Történetekkel dolgozik és
ÖSSZETÉTEL: Himnusz a női szépségre az IA Bunin munkáiban
Kevéssük azt állítja, hogy a Bunin próza egyik legjobb oldalát nőknek szentelik. Az olvasó fantasztikus női karakterekkel jelenik meg, amelyek fényében a férfi képek elhalványulnak. Ez különösen igaz a "The Dark Alley" könyvre. Itt van a nők szerepe. A férfiak, mint általában, csak egy hátteret képeznek, amely elárasztja a heroinok karaktereit és cselekedeteit.
Bunin mindig arra törekedett, hogy megértse a nõiesség csodáját, az ellenállhatatlan nõi boldogság titkát. "A nők valami titokzatosnak tűnnek nekem. Minél többet tanulok, annál kevésbé értem "- írja egy ilyen mondatot Flaubert naplójáról.
Itt van remény a történet „sötét sikátorokban”:”... a felső szobában besötétedett, túl fekete szemöldöke, és van egy szép no-kor nő, hasonlóan a régi cigány sötét pihe a felső ajka, és végig az arcon, a könnyen mozgatható, de teljes, nagy mellek alatt piros blúz, egy háromszög alakú, mint egy liba hasa alatt a fekete gyapjú szoknya. " Hihetetlen képességekkel Bunin megtalálja a megfelelő szavakat és képeket. Úgy tűnik, hogy színük és alakjuk van. Néhány pontos és színes mozdulattal - és előttünk egy nő portréja. Azonban a remény jó, nem csak külsőleg. Gazdag és mély belső világa van. Több mint harminc éve szeretett szívében a mesterhez, aki egyszer elcsábította. Ezek véletlenül találkoztak a „felső szobában edzés” az út, ahol Hope - a tulajdonos, és Nikolai - utazó. Nem volt képes emelkedni a magassága érzéseit, hogy megértsük, miért remény nem házas „ilyen szépséget, amely” a lehető életre szeretni egy személy.
A "Sötét sikátorok" című könyvben sok más bájos női kép: kedves szürke szemű Tanya, "egyszerű lélek", a szeretettnek szentelve, készen áll minden áldozatért ("Tanya"); Katerina Nikolaevna, a kora lánya, aki túl merésznek és extravagánsnak tűnhet ("Antigone"); egyszerû gondolkodású, naiv mezõk, amelyek a lélek tisztaságát megõrizték, hivatásuk ellenére (Madrid) és így tovább.
A Bunin hősnőinek többsége tragikus. Hirtelen és hamarosan Olga Alexandrovna, a tiszt felesége, aki kénytelen pincérnőként szolgálni ("Párizsban"), felbomlik szerette Rusyával (Rusya), Natalie (Natalie) születéséből hal meg.
A ciklus egyik további regénye szomorú: "Galya Ganskaya". A történet hőse, egy művész, soha nem hagyja el csodálni a lány varázsát. A tizenhárom éves korában "édes, szeszélyes, kecses, apró arca, göndör gyűrűje az arcán, mint egy angyal." De az idő múlásával Galya nőtt fel: "... nem egy tinédzser, nem egy angyal, hanem egy elképesztően szép, vékony lány. A szürke kalap alatt levő kis arca fele fésületi, és az akvamarin szeme ragyog. A művész szenvedélye szenvedélyes volt, vonzereje nagyszerű volt. Azonnal hamarosan Olaszországra, hosszú ideje, másfél hónapig távozik. Kifogásolja a szeretőjének lányát, hogy maradjon, vagy magával vigye. Megtagadása után Galya öngyilkosságot követett el. Csak akkor jött rá a művész, hogy elvesztette.
