A válság az autokratikus hatalom viszont a 70 - 80-as

Végére a 70-es évek jelentősen romlott a helyzet az orosz parasztság volt köszönhető, hogy több okból is. Ekkorra kiderült, a ragadozó hatását 1861-reform paraszti föld az éhség, a parasztok, az eltérés a csonka ami az alacsony jövedelmű szegmenseiben paraszti gazdaságok és a magas törlesztés számukra, a nyomás a gazdaságban földesúr latifundiumok (iga rabság öntvények). A természetes szaporodás a paraszti népesség és azonos méretű parcellák tovább nehezíti hiányzó földet. Mintegy nem valósítható meg a gazdák nagy törlesztés hátralék tanúja progresszív növekedés: 20 év után a 1861 reform egykori falusi földesúr, az általuk megduplázódott, és elérte a 84% -a az éves bruttó. Ők voltak különösen magas a nem fekete és a Volga vidéken, amely meghaladta az éves fizetése másfél kétszer. Ha a helyreállítás elmaradt alkalmazza a legsúlyosabb intézkedések: leírni és eladják az állatok, szerszámok és még edények kerülnek kiválasztásra (az idő) hozott. Nem kevésbé súlyos volt a helyzet, még nem ment vásárolni az átmenetileg parasztok: ők továbbra is szolgálni a régi feudális kötelezettségek - kényszermunka és illetékeket. Törlesztés kiosztására föld, amely jelentősen meghaladja a hozam belőle, feldúlták a falut és az állam külön. A sorsát a parasztság ezekben az években súlyosbította pusztító következményei az orosz-török ​​háború 1877 - 1878 év. rossz termés és az éhezés 1879 - 1880 év. A globális gazdasági válság a '70 -es évek végén, elfogták és Oroszország.

Az erjesztés az országban, a hullám munkások sztrájk és sztrájkok, hogy végigsöpört a 1878 - 1880 év. Ilyen nagy ipari központokban, mint Szentpétervár, Moszkva, Ivanovo-Voznesensk, Perm, Harkov, Odessza, Lodz, a növekvő liberális ellenzéki mozgalom, és végül aktiválása terrorista tevékenységek az emberek, szemben a király és hivatalnokok jelentős hatással volt az uralkodó „top” és végül jött tényezők válság poli autokrácia tic turn 70-80-as években. Azt tapasztalták azokban az években, komoly ingadozásokat, kifejezett, egyrészt, hogy bizonyos engedményeket vonzza a liberális körök elleni küzdelemben „zendülés” volt ígért reformokat és tette; másrészt, használt kemény elnyomás a résztvevőknek a forradalmi mozgalom.

A feladat a Legfelsőbb Közigazgatási Bizottság az volt, hogy „vessenek véget folyamatosan ismétli az elmúlt túlkapásokat mertek behatolók rázza állami és cuppanós a dokkoló.” Azonban a feladat az volt, hogy megnyerje a legfőbb hatalom a liberális társadalomban. A Bizottság már a fejlődő intézkedések hatékonyságának javítása büntető gép - Titkos rendőrségi kutya, felgyorsítja a termelés állami bűncselekmények vizsgálatok, kérdések az állami börtönben. Kinevezéséről Loris-Melikov, hogy a poszt a Bizottság elnöke, Alexander II mondta neki: „Vedd mindent a kezedben.” Loris-Melikov volt diktatórikus hatalmat, és lett a második után a császár arcát az állam.

Loris-Melikov úgy gondolta, hogy nem csak akkor működik, néhány elnyomó intézkedéseket, de el kell végezni, és rugalmasabb politikát. A jelentésben a királynak, azt írta: „Kifizetés Oroszországból élte válság csak nehezen autokratikus lesz, de ezt a feladatot nem lehet elvégezni egyedül és büntető rendőri intézkedéseket.”

Így határozza meg a feladatokat, a „népképviselet bevezetése révén”, hanem egy szigorúan korlátozott mértékben, ahogyan azt elfogadták, és Alexander II.

Mivel a trónörökös, Alexander vett részt az üléseken az Államtanács és a Miniszterek Bizottsága, volt kancellár, a University of gél singforsskogo, Ataman kozák csapatok parancsnoka, az őrök egységek Szentpéterváron, részt vett az orosz-török ​​háború utáni parancsnoka Ruschukskogo leválás. Ő volt érdekelt a zene, a művészet és a történelem volt az egyik kezdeményezője az orosz Történelmi Társaság és annak elnöke, részt vesz a gyűjtése gyűjtemény antik és helyreállítása történelmi emlékek. Még akkor is, aki kifejlesztett egy konzervatív politikai nézeteit. Az ülések az elmúlt évek uralkodásának Alexander II trónörökös mindig is támogatta a sérthetetlenségét korlátlan önkényuralom és annak szükségességét, hogy széles körű elnyomó intézkedések ellen a forradalmárok.

Ihletői reakciós politikája önkényuralom idején volt a KP Pobedonostsev, MN Katkov.

KP Pobedonostsev jött egy család moszkvai egyetemi tanár, aki a fiára szilárd oktatás. Pobedonostsev sikeresen végezte el a School of pravovovedeniya és elkezdte szolgáltatás egyik moszkvai részlegének a szenátusban. A kortársak beszélt a fiatal Pobedonostsev mint egy ember a „jámbor, csendes és szerény hajlam,” egy finom elme és sokoldalú tudást. Bejelentette magát, mint egy tehetséges publicista és író liberális nézetek, ahol játszott a nyilvánosságot, és elítélte az uralkodása Miklós, külföldön nyomtatott AI Herzen. Pobedonostsev szorgalmasan tanulmányozta a történelem orosz polgári jog és tartották a legjobb a szakértői. Azt jósolta, ragyogó akadémiai karrierjét. 1859-ben ő lett a Moszkvai Egyetem professzora, részt vett az előkészítésében a jogszabályok 1864-ben fenntartása elvek bírói függetlenség, az igazságügyi átláthatóság és az ellentétes tárgyalás. Az ő „pálya a polgári jogok” ellenállt 5 kiadást, és már egy kézikönyvet ügyvédek. Szerint a jól ismert ügyvéd, AF Lovak, beszéd és beszéd Pobedonostsev, „egyszerű és tiszta”, nagy erővel a meggyőzés, egy erős benyomást tett a közönség. 1865-ben elhagyta Pobedonostsev tanít a Moszkvai Egyetem és szentelte magát teljesen a közszolgálati lett szenátor, később tagja az államtanács.

Május 27, 1882 Ignatiev ismerteti a összehívó tanácsadó Zemsky Sobor a koronázási Alexander III 1883 azonban nyomása alatt Pobedonostsev és Katkov projektet elutasították, és a Ignatieff május 30, 1882-ben elbocsátották. Ignatieff lemondás jelölve az átmenetet a autokrácia leküzdésére közvetlen és nyílt reakciót.

A 80-as - 90-es években követte egy sor jogalkotási aktusok, amelyek jellemzik a „ellenreformok” az oktatás és a sajtó, a helyi önkormányzat, a bíróságok és a vallási politikát, mert ezek célja, hogy korlátozza a természet és a reformok hatásának 60-70 év. Azonban a belpolitikai önkényuralom alatt Alexander III nem korlátozódik a magatartás ellen-reform. Ugyanakkor figyelembe számos intézkedést megoldását célzó agrár-paraszt kérdés, a magatartása a katonai reformok, a pénzügyi konszolidáció és a fejlesztés a nemzeti gazdaság.