Ou74 - ne lélegezze be a szövegeket (szavakat)
OU 74.
Ne lélegezzen rám, vágyakozva, vagy kioltja a lángot,
Újra meg kell vágnod a virágok útvonalát.
Hagyja, hogy a harcosok sírjanak, és mi - tartsuk az orrunkat a szélben,
Levél az asztalon, ott vagy egy személyzet vagy egy vers.
Nézd, kényszerítették a kocsiját, hogy lerobbant.
A város a füst, akkor hív minket "The City of Rap!"
Büszke név szerint, és nem fogsz mozgatni minket, a gyökerek a földön ott,
Füstezzük a zászlót, hogy láthassuk a másik világból, minden testvérünknek!
Akár eső vagy könny,
Nem mintha ömlöttek volna nekik, vagy ezek a viharok mennydörgése alá fognak fulladni.
Milyen zatey, csendes szobában vagyunk, -
Az ablakok, az ajtó zárva van, most már szorosabbra feszülünk.
Bratki, mi lehet a sorsa a gyakorlatban,
A vért a szerződésben lévő vértől fogva most parthok maradnak.
Ez az oka annak, hogy az emberek részegek a kocsmában.
Mondja meg, szeretne ilyet látni?
Nem hisznek az uniban, most ez utópia,
Amikor az emberek jó akarnak, csak nem hasonlósága.
Csodát keresnek, csoda,
A szíve tele van az életével, és valaki tele van gumival.
Az első tanult szövegem az imádság volt,
Az elsõ írás az ön szeretetének nyilatkozata volt.
Most a stílusok ragyognak, mint a macskák,
Hűvös eső az Atacama homokjában.
Minden a terv szerint halad, minimálisra csökkentve a hibákat,
A belső nyugalom megfelel a megjelenésnek.
A halálhoz - a félelem, az élet - aprólékos,
A tetején található a zene egy luxus vers.
Ez a mi történetünk, Chelyabinsk, a levegő keserű,
A közlekedési lámpánál a basszusok rázzák a rekeszeket.
A motoroktól minden nap szükségünk van valamire,
De ezek a számok a miénk, mint az ördögök menekülnek a tömjén.
Csak ne lélegezz ránk, vágyakozva, gondatlanságból,
Az emberek a cselekedeteikben tele vannak migrénnel a templomban.
Mennyi maradt nekünk? Vegyünk százra?
Emlékszenek arra, hogy a dalok szomorúak, mosollyal az ajkukon!
www.GL5.RU
Ez, mint a nosztalgia - a mélységekre hatással lesz,
Mint a jeges víz, tele kézzel az arcra.
Az üzleti életben a legfontosabb dolog nem megállítani,
Batya büszke lesz rám, és anyám örülni fog otthon.
Ne lélegezzük be a melankóliát, és ne törje le a füstöt,
Ha ez a naiv ember már megszabadul egy * yy -
Hol van az erkölcs? Szóval neki t * aah.
Itt az ideje, hogy a cipők bepattanjanak a kezébe?
Ne érjen, ne a tiéd!
Az ilyen kapzsiság és harag nem gyógyítja még a múmiát sem.
Élni fogok, hogy szürke haját látom. Ó, barátok, kicsit!
Zöld fény a szemedbıl az őszinteséged megszabadul!
Elárulta az ötletet, és hiába üvöltött.
A pokolról a mennybe - nem annyira fontos a repülés,
Egy öröm - kedvesem vár rám!
Atyánk, aki a mennyben vagy!
Nem vagyunk Önök, akik megtörnék a homlokát,
Kérdezd meg, mit tehetünk magunkat,
Mozogni az úton, érezni a tapintást;
Tudjuk, hogy megbocsát nekünk.
És könnyebb viselni, van bátorság többet mondani,
E hétköznapi élet szürkülete a homokba rakott homokszemeken alapul.
Egy élőlény kihúz bennünket a szorongásból,
Amikor körülnézett, nem láttak hangot!
Ami nem a jövőre néz, elengedem, és hagytam a fájdalmat a múltban!
A sarokkönyök az alapban, folytatni fogom
Építs egy erődöt egy összeomlott épület romjaira.
Mi drágább, a teremtés cselekedete vagy a teremtés ténye?
Atyánk, aki a mennyben vagy!
A gyümölcslé már az ajkán csöpögött, aki már megette a gyümölcsöt.
Mi hozza ki a méreg a romlandó testek, azt hiszem, van elég erő!
A tűz, ami belõl bennünket, mindenki nevében, szentek!