Lehetetlen maradhat közömbös a végzetes varázsa Kis orosz szépség Valéria ( „Zoya és Valeria”):”... ez nagyon jó volt: egy erős, rendben, sűrű, sötét haja, bársonyos szemöldök, szinte kondenzált, fenyegető szeme színe fekete vér, forró sötét pír napbarnított arc, ragyogó fényű fogak és tele cseresznye ajkak. " A heroint a novella „Komarg”, annak ellenére, hogy a szegénység ruháit és az egyszerűség a modor, csak férfiak gyötri a szépség. Ugyanilyen szép egy fiatal nő a "Hundred Rs" című regényből. Különösen jó a szempilláit: „... mint a paradicsom, a lepkék, hogy olyan varázslatos csillogás a mennyei indiai színeket.” Amikor szépség fekvő egy nád szék „ritmikusan csillogó fekete bársony az ő szempillák pillangó”, hadonászott fan, ő azt a benyomást kelti a titokzatos szépség, mennyei lények: „A szépség, az intelligencia, az ostobaság - ezeket a szavakat nem megy neki, de ment minden ember: valóban olyan volt, mintha egy másik bolygóról lenne szó. " És mi a meglepetés és csalódás a narrátor, és vele együtt mi, ha úgy tűnik, hogy élvezze ezt a földöntúli szépség mindegyik a zsebében van egy száz rúpiát!
Paustovsky ugyanazt a történetet a „Fény levegőt” szomorú és csendes meditáció, szépség lány sírfelirata.
Bunin prózájának oldalain sok vonal van a szexre, egy meztelen női test leírására. Úgy tűnik, az író kortársai többször azzal vádolták, hogy „shamelessness” és alacsony érzéseit. Ez az, amit az író szemrehányást becsmérlői: „... mint ... Szeretlek,” felesége emberi, emberi csábítások Network „! Ez a „hálózat” valami igazán megmagyarázhatatlan, isteni és ördögi, és ahogy ezt írom, megpróbálom kifejezni azt, akit állítólag shamelessness, alacsony motívumok ... jól mondta egy régi könyv: „Az író ugyanolyan joga van, hogy merész a saját verbális képek a szeretet és az ő, mi mindig megadták az esetben a festők és szobrászok: csak aljas aljas lelkek lásd még szép. "
Bunyin tudja nagyon őszinte beszélni a legintimebb, de soha nem lépi át a határt, ahol nincs helye a művészetnek. A regényeket olvasva nem találja még a vulgaritás vagy a vulgáris naturalizmus csipetét. Az író finoman és gyengéden leírja a szerelmi kapcsolatot, a "földi szeretetet". „És mint nő, és ő átkarolta, őt hűvös test, megcsókolta a mellét még nedves szagú WC szappan, a szem és az ajkak, amellyel ő már törölte a festéket.” ("Párizsban").
Milyen megható szavai Oroszország címzett imádott: „Nem, várj, tegnap csókolóztunk egyszer ostobán, most megcsókollak először csak halkan, csendesen. És megölelsz ... mindenütt. "(" Rusya ").
Bunin prózájának csodája az író nagy kreatív erőfeszítéseinek költsége mellett valósul meg. E nélkül a nagy művészet elképzelhetetlen. Így arról ír Ivan:”... a csodálatos, hihetetlenül-szép, valami nagyon különleges az egész földön, hogy van, a női test, soha nem írt senki. Találnunk kell még néhány szót. " És megtalálta őket. Mint egy festő és szobrász, aki újra Bunin színek harmóniája, vonalak és formák, a szépség, a női test, megdicsőült szépség, megtestesült nő.
ÖSSZETÉTEL: Szerelem az IA Bunin munkáinak oldalain
A húszas évek első felében Bunin két elv, az élet és a halál közötti küzdelem erősebb volt, mint valaha. Az író a halál ellentétét látja a szerelemben. Ez a téma lesz a legfontosabb dolog neki. Véleménye szerint a szerelem csodálatos pillanat, amely megvilágítja az ember életét. "A szerelem nem érti a halált. A szerelem az élet "- Andrei Bolkonsky" Háború és béke "szavai mélyen tükröződtek Ivan Aleksejevics Bunin munkájában. Ő írja a legmagasabb és teljes, a szempontból, a földi boldogság.
