ. Egy évvel később, az I. világháború kezdődött: „de annyira messze tőlünk, és olyan kevés, hogy nézetünk, hogy az elején a nagy változások az életünkben nem történt.” De három évvel később volt egy forradalom, és ez valahogy megfordult élete és az élet az országban, jött a fővárosba, hogy a legtöbb környékén. Szovjet hatalom jött a polgárháború és hadikommunizmusnak. A tartományi Urzsum folyóiratok hozza „Tizenkét” Blok, hogy elérje költészete Andrei Bely, Anny Ahmatovoy, később - a könyv „Minden írta Majakovszkij” - a főváros irodalmi élet javában! Ő int, és vonzza a fiatalokat, és megpróbálta kezét a költészet és a próza. Érettségi után, Z kapott a szolgáltatás az egyik a város intézményei, valamint a 1920 nyarán egy barátja a főiskolán Mihailom Kasyanovym Moszkvába ment, ahol belépnek az orvosi kar az egyetem. Miért - az orvosi? Eredetileg megy a történelem és filológia, de előestéjén indulás térítse kedvenc történelem tanár: „Ne csináld ezt ostobaság. Én egész életemben sajnálja, hogy mentem ezen az úton. " Engedelmeskedett.
„A napok voltak elfoglalva orvostudomány, - Kasyanov emlékeztet -, és este már megoszlik színház- Politechnikai Múzeum, kávézó költők, és a mi jó barátok.” Az előadások szeretik az egész nagyvárosi fiatalok, különösen tetszett az előadások a színházban a Meyerhold.
A Műszaki - vonzotta viták és a költészet felolvasások, melyek Bruce, Majakovszkij és sok más nagyvárosi híresség. Költők Café "Domino" Tverszkaja "elfoglalt" Imaginists - V.Shershenevich, A.Mariengof és mások. Gyakran jártam ott, és Szergej Jeszenyin. Ez a nagy teljesítményű „mágneses mező” a költészet, az új élmények, „azt sugallják, a jelenlegi” saját kreativitását - egy orvostanhallgató, és azt írja, sokat.
Mégis, a kilátás egyre orvos nem felel meg a fiatal Z, és egy évvel később költözött pétervári folytatta tanulmányait, már a Pedagógiai Intézet névadója Herzen. Itt részt vesz osztályok „Workshop szó” irodalmi kör, de eszébe jutott, hogy időben felismerték, hogy a költészet „a saját hangját nem található.”
A húszas évek közepén volt egy ismerős a költők csoport Aubert (Association Real Art) - Daniilom Harmsom Nikolay Oleynikov, Aleksandrom Vvedenskim. A „valódi” a cím volt egy nagyon feltételes, sőt, egy irodalmi mozgalom csoport közel abszurditás. És felkelvén, mint mondják, nem légüres térben. Úgy tűnik, generációk, hogy emlékezzen a „jó öreg” a háború előtti években egy új valóság abszurd is. Értékvesztése az emberi élet, az éhínség, és szinte univerzális szegénység a leggazdagabb ország, őrült ugrik gazdaság háború kommunizmus, majd - miután a „obszcén”, mint Lenin fogalmazott, a NEP - a sztálini totalitarizmus ... abszurd, hány évtizede azt később kiderült, maga is a feladat az épület a kommunizmus egyik - „single” - ország, fordult be egy fajta vizsgálat politikai elképzeléseinek. Ki más, mint a költők és művészek, mint tisztán érezni és kifejezni az alapokat tendenciák a modern idők! Azonban munkájuk bizonyult teljesen összeegyeztethetetlen szocreál kialakuló szovjet irodalom. Oberiutov volt idegen a számára - kreativitásukért kitalálta nem jó mosoly, mentes a külső logika tárgyak, szokatlan képek taivshie irányuló néha gyilkos szatírája, sértés gyorsan omeschanivsheesya tudata tegnapi forradalmárok, akik vezetők és tisztviselők. Szolgálja őket kritikus hevesen fegyvert ragadtak ellen „formalizmus” az irodalomban. Az eredmény egy tragikus üldözés befejezte a sorsa szinte minden ilyen fiatal költők. Nem kerülte el a sorsát, és Z - de erről bővebben később.
