Akár méltán büntetik Ádám, az igazság kutatása
A Teremtés könyve, 3. fejezet.
1.Zmey volt finomabb, mint bármelyik mezei vadat, melyet az Úr Isten teremtett vala. És monda a kígyó az asszonynak: Igen, azt mondta az Isten, meg ne egyétek minden fa a kertben?
2. És monda az asszony a kígyónak a gyümölcs a fák, ehetünk,
3. Csak a fának gyümölcséből, amely egyike a kertben, Isten azt mondta, meg ne egyétek belőle, vagy érintse meg, hogy meg ne haljatok.
4. És a kígyó azt mondta a feleségének: nem, nem hal meg,
5.no Isten tudja, hogy azon a napon esztek abból, akkor a szemed megnyílik, és olyanok lesztek, mint az istenek, jónak és gonosznak tudói.
6.I asszony látta, hogy jó az a fa az élelmiszer-és kellemes a szemnek, és kívánatos is a bölcsességet nyer; Vett annak gyümölcs- és evett; Azt is adott, hogy a férje, és evett.
7.And kinyitotta a szemét rajtuk, és tudták, hogy mezítelenek; és varrt fügefaleveleket együtt és magukat a kötényt.
8.And hallottam a hangját az Úristen sétál a kertben a hűvös a nap; és eltűnt az ember és felesége az Úristen a fák között a kertben.
9.I Úr Isten hívott Ádámnak, és azt mondta neki, hol vagy?
10.On mondta, hallottam te hangod a kertben, és féltem, mert meztelen volt.
11.I Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12.Adam mondta, Az asszony, akit adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.
13.I Úristen azt mondta, hogy a feleségem: mit csináltál? A feleségem azt mondta, a kígyó becsapott engem, és ettem.
14.I mondta az Úristen kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, te átkozott mindenekelőtt szarvasmarha, és a fenti minden mezei vadnak; akkor fel fogja térképezni a hasán, és akkor enni por minden nap életednek
15.i Adom közötti ellenségeskedés téged és a nő között, valamint a te magod és az ő magva; azt megrontja fejedet, és te vérömleny sarkon.
16.Zhene mondta, én megsokasítom a te bánat és a te elképzelés; bánatban vidd oda a gyerekek; és epekedel férje, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.Adamu mondta, Mivelhogy hallgattál szavára te feleséged, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, A bánat egyél belőle minden nap életednek
18.terniya és bogácskórót ez oda néked; és egyél a gyógynövény a területen;
19. A verejték az arc akkor kenyeret enni, amíg vissza a földre, ahonnan vettük, mert a por vagy és a porba visszatérsz.
Egy állat volt finomabb, mint mások, és úgy döntött rasskryt igazság Éva. Ettek a gyümölcs- és megszerzett tudás.
Először is, a használatának tilalmát a gyümölcs, hogy a fa nem volt ott. Isten nem tiltotta meg, hanem csak adott tanácsot.
16.I Úr Isten megparancsolta az embernek, mondván, minden fa a kertben jőjj bátran egyél
17.a A tudás fájának a jó és rossz ne egyétek azt; mert a mely napon eszel belőle akkor pozitívan meghal.
Isten adott Ádámnak a célzást. Nem szabad enni, ha meghal. De szeretnénk enni, de nézd, meg fogsz halni. Ádám és Éva úgy döntött, hogy enni. Ők voltak a választás jogát, amelyet Isten adott nekik magát. Kihasználták ezt a jogot, és úgy döntött, hogy egyenek a fa. És mit Isten csinálni? Ő büntették őket. Súlyosan büntetni. Meg van írva a vers, én írt ide őket. Következő:
11.I Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12.Adam mondta, Az asszony, akit adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.
Isten azt kéri, Adam, ha evett a fa maga is (nem világos, hogy miért kérdezem. Nem tudom, mi?) Azon Adam helyesen mondja, hogy a az útból elütött egy nőt, akit Isten adott neki (Adna egy normális, nem pedig egy rossz). A szavai Ádám látható vádló hangon.
Ebben a történetben, Adam hibáztatta igazságtalanul. Először is, nem volt tilalom eszik fel a gyümölcsöt. Másodszor, minden namutili Eva, ő megadta magát a meggyőzés, a kígyó, és rávette Ádámot enni magát a magzatot. Adam - a bűnbak. Hogy szigorúan büntetni Ádám és Éva itt található:
16.Zhene mondta, én megsokasítom a te bánat és a te elképzelés; bánatban vidd oda a gyerekek; és epekedel férje, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.Adamu mondta, Mivelhogy hallgattál szavára te feleséged, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, A bánat egyél belőle minden nap életednek
18.terniya és bogácskórót ez oda néked; és egyél a gyógynövény a területen;
19. A verejték az arc akkor kenyeret enni, amíg vissza a földre, ahonnan vettük, mert a por vagy és a porba visszatérsz.
Adam még mindig a Paradicsomban, nem tudja, mi a határ. Fogalma sincs, hogy azt hogyan él a földön, és miért van rá szükség. Ha nincs ilyen empirikus ismeretek nem teszik Adam észre, hogy ő a Paradicsomban, de ez az információ ő. Míg a tudás gyümölcsét nem zavarja, Adam gondol a jó ég tudja, hogy ha úgy gondolta, egyáltalán - a kérdés? Itt a történet a sarok illik. A kihívás az, hogy Ádám olyan lett, mint egy közülünk, tudván jót és a rosszat, már nem a baba, és kezdte megérteni a helyzetet megfelelően. Elvégre ő a Paradicsom, és nem tudom, mi van Paradise, mellette az Isten, és hogy neki egyszerűen Alex bácsikám. Itt tudta nélkül a kandalló nem tud, és Adam nem tudta elkerülni, hogy - ez Isten terve. Ez annál inkább a tudás increaseth szomorúság, de az is igaz, hogy Krisztus a második Ádám, a tudás ad örömöt.