Viktor Shenderovich - mazsola tekercs

A hatvanas évek végén, a nemzeti pénz szűk elég teret és Fidel Castro, és itt Kórus ...

Keresek megtakarítási tartalékok, a kulturális miniszter Furtseva találtuk, hogy irányítása alatt a munkáját két kozák kórus. A következő találkozón a kreatív eszköze ez a látszólagos többlet idézett példaként hulladék.

- Miért egy ország két kozák kórus? - kérdezem egy költői kérdés, miniszter elvtárs. - Don kozák Kuban kozákok ... Meg kell kombinálni őket!

- Anya, Catherine A.! - könyörgött a híres Compere Smirnov-Sokolský. - Azt nem, hogy még Gyenyikin!

Azt mondják, hogy az érvelés működött.

Zinovy ​​Gerdt ezek sok éve ismerte a japán szlavista (nem tudom, de ha van egy második). Ez a csodálatos japán beszélt oroszul. Azaz, gondolta, hogy azt mondja az orosz, és mondd meg neki az igazat senki sem volt Japánban.

De ez nem erről.

Egy nap egy találkozó Gerdt feltette ezt a csodálatos szlavista, mint ő most foglalkozik.

- Szakdolgozat írása, - mondta a japán.

Gerdt kérdeztük a téma, és a japán válaszolt egy íj:

Gerdt először egy kicsit féltem, de aztán úgy döntött, hogy tisztázza: Ki Japánban szüksége korai blokk?

Japán aranyos kis gondolat, és azt mondta:

Mintegy Yehudi Menuhin gondolta így:

- Emlékszem, volt egy Esz ...

A koncert után a kijevi számomra a színfalak mögött jön egy pár, anya és lánya, egy lány a csodálatos szépség. Nyomon követi az én újságírói azt mondja, néhány szép dolgot ...

- És akkor - egy újságíró? - kérdezem.

- Nem, - válaszolta a lány. - I ...

Titokzatosan mosolyog, felemeli az állát, és elfordította a fejét a klasszikus profil:

És látom! A hófehér nyak és kulcscsont a nagyon - sötét folt. Időm megfagy benne sejtésem arról, hogy milyen képzés előtt kedves lány befejezi a mondatot:

Nos, hála az égnek. Ugyanez mondható el a következő szakmákban ...

Változatos kupletistov D. az ötödik legjobb tíz élet szörnyen csalódott Lev Tolsztoj:

- Olvastam - mondja - van „Anna Karenina” ... Nos, szar? Nem intermezzo!

A fiatalember írt zongoraversenyt, és jött vele Sosztakovics.

Udvarias zseni meghívott a zongora - és a fiatalember kezdte kifejezni magukat. Félóra múlva csapott az utolsó akkord zongora, és mindezt egy habzik, majd elfordult a billentyűzetet. Sosztakovics ült a kanapén, átölelve magát.

A vállalkozó volt képes előállítani egy zseni lenyűgözött.

- Nos? - kérdezte a fiatalember.

- Jól van, - motyogtam Sosztakovics - nagyon jó ...

És hirtelen azt mondta:

- Sokkal jobb, mint ital vodka!

Azonban a zene nem mindig megelőzi vodka, amely megerősíti a példáját Sosztakovics.

Azt mondják, hogy egyszer, míg él a ház kreativitásának zeneszerzők Ruza, ment az esti on büfé. Felvettem a palackot, de nem iszik ugyanaz ...

Helyesen becslésekor a bizonytalanság a magányos alak a szellemi, közel Sosztakovics ember gyorsan jött. A férfi azonnal hívják a harmadik - és a nagyon várt határozatképesség helyen.

Úgy állt fel, hogy az ebéd számláló, vágott, terjedését, vízbe ...

- Nos, - mondta az első pal Sosztakovics és kezet nyújtott. - Fedor!

Találkoztak. Az igazi nevét és foglalkozását két résztvevő a folyamat története, sajnos, nem tartósított; Mindketten a helyi munkások.

- És te ki vagy? - kérdezte Sosztakovics.

- Én egy zeneszerző - vallotta be végül.

- Nos, - foglalta össze a párbeszéd tapintatos pal Sosztakovics - nem akar - nem mondja!

Az ajánlatot a harmadik Dmitrij finoman, de mindig azt válaszolta:

- Tudod, szeretnék - az első ...

Zeneszerző Benjamin Basner megállt az utcán, három polgár sürgős kéréssel, hogy adjon nekik egy rubel. A fő megtagadta Basner rubel.

A polgárok elhatározták, hogy békésen, és nem verte őt, hanem a zsidókérdés javára. Aztán megölelte, és elsétált, ének:

- „Egy furcsa falu, a névtelen magasságok ...”