Húsos nők nagy nyáj
Üldögél, ragyogó tollat.
Úgy eszik édességet, vastag,
Zörögtek a csillapítatlan szenvedély ...
Közvetlen kopasz férjek
Ül, mint egy lövés egy fegyvert,
Alig húzta nyakát
Keresztül a hús zsíros árok.
És áttörve a kristály
Hogyan földet egy álom virágzó,
Szárnyal a szárnyak erkölcs ...
... nagy földterület hajlék.
Túl késő, túl késő. Ideje aludni.
Mind, az én szegény harcos,
Akkor aludt volna reggelig.
Mi kétség? Mi a szorongás?
A nap telt el, és veletek vagyunk -
Bealszunk a küszöbön
Új élet egy fiatal ...
Fantasztikus keveréke mese és a valós sajátos fiatal kortársai Z - és oberiutov, és az avantgárd festők - mint például ő jól ismert Mark Shagal és Paul Filonov, teljesen eltűnik a későbbi időben a költő. „Új élet fiatal”, amely már várt, az úgynevezett írók a húszas harmincas évek végén fordult sokan „megalapozatlan elnyomás” és a halál.
Tovább időszak kreativitás származik a költő a felszabadulás után a táborok és a visszatérő száműzetéséből - a második felében a negyvenes. Át-e súlyos nélkülözés és a kapcsolódó új tapasztalat, hogy újragondolása értékek az életben és a kreativitás volt az előző verzióhoz képest, hogy ez az oka, de itt az ideje, hogy táborba időrendben egyértelműen szolgál vízválasztó költészetében. K megjelent a háború előtt, a két gyűjtemény adunk még két. Z volt ebben a korban jön a realizmus, a klasszikus harmónia, hogy a legtöbb „soha nem látott egyszerűség”, amelyben az áramlás „eretnekség”, ahogy Pasternak. Vers kapcsolatos szakterületen avantgárd, helyébe mások, szoros szövedékek romantikusok és realisták. Még a vers címe közvetve tanúsítják ezt. Előtte: "Egy ember ló", "Csillagok, rózsák és terek", "Queen of the Flies", "School of bogarak ..." Most, "City a sivatagban", "Tavaszi Mishor", "Kazbek", "csúnya lány", „Régi színésznő”... azok felmerülnek táj északi és déli, külvárosi ligetek és tajga, a Krím és a Kaukázus, a tenger és a tenger, portrékat és életképeket vázlatok. „Love festmény, költők! // Csak ő az egyetlen, adott // lélek változékony jeleit // áthelyezése egy festmény ... „- mondja magát követi ezt a nyilatkozatot, megjegyezve körül nem csak a külső, hanem a rejtett, belső szépség, ellenállva a hagyományos nézet:” ... van szépség? És hogy ez miért is istenít ember? // A hajó, amelyben egy üres // Vagy tűz, csillámló az edényben?”. Valóban egy globális probléma, ami mindannyiunknak meg kell kérdeznünk magunktól ebben a korban őrület giccs, a pop és a számítógépes effektek.
Ha beszélünk Z költészete, ez természetesen a tűz a hajó. A hajó - a költő, sajnos minden hajó védtelen és törékeny. Nikolay Zabolotsky élt rövid az élet, hogy megtörje a második szívinfarktus. Szív nem bírja a fájdalmas emlékek és felrobbant, amikor a szellemi erők végtelen.
