Tsyferov g
Amint a béka ült a folyó, és figyelte a úszik a kék víz, sárga V És akkor jött a szél, és azt mondta: „Du”. És a folyó és a nap ment a ráncokat. Dühös szél ide, és azt mondta, hogy újra. „Igen, nem, nem!” Nagyon sok. Nyilvánvalóan akarta kisimítja a ráncokat, de több közülük.
És akkor mérges béka. Felkapott egy gallyat, és azt mondta a szél: „És én futni. Miért grimaszok víz és a kedvenc édes? "
És ő folytatta a szél, üldözte az erdőben, a mezőn, egy nagy, sárga árokba. Ő vitte a hegyek, legelő kecskék és juhok. És egész nap ott béka lovagolt a szél és integetett egy bottal. Valaki úgy gondolta, elűzi a méheket. Valaki úgy gondolta, ijeszt a madarak. De senki és semmi megijedt.
Alacsony volt. Ő egy különc. Csak lovaglás a hegyekben, és adja át a szél.
És tegnap látogatást tett a béka jött a vörös tehén. Felnyögött, megrázta a fejét, és az intelligens hirtelen megkérdezte:
- Sajnálom, zöld és mit tennél, ha te lennél a piros tehén?
- Nem tudom, de valahogy nem igazán akar lenni egy piros tehén.
- És még?
- Én még mindig azt átfestés a vörös hajú, zöld.
- Nos, akkor?
- Aztán azt fűrészelt a szarvak.
- És miért?
- Annak érdekében, hogy ne vágj.
- Nos, akkor?
- Aztán azt fűrészelt a lábak. Annak érdekében, hogy ne rúg.
- Nos, akkor majd.
- Akkor azt mondta: „Nézd, nos, mi vagyok tehén? Én csak egy kis zöld béka”.
Mindenki tudja, hogy ő keres. És kereste a béka, nem tudta. Talán anyám; Talán apa; és lehet egy nagyszülő.
A rét, látta, hogy egy nagy tehén.
- tehén, tehén, - mondta neki -, és azt szeretné, hogy az anyám?
- Mi vagy te - egy tehén betűk. - nagy vagyok, és te olyan kicsi!
A folyón, találkozott egy víziló.
- víziló, víziló, leszel az apukám?
- Mi vagy te - csapott behemót - nagy vagyok, és te kicsi!
Bear nem szeretnénk, hogy egy nagyapa. Itt béka dühös. Azt találta, a fűben egy kis szöcske, és azt mondta neki:
- Nos, ez az, ami! I - nagy, és - egy kicsit. És még én leszek az apád.
- És mi van a pillangó? - mondta a szöcske.
- szagtalan - mondta a béka. - Reggel úgy virágzik. Este lezuhanyoztak. Egyszer láttam a réten: kivirult kék pillangó. Az ő szárnyai feküdt a fűben - a simogatta a szél. Aztán jött is, és azt simogatta. Azt mondta:
- Hol vannak ezek a kék szirmok? Valószínűleg repül a kék égen.
Ha körbe a kék ég - ez lesz a rózsaszín. Ha körbe a kék ég - a nap virága. Közben meg kell ülni a réten, vasalt kék szirmait.
- És mi van a csillagok? - Egyszer megkérdeztem a szöcske. Frog gondolta, és azt mondta:
- Nagy elefántok azt mondják: „Stars - egy arany szegecsekkel, szögezték az ég.” De nem hiszem.
Big Bear gondolta:
„Stars - egy hópehely, hogy elfelejtettem, hogy csökken.” De nem hiszem, te is.
Figyelj rám jobban. Úgy tűnik számomra, hogy hibás a nagy eső.
Miután a nagy eső nőnek nagy virágok. És mégis úgy tűnik számomra, mikor kap egy fej az ég, majd elalszik ott, hosszú lábak felhúzott.
- Igen - mondta a szöcske. - Ez több, mint az igazság. Csillag - a nagy virágok. Alszanak az égen, pursing hosszú lábait.
Mindenki azt akarja, hogy legyen. Itt kecske - akar lenni egy birka. Baran akar lenni egy bika. Bull - elefánt.
Egy kis béka is akart lenni tovább. De hogyan kell csinálni? Húzza át magát a láb? - ez nem működik. A fül - is. A farok nem.
Aztán bement a nagy területen, és leült egy kis domb, és vártuk a napot, hogy menjen.
És amikor a nap feltekerjük, hogy egy közeli, a béka elkezdett nőni az árnyékból. ez volt az elején, mint a kecske; akkor -
juh; majd - mint egy bika; majd - mint egy nagy-nagy elefánt.
Ezután a béka volt ragadtatva, és így kiáltott:
- És én egy nagy elefánt!
Csak nagy elefánt nagyon megsértődött.
- És nem te nem egy elefánt - tette béka mondta. - Ez az árnyék - nagy elefánt. És te, te csak így - egy nagy forgattyús naplementekor.