Boldog zeneszerző Basner mesélte a történetet az emberek elismerését.

Ivan dolgozott hentes a központi piac és belekóstolt verseket. Belekóstolt meglehetősen érdektelen, mint az egyik vásárló mutatott fel dalszerző Michael csersav.

Butcher döntöttem, hogy a költő és versei találtam egy váratlan mecenatúra, mint amelynek eredményeként egy idő után a szovjet ember van, hogy használja a dal „Grass” - nos, emlékszel ... a harmat ezüst kanyarban. Néhány idióta szöveget megfürdette ártalmatlan a háttérben mi énekelték években.

Amikor a dal sétálni mentek át a rádió és éttermek előtt egy hentes-költő hirtelen kinyitotta teljesen új pénzügyi terv, és elkezdett gondolkodni a változás az élet.

Firkált egy csomó új versek azonos tulajdonságait néhány egyszerű, ő ismét waylaid jótevõje a központi piacon, de nem találja támogatást.

- Vanya - emlékeztetett termékeny hentes Michael csersav - nincs hús gyógynövények és gyógynövény hús!

A pozdneperestroechnye alkalommal, áttörve a gát művészeti tanács, rohant a színpad „informális”. A legnagyobb sikert élvezte mindazt, amit lehetetlen volt a szovjet uralom alatt.

Néha elég volt a sikerhez.

Láttam a saját szememmel: az öltözőben Varieté Színház jött egy fiatal, intelligens ember. Udvariasan köszönt és öltözködni kezdett a kijárat felé.

Elektromos gitár feküdt következő előre hozott más tagjai a kreatív csapat - intelligens fiatalok, részben Gnesinskoe oktatás.

Fél óra múlva jöttek a helyszínre - és indult ki, mint ezt.

Mint már említettem egy viccet nagyi és nőgyógyász: fiát, és a nővér tudja, mit csinál itt?

A hatodik évtizedben az élet St. Petersburg színész Boris Smolkin játszotta inas a TV-sorozat „My Fair Nagyi”. Szappan idióta hirtelen megváltoztatta az életét Boris: híres lett.

Állapota a népszerű kisállat intelligens Smolkin találkozott zavarodottság.

- Victor - mondta nekem, zavartan. - Én harmincöt éve a színpadon. Játszott Truffaldino játszott Polonius Rasplyueva, Tarelkina ... És most azt mondják, hogy „Vacsora” - és én egy csillag!

Tatiana Dogileva retold receptje siker forgatókönyv hallottam a TV sorozat producer:

Leningrádban, a hétvégén, a taxi közeledett hozzá egyidejűleg, találkozott színész Jurij Tolubeev - és a hegemónia a családdal.

- Jaj! - mondta a hegemón. - Tudom, hogy.

Tolubeev mosolygott ismerős és kedves. Megjelenése után a film „Don Quijote” játszott Sancho Panza lett országos hírű.

- Mash! - mondta a hegemón. - Felismered? Ugyanaz a színész! A film!

Tolubeev kedvesen bólintott, megerősítve néző kitalálni.

- Jaj! - Azt mondta a hegemón, nem hitt a szerencse. - Te vagy a mi kedvencünk! Csak azt nem tudja elképzelni! Igen, Mash?

Masha nyikorog valami vidám.

- Mi szeretlek! Háromszor nézett! Nincs szó ...

Ez néhány percen keresztül folytatjuk. Végül egy taxi állt meg és Tolubeev, felmelegítjük a sugarak az emberek szeretete, köszönet és búcsú közönség mosolyogva lépett a kocsi felé.

Akkor a társa hirtelen elsötétült.

- Hol-is! - blokkolja az utcai művész acél kéz kinyújtotta. - Bohóc ...

És gegemonskoe család betöltésre került egy taxit.

Fele a platform kerítettek le a forgatás, de néhány nagymama tuningolás fésült át rajta és egyenesen a kamera alá. És eltemették Michael Efraim már jelmezben smink és elvárják „motor” a csapat.

- Jaj! - mondta a nagymama világosítani. - Tudom, hogy te! Te egy művész!

- És tudom, hogy, - mondta Efremov. - Te nagyi!

Ez volt Szentpéterváron a hetvenes évek közepén.

Alexander Volodin én becsukott néhány nem túl kemény orrú bárd, és megkezdte az úgynevezett egy cikket kell mérni.

- Itt van - mondta a bárd - drámaíró. La adno ... És én - a bárd hajlított ujj - költő! - Bard hajlítva egy ujját. - Zeneszerző, PhD, egy gitáros, egy hegymászó ...

Amikor a bárd fordult le minden, hogy ő volt vele Volodin felállt, és meghajolt előtte a derekát.