Mikhail Bulgakov - A Mester és Margarita - Könyvtár 100 legjobb könyvek
„Nem, ő nem angol. „- gondolta Berlioz, és Hajléktalan gondolat:” Hol van, hogy a kéz beszélni oroszul, ez érdekes „- homlokát ráncolva újra !.
- De hadd kérdezzem meg - miután zavaró tükröződések kérték a külföldi vendég - mi a helyzet az igazolások Isten létének, amelyek, mint tudjuk, vannak pontosan öt?
- Ó, jaj! - feleltem Berlioz sajnálkozva - mindez bizonyíték értéktelen, és az emberiség már régóta lerakódott az archívumban. El kell fogadnia, hogy szem előtt nincs bizonyíték Isten létezésére nem lehet.
- Bravó! - kiáltottam a külföldi - bravo! Ön teljes mértékben ismételjük nyugtalan régi Immanuel elgondolkodott. De itt van a vicces dolog: ő kereken bontott mind az öt igazolások, majd, mintha gúny magát, ő építette a maga hatodik bizonyíték!
Berlioz mondta, és arra gondolt, abban az időben: „De, végül is, ki ő? És miért van olyan folyékonyan oroszul? "
-, hogy ezt a Kant, igen az ilyen igazolások három évig Szolovki! - váratlanul tört ki Ivan.
- Ivan! - zavarba, suttogta Berlioz.
De a javaslat, hogy küldjön Kant Szolovki nemcsak ütött egy külföldi, de még elbűvölte.
- Pontosan, pontosan - kiáltotta, és a bal zöld szeme néz Berlioz, villant, - az ott a helye! Végtére is, azt mondtam neki, abban az időben a reggelinél: „Te egy tanár, akkor valami furcsa ötlet! Lehet, és okos, de fájdalmasan világos. Fent lesz „gúnyolódni.
Berlioz szeme kidülledt. „A reggeli. Cantu. Mi ez sző? „- gondolta.
- De - folytatta az idegen, aki nem habozott meglepni Berlioz és hivatkozva a költő -, hogy küldjön neki, hogy Szolovki nem lehet az oka, hogy ez már a helyeken jóval távolabbi, mint Szolovki, és vegye ki onnan semmiképpen sem lehet egy kicsit több, mint száz éve higgye el!
- Milyen kár! - mondta a költő-verekedő.
- És sajnálom! - megerősítette az ismeretlen, szeme villog, és így folytatta: - De itt van az a kérdés zavar: ha nincs Isten, akkor, kérem, aki irányítja az emberi élet és az összes általános rutin a föld?
- Az ember maga, és az ellenőrzések, - sietett válaszolni dühösen Hajléktalan erre, őszintén szólva, nem nagyon világos kérdés.
- Elnézést - mondta halkan ismeretlen - annak érdekében, hogy ellenőrizzék, szükség van, elvégre van egy pontos terv néhány, valami, mint egy tisztességes időben. Engedjék meg, hogy kérdezzem meg, hogyan lehet vezetni egy embernek, ha nem csak nem tudja, hogy minden terv még nevetségesen rövid időre, nos, év, mondjuk ezer, de nem vállalhatunk még a saját holnap? És valóban - van egy ismeretlen fordult Berlioz, - képzeljük el, hogy például elkezdenek kezelésére, ellenőrzésére és másokat és önmagukat, általában, így mondhatjuk, hogy egy íz, és hirtelen. köhögés. köhögés. szarkóma a tüdő. - itt a külföldi kedvesen mosolygott, mintha a gondolat, tüdő szarkóma tetszett neki - igen, szarkóma, - villog, mint egy macska, ismételte a hangzatos szó -, és hogy a felett! Döntetlen a sors, kivéve a saját, akkor már nem érdekli. Rokonok elkezd hazudni neked, érezte, hogy valami baj van, rohant a tanult orvosok, majd a kuruzslók, és néha és jövendőmondók. Mivel az első és a második, és a harmadik - egy teljesen értelmetlen, tudod. És ez végül tragikusan: aki a közelmúltig azt hitték, hogy valahogy sikerül, hirtelen mozdulatlanul fekvő egy fadobozban, és a környező, tudva, hogy a jó hazugság nem több, mint bármely égetni a kemencében. A byvaeti még rosszabb: csak az a személy találkozik menni Kislovodsk, - itt a külföldi sandított Berlioz - egy jelentéktelen tűnt, hogy számít, de nem vállalják, mert nem ismert, hogy miért hirtelen fel - kombiné és alá a villamos! Azt mondtad, hogy ő volt az, aki vezette őt így? Nem helyes azt gondolni, hogy megbirkózott vele valaki teljesen más? - Itt az idegen nevetett egy furcsa nevetés.
Berlioz hallgatta nagy figyelemmel a kellemetlen történet szarkóma és villamos, és néhány zavaró gondolatokat kezdett kínozza. „Ez nem egy idegen! Ő nem egy idegen! - gondolta -, hogy nagyon furcsa téma. De hadd, ki ő? "
- Azt akarja, hogy a füst, én látok? - hirtelen fordult a hajléktalanok ismeretlen -, mit szeretne?
- De te más vagy, hogy ez-e? - komoran mondta a költő, aki kifogyott a cigaretta.
- Melyik tetszik jobban? - ismételte az ismeretlen.
- Nos, a „a márka” - dühösen reagált Hajléktalan.
Az idegen azonnal elővett egy cigarettát esetén a zsebéből, és átnyújtotta a Homeless:
Itt az írók máshogy gondolta. Berlioz: „Nem idegen!” És a hajléktalanok: „Ez a fene essen belé! Huh? "
A költő és a tulajdonos a cigaretta esetében világít, és egy nem dohányzó Berlioz csökkent.
„Majd meg kell ellent neki - úgy döntött, Berlioz, - igen, az ember halandó, senki ellene, és nem vitatkozni. De az a tény, hogy a. "
Azonban nem tudta kimondani ezeket a szavakat, mint külföldi beszélt:
- Igen, az ember halandó, de nem lenne olyan rossz. A rossz hír az, hogy néha hirtelen halandó, ez a trükk! És általában nem lehet azt mondani, hogy mit fog csinálni az esti órákban.
„Valamilyen nevetséges állítás a probléma. „- Azt gondoltam, Berlioz és vágott vissza:
- Nos, itt is van túlzás. Ma este tudom, hogy több vagy kevesebb pontosan. Magától értetődik, hogy ha én esik le a páncél a fejét egy tégla.