Amíg az utolsó napon folytatta a munkát -, hogy új művek fordítása olasz, német, magyar, grúz, ukrán klasszikusokat, szerb epikus, modern vers transzkripciónak „Lay” - a fordítás, és ma is a legjobb többek között. De a munkát ő végzett néhány óra pihenés után újra törhető munkatábor térdre előtt a hálófülke! „Ne hagyd, hogy a lelked legyen lusta! // Ez nem víz mozsárban font, // // lélek kell dolgozni éjjel és nappal, éjjel-nappal „- ezek a sorok gyakran használják a média, hogy már régóta egy maxima. De - nem épülésére utókor, a lelkesedés fordult először magát. Itt vannak címkézve 1944 (! Szörnyű ideje rá) esszé „Képek Távol-Keleten” - a mi a szeretet hinti „elítélt” Z táj nem szeretetreméltó a helyén, mi csodálatos színeket találja képre! Olvasni és gondolkodni, és ahol csak a rajzoló lelki erőt? De a lélek - „Ő egy szolga és a királyné, // Ő munkás és lánya, // // Meg kell dolgozni éjjel és nappal, éjjel-nappal!”
Költészete mindig is egy elit, de hirtelen az egész ország rázendítettek találatot ártatlan szót: „Az elvarázsolt, megbabonázott, a szél a területen egyszer a koronázó.” Minden van antológiái ő „csúnya lány” - egy lehetőség Princess béka egy új környezetben. Szomszédos ország a költészet Z a filmben „fogunk élni hétfőig”, ahol Vyacheslav Tikhonov énekel „sárgarigó”. „A ligetben nyír” Van valami nagyon varázslatos és varázslatosan vonzó van, még a legegyszerűbb versek kozmikus varázsló fordulójáig régimódi szemüveg és pizsamák, amit készített fényképeket az elmúlt években.
ELISMERÉS
Zatselovali, megbabonázott,
A szél a területen egyszer házasodik,
Ti mind, mint a bilincseket láncolni,
Értékes az én nő!
Nem vicces, nem szomorú,
Mint egy sötét ég leereszkedett,
Te és énekem Obruchalnaya,
És a csillag őrült.
Hajlok arra, hogy több mint a térd,
Azt ölelni őket kétségbeesett erő,
És a könnyek és versek
Kiizzít akkor, keserű, édes.
Nyissátok meg nékem az arca éjfélkor,
Adj lép ezek a szemek nehezek,
A keleti, fekete szemöldök,
A kezében a félmeztelen.
Ez lesz hozzá - nem fog csökkeni,
Ami nem jött át - el fogják felejteni.
Miért sírsz, szépségem?
Vagy ez csak nekem nyomul?
Ja, és nekem ez:
Az állatok nem alszanak. Ezek a sötét éjszaka
Álljon át a világ egy kőfal.
Sima zajos tárogató szalma
Lejtős tehén fejét.
Elválás arccsont évszázadok
Pritisnul sziklás homlokán,
És gibbering szemek
Alig kapcsolja egy kört.
Arca szép ló és okosabb.
Hallja a hangokat a levelek és a kövek.
Figyelmes! Tudja kiáltása állat
És a régi Grove ordít a fülemüle.
És ismerve az összes, akinek mondja
Ő csodálatos látást?
Éjszakai mély. A sötét ég
Sunrises Egyesült csillagok.
A ló áll, mint egy lovag az óra,
Úgy játszik a szél a haját fény,
Égő szemekkel, mint két hatalmas világ,
És a sörény terjed királyi lila.
És ha az ember látta,
Face varázslatos ló,
Ő húzta ki a nyelvét tehetetlen
És adtam volna a lovat. igazán méltó
Van nyelv magic ló!
Hallottuk a szót.
Nagy szavak, mint az alma. vastag,
Méz vagy tejjel cool.
Olyan szavak, amelyek átszúrja a lángok,
És, miután repült a lélek, mind az utastérben tűz,
Shabby bútor fedelet.
Olyan szavak, amelyek nem halnak meg
És arról, hogy mely dalokat énekelünk.