Két lány és ő (BAT)
„Megszakad az ember szíve szétszakad ...” Grand Frazee
I.
- Mit csinálsz itt?
- Csak festeni színeket.
- Miért?
- Csak azt akarom, hogy dolgozzon.
- Azon az éjszakán volt egy álmom, vagy inkább egy álom, de egy rémálom.
- Tudom. Én is.
- Tényleg? És mi a rémálom?
- Tudod mit. Ugyanaz volt a ...
- Hogy lehet az, hogy két különböző ember álmodik azonos álmok?
- Nem vagyunk különböző, és ezt te is tudod!
- Nem tudok semmit! És honnan tudod, hogy volt egy rémálom pontosan ugyanolyan, mint én?
- A semmiből. Csak azt tudom.
- Talán mondani, mi volt az álmod?
- Miért volt most már túl folytatódik ...
- Vagy talán jobb lenne, ha továbbra is festeni?
- És meg tudja mondani az álmod?
- Tehát, ha álmodott ugyanazt az álmot, hogy miért mondtad?
- Te vagy az első beszélni róla.
- Tehát mi.
- Nos, akkor ...
- ...
- Ne hallgasson. Tudod, milyen nehéz ez, ha mondjuk valami.
- Semmi, nem tudom ...
- Gondol az álmod? Körülbelül egy négyzet világoszöld szobában.
- Honnan tudja?
- Tudom, mert én is gondolni ... És a szeme úgy nézett keresztül apró nyílásai ...
- És az arc ... túl nehéz ...
- Túl könnyű megérteni ...
- Mi vagy te?
- Tudod mit, de félsz beismerni, hogy érti, mire gondolok.
- Nem tudok semmit, és nem félek!
- Akkor áruld el, miért álmodunk azonos álmok?
- ... Mert egyikünk pontosan őrült ...
- :) Vagy mind a ketten :)
- Mit olyan boldog?
- A jelenlét, az a tény, hogy itt vagy velem, és hogy szeretlek ...
- ... talán nem kéne.
- Miért? Nem akarom, hogy továbbra is hallgat az érzéseiket. Miért elrejteni?
- ...
- Az egyik szobában ... de más párhuzamok együtt voltunk, úgy éreztük egymást, de nem értette, mi volt valóban van ebben a szobában, kivéve minket ... Ez több, mint a sors. Egyfajta jel ... Vagy ... Nos, általában valami ilyesmi. És ne mondd, hogy nem tudod, mire gondolok ...
- Nem tudom. Nehezen tudom, hogy egyetértek veled ... de tagadja, ahogy te gondolod Én sem ...
- ...
- Mit csinálsz?
- Csak festeni színeket.
- Miért?
- Csak szeretnénk felhívni ...
- És mi a helyzet a beszélgetést?
- Mi az?
- Nos, egy közel azonos álmok ... a sors ...
- Elfelejtettem megemlíteni a szerelemről ...
- ...
- Gyere újra, ha azt szeretné, hogy beszéljünk róla.
- Ezért szeretném most.
- Most már nem vagyok abban a hangulatban, hogy beszéljen ...
II.
- Hogy van ma?
- Normál. És te?
- So-so. Mit csinálsz?
- Farag kis ronda teremtmények. Nem látod?
- Miért?
- Mi lett volna egy kicsit csúnya férfi.
- ...
- Milyen napod volt tegnap?
- Hát ... tudod, valójában én hozzád nem mondja meg, hogy az én napom tegnap.
- Tényleg? Mégis érdekel, hogy mit csináltál tegnap. Különben is, te már nem jött el hozzám ...
- Igen itt, valahogy nem volt idő. Ez az egyik, majd a másik ... munkát. Akkor barátok ...
- Tiszta. Minden a szokásos módon ...
- Igen, általában ...
- Akkor miért jöttél?
- Jöttem?
- Nos, én nem jöttem, hogy elmondjam, hogyan tartott tegnap. Akkor mi van?
- Azért jöttem, hogy elmondjam, szeretlek ...
- ... talán nem kéne.
- Miért?
- Ma, mint tegnap, nem szeretem, és mi fog történni holnap? A holnapután?
- Én is szeretlek ...
- Újra van egy rossz álom?
- Nem. Soha nem álmodtam semmit.
- Akkor mondja el, miért gondolja, hogy szeretsz?
- Mert én mindig is szerettem.
- Tényleg? Akkor miért nem mondja meg róla?
- Mert akkor nem ez volt az ideje, hogy beszéljünk róla ...
- ... Tényleg? És ha én meghalok, akkor ez a mondat akkor szólt volna már a sír, és én egy szellem lenne, akkor az álom, és köszönöm ...
- Gyerünk! Élsz!
- Nem úgy néz ki a jövőben. Fenn a jelen, néha eszébe jutott a múlt ...
- Azt képzeli magát egy műértő életem.
- :)
- Mit olyan boldog?
- A jelenlét, az a tény, hogy itt vagy velem, és hogy szeretlek ...
- ...
- Ne hallgasson, tudja, milyen nehéz ez, ha mondjuk valami.
- Nem tudok semmit ... majdnem kitalálta, hogy álom.
- Mi.
- Nos ... a Lime szoba, a szemek, az arc és a kis nyílások ... Emlékszel?