A húszas években Bunin nagyszerű történetet írt, a Cornet Elagin esetét. A hős, a színésznőben szerelmes, fájdalmas és zúzódó érzést tapasztal. Kiderül, hogy mindkettő végzetes, és tragikus eredményhez vezet.
Általában az első szerelem költői szempontból vagy valami frivolikusnak, sőt haszontalannak is tekinthető. De Bunin azt állítja, hogy ez nem igaz: „Gyakran ez az” első szeretet „, majd drámák, tragédiák, de egyáltalán senki sem gondolja, hogy ez volt ebben az időben személyek által tapasztalt valami sokkal mélyebb, bonyolultabb, mint az izgalom, a szenvedés, közkeletű rajongva aranyos lények: tapasztalat, hogy nem tudta, virágzó szörnyű, fájdalmas merevedés, az első Mass a szex. " Ez az „első Mass padló” változások az alapja a belső világ az ember élesíti az ő érzékenységét mindent körül. Milyen kapcsolatok voltak Elagin és Sosnovskaya? Meleg érzése a szeszélyes és megváltoztatható hangulathoz vezetett. Elagin fájdalmasan éli átmenetek érzés ő szeretője hirtelen kifejezést a szeretet közöny, szinte közöny. Hero közel volt az öngyilkosság, rohantam ki a kétségbeesés, hogy robbanások gyöngédség, düh, hogy a megbocsátás.
Ahogy Zalessky tanú a tárgyaláson azt mondja: "akkor felkeltette őt (Elagin), aztán hideg vizet öntött." Elaginnak folyamatosan szenvednie kellett a féltékenységtől, hiszen Sosnovszkajat folyamatosan a rajongók veszi körül.
Egy nagyon hasonló helyzet a "Mitya's Love" című történetben, az "Az élet az Arseniev" című regényben, a "Dreams of Chang" című történetben. Az író szerint a szenvedélyes szerelem és a kegyetlen féltékenység bizonyos típusú nőket okoz, amelyek "a legtapikusabb női természet" megtestesülését jelentik. Nem érthetőek, lelkük nyugtalan, instabil, mintha "természetesen" lecsatoltak volna. Ezek a nők sokszor szenvednek és szenvednek másokért. Itt van, hogy beszélni a kapitány, a történet „Dreams of Chang” karakter: „Igen, testvér, női lelkek, akik bánkódik örökre néhány szomorú éhezve a szeretetre, és hogy ebből a legtöbb soha senki nem szeret. Vannak olyanok - és hogyan ítélhetik meg őket minden szívtelen, hamisságukért. Ki fogja megoldani?
Közben a férfi egy fokozott érzékenység a fantáziadús adta a szívét, hogy ezek a nők az azonos vakmerő, egy érzékeny, lelkes Elagin meghódította szeszélyes és hisztériás Sosnovskaya.
Különös hely Bunin munkájában a "Sötét utcák" történeteinek ciklusa. A kritikusok "szeretet enciklopédiaként" nevezték. Ivan Aleksejevics feltárja és leírja a kettő közötti kapcsolat legkülönbözőbb árnyalatait. Ez a finom, magasztos érzések (Stories "Rusya", "Nathalie"), és erőszakos szenvedély ( "Zoya és Valerij", "Galya Ghána", "Oaks"), és megnyilvánulása ellentétes érzelmek ( "Antigone", "kártya" ).
De először Bunin érdekli az igazi földi szeretet, "a föld és az ég harmóniája". Az ilyen szeretet nem gyakran megtalálható az életben, de ahhoz, hogy megtapasztalják, hatalmas, összehasonlíthatatlan boldogság. Azonban régóta észrevette, hogy az erősebb, világosabb és tökéletesebb szeretet minél előbb szét kell szüntetni. De az elszakadás nem jelenti azt, hogy elpusztul. Ez az érzés megvilágítja az ember egész életútját. Tehát a "Sötét utcák" című reményben a remény, a "felső szoba" tulajdonosa egész életén át szerette a mestert, aki egyszer elcsábította. "Az ifjúság mindenki által áthalad, és a szeretet egy másik kérdés", "Minden áthalad, de nem mindent elfelejtenek" - mondja. És Nikolai Alekseyevics úr, aki egyszer elhagyta őt, rájön, hogy életének legjobb pillanatai kapcsolódnak ehhez a nőhöz. De nem hozhatja vissza a múltat.
A "Rusya" történetben a huszonéves hős nem felejtheti el azt a csodálatos lányt, akinek családjában egykor tutor volt. De a szerelmeseknek részt kellett venniük, és azóta sok év telt el. Hero idősebb, nős, de még mindig emlékszik, hogy „ha már áztatta az eső lába ... és ő vetette magát venni vkit. Cipő le, és megcsókolja a nedves szűk láb - ilyen a boldogság nem volt egész életében.”
És itt szembe kell néznünk a heroint a történet „The Cold Autumn”, amely végzett a háború vőlegénye hideg őszi estén. Egy hónappal később megölték, de az érzés továbbra is egy fiatal lány lelkében él. El kellett szenvedni sokat mozgassa a kísérleteket, de a küszöb az idős kor, a fontos, hogy: „De, emlékezve az összes dolgot, amit eddig tapasztaltam azóta, mindig felteszem magamnak, igen, de ez mindegy az életemben? És válaszolok magamra: csak a hideg őszi estén. Volt egyszer? Még mindig volt. És ez minden, ami az életemben volt - a többség egy szükségtelen álom.
Reading Bunin regények, akkor figyelni, hogy ő soha nem ír a boldog, boldog szeretetről. Tehát, megöli a felvétel egy féltékeny szerető, az egyetlen nő, aki igazán szeretett hős a történet „Henry,” halt meg szívrohamban Nikolai Rakhmanov a novella „Párizsban”, a hirtelen megjelenése egy őrült anya Oroszországban neki időpontot vele szeretett elválasztja őket örökre el a "Tiszta Hétfő" hősnőjének kolostorában Natalie korai születéséből halt meg.
Miért nem beszél Bunin olyan boldog szeretetről, amely összekapcsolja a szerelmeseket? Valószínűleg, mert a szerelmesek egyesülése - ez teljesen más érzelmek és attitűdök. Nincs helye a szenvedésnek és a fájdalomnak, de nem ez a boldogság, a boldogság fénye. Ezért abban a pillanatban, amikor a szerelmi történet boldog végére érkezik, elkerülhetetlenül előreláthatatlan események jelennek meg, vagy katasztrófa tört ki, egészen a hősök haláláig. Az író önmagában nagy készséggel igyekszik megállítani a pillanatot a magasabb érzelmek között.
A hősök szeretetének másik érdekes tulajdonsága, hogy úgy tűnik, hogy elkerülik a házasság gondolatát sem.
Konszolidáció "Az IABunin történetének elemzése" Sir San Francisco-ból. "»
A "San Francisco-i uram" történetében IA Bunin feltárja a kapitalista társadalomhoz való viszonyát. A történet alapja az általánosságok és az ellentétek.
Az "Atlantis" gõzhajó olyan, mint a kapitalista társadalom modellje. A tartás és a felső fedélzet nagyon különböző életet él. „Mutter hatalmas kemence felfalja halom vörösen izzó szén, egy üvöltés zuhant rájuk áztatta csípős, sáros, akkor a derék meztelen ember, bíbor a lángok, de itt, a bárban, hanyagul vetette lábát a fogantyúk, füstölt tsedili brandy és likőrök. "Az Atlantis fényűző életét részletesen ismertetjük, ahol mindig élelmiszerként vagy az élelmiszer felszívódására felkészülnek. Az utasok enni, inni és elfelejteni Istent, a halálról, a bűnbánó gondolatokról. Nem hiszik, hogy a szörnyű óceánban, hodivshem a falak mögött, a hajó szórakozik a „szégyentelenül szomorú zene” bolondozás magukat hamis szeretet, és minden, nem látja az igazi élet értelmét.