- Nem ...
- Hogy nem?
- Így - nem. Nem emlékszem.
- De te magad mondtad, hogy ez a sors, annak a jele, hogy párhuzamot csatlakozott ...
- Vagyok egy tudná megmondani?
- Nem állítom, hogy nem emlékszik a szavait!
- Nem állítom, ...
- Miért újra lepish ezek a kis csúnya férfiak?
- Aztán, hogy ők ...
- Veled nem lehet kommunikálni ma.
- ...
- Még mindig nézni, de nem hiszem, hogy lesz hamarosan.
- ...
- Hallasz engem?!
- ...
III.
- Ma úgy döntött, hogy nem tesz semmit, és csak ülni és nézni ki az ablakon?
- Azt hiszem ...
- Arról, hogy mi?
- Körülbelül egy álom ...
- Arról, hogy mi?
- Az ő ...
- Nos?
- Ez is?
- Mit álmodtál?
- Álmodott ...
- Nos, akkor mi van?!
- Rólad álmodom, és a jövő ... nélkülem ...
- Ne hülyéskedj, ez csak egy álom ...
- Alvás.
- Gondolod hagylak?
- Már otthagyott.
- Ön elfogadja közel áll a szívemhez.
- Elfogadom, hogy ez a módja mondani, azt bemutatják.
- De én nem vagyok bűnös, mit álmodtál valamit, és dózse nem akar beszélni róla ...
- boldoggá álmomban ...
- Annyira boldog.
- Igen, de nem velem. Mert nekem lehetetlen, hogy boldog legyen. Mindent megtettem az egyre összetettebb.
- Ki mondta ezt?
- Te ...
- Mikor?
- Akkor ...
- Álmodban?
- Igen ...
- De ez az álom. Csak egy álom.
- Előfordult már nem merül fel ilyen gondolatok? Hát nem? Valld be.
- ...
- A csend a legjobb válasz minden ... Szemek, amelyek magukért ... De az a tény, hogy szeretjük egymást. Mi - párhuzamok, hogy ha egyesül ... abban a szobában ... azok a szemek ... ezek az emberek ... Ez minden voltunk. Mi megijedt magukat magukat, kinézetük megváltoztatása ...
- I ... Aztán, mikor jött meg ... Azt hittem megoldotta a rejtélyt az álom ... de ... akkor már tudta ... minden csendes volt, de tudtam, hogy ... nem igaz?
- És azt is tudom ... de féltem bevallani ... Sok száz „I” csatlakozni próbál .... Túl veszélyes hinni ...
- Te és én ... álmomban ... de ugyanabban a szobában ... érzés egymást, de nem látta ... Több száz mi „I” ... hogyan? De hogyan. Lehetetlen.
- Olyasmi, mint a sors, vagy jelek ... nos, valami ilyesmi ...
- ...
- :)
- Mit olyan boldog?
- Az a tény, hogy most velem, és hogy szeretlek ...
- ... szeretlek ...
IV.
- Már több mint egy éve. Hol voltál?
- Bal ...
- Miért döntött úgy, hogy jöjjön vissza?
- Mert volt egy olyan érzésem, hogy valami befejezetlen ...
- Keres?
- Igen.
- Mi az?
- Teljesség.
- És miért jön hozzám?
- Úgy érzem, tud nekem segíteni. Megyek, mint egy ördögi kör, mindig visszatér ugyanarra a pontra ... a pont, ahol kezdeni számlálás!
- Gróf mi?
- Count új élete ... Próbálok tervezni a jövőt próbál létezni, és a jelenben élni ... úgy értem.
- Megértem, de nem hiszem, hogy tudok segíteni ..
- Miért?
- Mert ez nem az én erőm. És ha szüksége van a segítségemre?
- De! Te vagy az én kiindulási pont.
- ...
- Ne hallgasson. Nos, ne hallgass a!
- Beletelt túl sok időt. Reméltem, reméltem, hogy a megértés lesz, hogy sokkal gyorsabb, de ...
- Mit kell tennem, hogy hiszel nekem újra?
- Semmi értelme ... Valami megváltozott ... most, hogy nincs értelme az életemben ...
- De miért?
- Amióta elhagytál ... Persze, tudom, hogy valaha is vissza, de akkor már késő lesz ... önző, hogy elmondjam, amit tudok ... De ha én tudom ... nem tehet vele semmit do ...
- ...
- ... Amióta elhagytál, úgy döntöttem, hogy én már nem kínozza magát érzés, mint ... ööö ... Én használt elfelejteni, hogy hívják.
- Miért van ilyen közönyös pillantást? Nem látod, hogy én hozzád?
- És nem látod, hogy nem érdekel?
- ...?!
- Miután csatlakozik a párhuzamos csatlakoztatva. És a legtöbbjük nem csatlakoztatja a sors újra! Az árlista elveszett! Az értékek már nem létezik. Érted?
- Nem igazán ...
- Már az első nap találkoztunk, kezdtem meghalni ...
- De mindannyian, mivel a nap született, mozgó halál felé.
- Igen, ez az. És nem te vagy az első, aki észrevette.
- De ... Mert szeretlek ...
- ...
- Ne hallgasson! Tudod, milyen nehéz, ha hallgat.