Konszolidáció "Az ember és a civilizáció problémája Bunin meséjén" Sir San Francisco-ből "»
Nápolyban a gazdag turisták élete a megszilárdult minta szerint jár: látogatások templomok és múzeumok, végtelen vacsorák és szórakozás. A modern civilizált Amerika képviselői nem érdeklik az európai kulturális értékek. A turisták lustaan megvizsgálják a látnivalókat, grimaszolnak a barlangok és rongyok láttán: idegenek az együttérzésért és a szomszédja iránti szeretetért. Az Atlantis sok utasából Bunin egy San Franciscóból érkezett úriembert feleségével és lányával utazik. Senki sem nevezik név szerint, ami tovább hangsúlyozza a főszereplő és családja jellemző jellegét. Látjuk, hogy az élet ragyogása és fényereje még a legközönségesebb emberi boldogságot sem hozza. A halál, amelyet Capri a család vezetője váratlanul megértett, Bunin határozottan fiziológiásan írta le. Nincs helye a halhatatlan lélek említésére, mert a történet hősének földi létezésében semmi sem volt spirituális.
Bunin hangsúlyozza, hogy egy San Francisco-i úriember halála csak rövid izgalomra ad okot egy luxusszállodában. Senki sem szimpatizál az özvegyekkel és a lányával, senki sem kíméli az elhunytat. Csata tagja volt a klánnak, gazdag és hatalmas klánnak, ugyanakkor minden ember számára idegen maradt. És ha a szerencsétlenség történt valaki másnak, a San Francisco-i úriember ugyanígy viselkedne. A modern civilizáció semlegesíti az egyént, elválasztja és keményíti az embereket, mondja Bunin. Ha a részét a gazdag, látjuk a közöny, a szálloda alkalmazottai az arcát agilis Luigi meg magának, hogy nyíltan gúnyolódni azoknak, akiknek megrendeléseket a közelmúltban elvégzett hűségesen, és tiszteletteljesen. Bunyin szembeállítja őket a hétköznapi emberek - kőművesek, halászok, pásztorok, akik nem elvesztette a kapcsolatot a természettel, tartósított naiv és egyszerű hit Istenben, lelki szépség.
A San Francisco-i úrral rendelkező hajó Capri-t hagyja. Ezen a ponton a történet Bunin párhuzamot von a modern tőkés és a római zsarnok Tiberius:”... az emberiség örökre emlékezni rá, és azok, amelyek a maguk teljességében, mivel nem egyértelmű, sőt, olyan kegyetlen, mint ő uralja most a világ, a világ minden tájáról jönnek, hogy megnézzék a kőház maradványait, ahol a sziget egyik legmeredekebb emelkedésein éltek. " Összehasonlítva a régi és a modern „mesterek az élet”, Bunyin ismét emlékezteti az olvasót az elkerülhetetlen halál a modern civilizáció, megöli az összes, ami emberi ember. A történet utolsó részében az író megmutatja egy óriási, többszintű hajó útját az Atlanti-óceán felett. munkások és a báltermekbe ragyog elegáns női alsó részén a hajó vért izzad a munka, és egy pár bérelt szerelmeseinek ábrázolja érzés jóllaktak a tömeg előtt. Minden itt szörnyű, minden csúnya, mindent pénzért árulják el. De a legkisebb költség tartsa a nehéz koporsót a test Mr. San Francisco - mint a megtestesült a törékeny emberi héj, az efemer jellege a hatalom és gazdagság. Az író úgy tűnt, hogy megítélje a hiányzó lelkiség civilizáció, amely megöli a lelket és a mesterek, és a rabszolgák, kiválasztja az öröm a létezés teljességét és az érzékeket.